A végzetem

Gyűrű

10 évvel később

- Arwen lassíts! - szóltam rá az éppen engem rángató tünde lányra.

- Siess, ez nem várhat! - hagyott figyelmen kívül, és tovább vonszolt maga után a hosszú folyosókon.

- Mi ennyire fontos? - értetlenkedtem tovább, de azért megállás nélkül követtem. - És miért vagy ebben a ruhában? Tiszta kosz, mégis merre voltál? - néztem végig közben a tündén.

- Épp ezt akarom el mondani, de folyton nyavalyogsz - szólt rám dühösen, de továbbra és előre szegezett tekintettel sietünk tovább.

- Rendben, hallgatlak.

- Az imént tértem vissza, Aragorn segítségre szorult. Négy hobbittal tartottak ide, mikor meg támadták őket a Fekete Lovasok.

- Hogy mi? - torpantam meg hirtelen, ezzel őt is megállásra késztetve.

- Egy Frodó nevű hobbit súlyosan megsebesült. De a gyógyítóink mindent meg tesznek érte. Őt kellett most ide hoznom, amíg Aragorn ide nem ér - hadarta el türelmetlenül.

- Mégis mi okból üldözik őket a Lovasok? - próbáltam össze rakni a képet a fejemben. Jól ismertem már ezeket a lényeket és cseppet sem tetszett, hogy újra vissza tértek.

- Attól tartok, erre tudod a választ gyermekem - szólalt meg mögüllünk Szürke Gandalf.

- Náluk van a gyűrű - sápadtan el a felismeréstől.

- Frodónál, ami azt illeti - ismerte be a mágus.

- Tehát, most itt van - mondtam ki végül a nyilvánvalót.

- Lord Elrond már össze hívta a tanácsot. Majd közösen el döntjük, mi legyen a gyűrű sorsa.

- El kell pusztítani - vagra rá Arwen szinte egyből.

- Minél előbb - értettem vele egyet. - Be mehetek Frodóhoz? - fordultam a mágus felé.

- Amint magához tér kedvesem - bólintott Gandalf.

- Serenity! - szólított meg Lord Elrond hangja.

- Igen? - fordultam hirtelen a hang irányába, és mikor meg pillantottam, hogy ki áll Elrond úr mellett szinte azonnal meg feledkeztem a gyűrűről és a lovasokról.
- Bilbó! - örültem meg régi barátom láttam, és oda siettem hozzá, hogy szoros ölelésbe vonjam.
- Boldog születésnapot - kratuláltam neki.

- Hát emlékszel rá - ölelt vissza boldogan a már ősz kis hobbit.

- Hogy felejthettem volna el - húzódtam el tőle, hogy jobban szemügyre vegyem.

Az "ébredésem" után pár évvel meg látogattam Bilbót Gandalfal. Ami azt illeti nem kis sokk volt a számára, hogy mégsem haltam meg.

- Nagyon örülök neked - mosolyogtam rá kedvesen.

- Én úgy szintén, én úgy szintén - karolt belém és odébb vezetett a többiektől. - Mond csak, történt valami érdekes mióta nem találkoztunk? - kérdezte és közben lassan el kezdtünk a kinti kert felé sétálni.

- Számomra olyan, mintha tegnap jártam volna nálad - mosolyodtam el. - Tudod nekem csak úgy, mint a tündéknek gyorsan telnek az évek, és még csak meg sem látszik rajtunk.

- Bár én is ezt mondhatnám magamról - nevette el magát.

- Ugyan, hiszen még mindig hódítasz - nevettem én is vele. De meg kell, hogy mondjam Bilbó tényleg jól tartja magát. Ami azt illeti, túlságosan is jól.

- Tudod, adtam valamit Frodónak - kezdte. - Amikor el jöttem otthonról. Bár így bele gondolva lehet, hogy nem kellett volna neki adnom. Meg kellett volna tartanom.

- Miről beszélsz Bilbó? - álltunk meg, majd a rózsa kert közepén le ültünk egy padra. - Mégis mit hagytál Frodóra?

- Á semmiség, csak egy ócska gyűrűt - ismerte el. - De valahogy még is úgy érzem, hogy hiányzik.

- Hol szerezted azt a gyűrűt Bilbó? - kezdtem el hirtelen faggatni, mert már sejtettem, hogy miről is beszél.

- Még a kobold barlangban találtam- legyintett egyet.

- Nos, ha engem kérdezel jól tetted, hogy túl adtál rajta - próbáltam győzködni, hiszen nagyon is jól tudom, milyen hatással van a gyűrű másokra.

- Talán igazad van, igen - tűnődött el. - Most, hogy itt vagyok legalább lesz időm be fejezni a könyvem.

- Remélem majd ha kész lesz el olvashatom - kacsintottam rá.

- Csalódott lennék, ha nem tennéd.

Még egy ideig beszélgettünk és a régi időket idéztük fel, majd mind ketten el mentünk vacsorára és persze meg látogattuk Frodót is.

Az ifjú hobbit mindent el mondott, amire emlékezett. Egészen Bríig üldözték őket a Lovasok, majd ott találkoztak Aragornal aki a segítségét ajánlotta nekik. Majd éjszaka újra támadtak, de akkor már Frodó is meg sebesült.
De hála a tünde gyógyítóknak szépen gyógyul neki.

Ami pedig a gyűrűt illeti, mióta itt van nem volt egy nyugodt éjszakám sem. Rémálmok gyötörnek. Érzem a vonzását és az erejét, ez pedig nagyon megijeszt. Minél előbb el kell pusztítani, vagy félő, hogy olyan korszak köszönt ránk, amire egyikünk sincs felkészülve.

A következő fejezetben Legolas is megérkezik! 😁Remélem már várjátok 😇❤️