Haikyuu one shots (magyar)

Suna Rintarou x Reader

Adam Jensen - Drugs

Egy napsütötte májusi péntek délutánon épp legjobb barátommal, Sunával gördeszkázunk a folyóparton. Tudni kell rólunk, hogy nem vagyunk áldott jó diákok. Le szoktunk jönni egy híd alá graffitizni és cigizni. Erre nem jár senki. Néha nem csak sima cigarettát szívunk. És ez ma is így volt. A szél belekapott [H. SZ.] színű hajamba amikor gurultunk a régi biciklis úton. Nem kellett sok, hogy oda érjünk a rejtekhelyünkre és már rá is gyújtottunk.

-Hey Rin! - szóltam a fiúnak, aki egész nap fura volt és most is el volt varázsolva.

-I... Igen? - eszmélt fel barátom az álom világából.

-Minden oké? Olyan fura vagy ma. - tértem a tárgyra, hiszen szeretek a dolgok közepébe vágni.

-Minden rendben [Név]-chan. Hallgatunk zenét?

-Okés. - leültünk a gördeszkáinkra, elindítottuk a kedvenc zenénket majd beleszívtunk a füves cigibe. Miután újra indult a szám és kezdtük jobban érezni magunkat, elkezdtük énekelni a szöveget.

-"Her hearth is plastic, only says she loves me when we're dropping acid" - énekelte a fiú rekedtes, fáradt hangján.

-"Her love is tragic, it's right in front of me but i could never have it" - folytattan a szöveget, amit már akár fejből is énekelhetnék, hiszen mindig ezt a számot hallgatjuk. A refrénig Suna énekelt majd a refrént együtt.

-"We are high enough, searching for a rush, we don't need 'em, but we still take drugs. Fire in our blood, madness in our lungs, we don't need 'em, but we still take drugs."

A zene második részét végig ő énekelte én pedig csak csendben hallgattam. Nagyon szerettem hallgatni az éneklését. De ő is szereti, ha én énekelek neki. A zene után leállította az ismétlést majd közelebb jött hozzám.

-Tudod [Név]-chan... ez a zene teljes mértékben rólunk szól.

-Mire gondolsz? - néztem a fiút értetlen fejjel.

-"Her meditation, she calls it holy, but i call it medication" - énekelte a részletet Rin. Ez a két sor tényleg igaz, hiszen számomra ez kikapcsolódás, míg neki inkább stressz levezetés és mindig azt mondja, hogy csak ezzel tudja túlélni a sulit. - "She moves without a trace, and leave me with a smile on my face"

-Mi? Várj... Nem értem mire gondolsz.

-Mindig, amikor elmész tőlünk az éjszaka közepén olyan halk vagy, hogy senki se veszi észre...

-Oké addig értem, de a második sor? - néztem a fiút kérdően.

-Mindig mosolygok miután elmész. Amíg velem vagy addig nem nagyon mertem eddig. - olyan mintha zavarba jött volna. - Mindig próbáltam menőnek tűnni. De valamiért te megmosolyogtatsz.

-Aranyos vagy Rin...

-Mindig mosolygok de... Belül fáj, hogy... hogy nem vagy az enyém. Figyelj [Név]! Azt hiszem... beléd szerettem. És tudom, hogy te nem érzel így mert csak legjobb barátok vagyunk, de jól esett elmondani...

-Huuuh Rin. Ez egy kicsit hirtelen jött, de... én mindig is szerettelek. Már régóta többek vagyunk, mint legjobb barátok szerintem.

-Mi vagyok számodra?

-Suna Rintarou! Szeretlek! És azt szeretném, ha nem csak a legjobb barátom lennél, hanem a szerelmem.

-[Teljes Név]! Én is szeretlek! És öhm... Lennél a barátnőm? - kérdezte zavartam és elpirulva a fiú, aki egyre közelebb hajolt.

-Igen Rin! - én is közelebb hajoltam míg az ajkaink össze nem értek.

Ez után a szerelem vallás után elmentünk hozzájuk. Bent ültünk a szobájában és folyamatosan a közös zenénket hallgattuk, szívtunk és egész este csókolóztunk.

-Ugye emlékezni fogunk erre reggel? - kérdeztem két csók között.

-Erre örökre emlékezni fogok! - mondta a fiú majd tovább csókolt...

Reggel egymáshoz bújva ébredtünk. Rajta csak egy rövidgatya volt, rajtam meg egy melltartó és fehérnemű. Minden egyes pillanatra emlékeztem a tegnapi napból és egy percét se bántam meg.

Itt is az első rész. Nem a legjobb, de remélem tetszik. Hamarosan hozom a következőt. Kommentbe lehet kérni, hogy ki legyen a következő.