Azon a teliholdas éjszakán (Narusasu fanficition )

A beszélegtés

Naruto szemszöge

-U-uzumaki N-naruto?Hát te vagy az?Ezt el sem hiszem.Sosem hittem hogy valaha még viszont láthatlak.Mondta a férfi,majd oda jött az ágyamhoz és megölelt.Mire én csak értetlenül bámultam Sasukét,de ő csak megvonta a vállát hogy tudtomra adja hogy ő sem tudja mi történik itt.
-E-elnézést,d-de
-Oh bocsáss meg,hiszen te a nevemen kívül még semmit semmit sem tudsz rólam,és hát veled ellentétben az én nevem nem mond el rólam olyan sokat.Mondta az idegen férfi,majd kínos mosolyra húzta a száját.
-Ez mégis hogy érti?Teszem fel neki a kérdést.
-Igen,mostmár biztos vagyok benne hogy te voltál az a kisbaba.Hiszen a szőke hajad és a gyémánt kék szemeid mindent elárulnak rólad.Hogy nem vettem észre előbb.Csapott a homlokára a férfi.Majd egyszer csak megszólalt a döbbent Sasuke.
-Hogy ő?Mármint hogy Naruto lenne az a kisbaba akiről mesélt?Kérdezte csodálkozóan.
-Igen.Mostmár semmi kétségem nincs-e felől.
-Ö valaki elmondaná hogy mégis miről van szó?Kérdeztem,mert kicsit idegesített hogy rajtam kívül mindenki tudja hogy mi folyik itt.
-Oh...szerintem jobb lenne ha ezt inkább Jiraiya-san mondaná el.Mondta Sasuke és kicsit hátrébb ált.Mire én tekintetem vissza vetettem az ősz hajú férfire.
-Hát igen,igazából fogalmam sincs hogy hogyan is kezdjek bele.Majd megvakarta a tarkóját és elkezdte a mondandóját.

-Nos hát,tudod az igazság az...hogy én nem csak a szomszédod vagyok.Bár,igaz hogy bár percel ezelőtt még én is azt hittem.
-Akkor mégis ki maga nekem?
-Jobb lesz ha inkább elölről kezdem.Én...ismerem a szüleidet.Erre aztán nagyot néztem.Ez az ember mégis honnan ismerné a szüleimet.Viszont inkább nem szóltam semmit hagytam had folytassa csak.
-Tudod,én még nagyon régen apád legjobb barátja voltam.Bár igaz hogy sokkal idősebb voltam nála,mégis nagyon jól kijöttünk egymással.Ahogy telt az idő,lassan már a saját fiamként gondoltam rá.És mivel neki nagyon hamar meghaltak a szülei így ő is apja ként tekintett rám.Majd megismerte az édesanyádat Kushinát.Vele is nagyon jól kijöttem,és nagyon örültem annak hogy befogadtak a családba.Ott voltam az esküvőjükön,ott voltam mikor apád először mondta anyádnak azt hogy szeretlek,és az első randijuk után én volta az aki haza várta őket.Nagyon szertettem őket és ők is engem.Ha tudnád milyen boldog voltam mikor elmondták hogy kisbabájuk lesz.Hát még amikor megtudtam hogy kisfiú.Már nagyon vártam az érkezésed.Aztán,megtörtént az amire a legkevésbé sem számítottam.Egyszer Kushináék oda jöttek hozzám és mivel én voltam az egyetlen élő "rokonunk"ezért engem kértek meg hogy...Szóval megértek rá hogy...hogy,legyek a keresztapád.
-Micsoda?És te elfogadtad az ajánlatot?Kérdeztem hirtelen.
-Nagyon meglepődtem de,természetesen egyből igent mondtam.
-N-nem...ez nem igaz!Nem lehet igaz!Ha igaz lenne biztos hogy találkoztam volna veled abban a három évben amit a szüleimmel töltöttem.De ők még csak soha nem is beszéltek rólad!Miért hinnék neked?
-Tudom hogy ez számodra hihetetlen de ez az igazság.
-Akkor hol voltál?Hol voltál amikor szükség lett volna rád?Sehol!Egyáltalán nem érdekelt téged hogy mi van velünk!Magunkra hagytál minket!Itt már nem bírtam ki és mind a két szememből kicsordultak a nagy és kövér könnycseppek.
-Nem voltam itt.Elutaztam.Mert sajnos az orvos nem tudta megmondani hogy pontosan mikor kezdődhet a szülés.Én pedig magányos voltam...Igaz hogy ott voltak nekem Minatóék de tudod én már akkor sem voltam valami fiatal.Szerettem volna világot látni és utazgatni.

-Így hát jött az az ötlet hogy elutazom,körbe akartam utazni a világot.Mindent megakartam nézni.Minato és Kushina pedig örült annak hogy utazgatni akarok.Úgyhogy elutaztam.Körbe körbe a világot.Majd egyszer csak jött a hír hogy megszülettél te.Azonnal haza repültem.Addigra pedig már Kushinát is kiengedték a kórházból.Nagyon aranyos voltál kicsinek tudod?Ott laktam nálatok pár hétig,de hiányzott az utazás,a kaland.Úgyhogy úgy döntöttem újra elindulok és egy ideig haza sem jövök.El is indultam újra és vissza tértem az eddigi életemhez.Már csak arra emlékszem hogy megkaptam a hírt hogy balesetet szenvedtetek.Nagyon megijedtem,gyorsan haza jöttem és sikerült kiderítenem hogy csak te élted túl.Egy ideig lesokkoltam de gyorsan magamhoz tértem és rólad kezdtem el kérdezősködni.Azonnal magamhoz akartalak venni,felakartalak nevelni,segíteni szerettem volna.Se sajnos azt mondták hogy már árva házba adtak téged.Megkérdeztem hogy melyikbe de azt nem tudták megmondani.Elmentem megnézni a legközelebbi árva házakat,de te egyikben sem voltál.Konoha pedig egy nagy város,ahol rengeteg árva ház van.Végül feladtam a keresést,és bele törődtem abba hogy sosem látlak viszont.

Miután befejezte a beszédet én meg sem bírtam szólalni.Ez az ember akiről azt hittem hogy egy idegen nem más mind az én keresztapám,ismeri a szüleimet én nagyon szerette is őket,és talán még engem is szeret.Hiszen láttam rajta hogy tényleg segíteni akar nekem.Ránéztem Sasukéra aki csak mosolygott, vissza mosolyogtam rá,majd újra az újdonsült keresztapámra néztem.
-Figyelj csak ide kicsim.Tudod,lehet hogy ez egy kicsit elhamarkodott döntés,de ha lehetne szeretnélek mihamarabb örökbe fogadni,attól természetesen még nem kell úgy gondolnod rám mint apádra,de én nagyon örülnék neki ha magam mellett tudhatnálak.

Amikor kimondta azt, hogy örökbe fogadni hirtelen nagyon megrémültem és zihálni kezdtem.Sasuke egyből oda jött hozzám hogy megkérdezze mi a baj de én most nem tudtam rá figyelni.Nem akartam hogy örökbe fogadjon,a mostoha apám is örökbe fogadott aztán pedig rosszul bánt velem.Az árva házban még ő is kedves volt hozzám,de amikor először haza vitt már egyből bántott.Nem akarom!Nem akarom hogy tovább báncsanak!

-Naruto,kiscsillag mi a baj?Kérdezte aggódóan Sasuke.
-Naruto,kicsim,mégis mi történt?Jött oda keresztapám is.
-Jól van,semmi baj,csak nyugodja meg.Itt vagyok és vigyázok rád.Mondta sasuke.Valahogy,az ő hangja megtud nyugtatni.Szorosan öleltem magamhoz és arcomat a vállába túrtam.
-Elmondod nekünk hogy mi volt a baj?Kérdezte tőlem nyugtatóan halkan.Mire én bólintottam.
-Félek.
-De mitől félsz Naruto?
-É-én,nem akarom hogy mégegyszer örökbe fogadjanak.Nem akarom hogy mégegyszer bántsanak.
-Én sosem bántanálak téged!Jött közelebb Jiraiya is.
-Ha attól félsz hogy én is úgy fogok viselkedni veled mind az az átkozott Uchiha Madara akkor ezt nagyon rosszul gondolod.Én sosem bántanálak téged!Erre megesküszöm.
A név hallatára összerezzentem.Uchiha Madara,ő volt az előző mostoha apám,az aki annyit bántott nem akartam mégegyszer hallani ezt a nevet.Rosszul leszek tőle.Rendesen undorodok ettől az embertől.
-Bi-biztos?Kérdeztem félve.
-Hát persze hogy biztos.Mondta közben megejtve egy mosolyt.
-Nos akkor szeretnéd hogy örökbe fogadjalak?
-I-Igen...szeretném.Mondtam még kicsit bizonytalanul de aztán már csak azt vettem észre hogy Jiraiya szorosan ölel magához.
-Ha tudnád mennyire boldoggá tettél ezekkel a szavakkal.Mondta ki Jiraiya de aztán már csak azt vettük észre hogy benyitott Naruto orvosa.

-Bocsánat hogy megzavartam ezt a kis összejövetelt,de közölni szeretném,hogy mivel a betegünk válla nincs olyan súlyos állapotban így már holnap haza engedjük őt.Ha lehet egy ideig még ne nagyon mennyem iskolába és ne erőltesse meg a karját.Ugyan is igaz hogy nem olyan súlyos de azért még rá fér a pihenés.Mondta az orvos majd ott hagyott minket. 

Helló emberek,igaz egy kis késéssel de meghozta a következő fejezetet ami most egy kicsivel hosszabb is lett mind a többi.Hát igen,sajnálom hogy eddig nem voltam de egyszerűen nem tudtam hogy hogyan is kéne megírnom ezt a fejezetet pedig azt hogy miről fog szólni már régen kitaláltam csak egyszerűen nem tudtam hogy írjam meg😂hát igen na de mindenesetre próbálok igyekezni és remélem hogy nem lett olyan rossz ez a fejezet.