Orosz maffia [ Befejezett ]

Part 20

Az ajtón túl egy sötét kis helyiségbe értem. Olyan volt mint egy kihallgató szoba. A közepén egy asztal volt. Leültem az egyik székre és vártam. Pár perc múlva 2 férfi jött be akiket eddig még nem láttam. Leültek velem szembe majd rám néztek az egyik megszólalt.

- Nem mutatkoztak be, csak egyszerûen a lényegre tértek.

- Árulja el hogy hogy szökött meg Tolga úr házából! - tette fel az elsõ megválaszolandó mondatot a férfi.

El mondtam részletesen mindent attól kezdve hogy beszálltam Tolga autójába, egészen a Riddick-re esésig. Eléggé semleges arcot vágtak és nem tudtam leolvasni hogy vajon miért kell vallomást tennem.

-Hmm... Furcsa véletlen nem igaz?

- Mi is? - néztem kérdõn.

- Az hogy amennyiben ön azt állítja hogy Tolga úr halott, a csapata nyilván keresné azt aki ezt tette és valószínûleg a barátnõjét is, aki már jó ideje Tolga-nál volt. - ez valóban furcsa, de reménykedtem hogy csak a gyász miatt van, vagy mert nem szerették, tekintve ahogy velük bánt Tolga. Csak megvontam a vállam.

- Nem lehet hogy valójában Tolga úr engedte el magukat hogy ide vezesse õket? - szólt a másik.

- Nem! Sosem árulnám el azt akit sze... Aki megmentette az életemet.

Erre a másik felnézett..

- És ki lenne az?

- John. John mentett meg. - sütöttem le szememet. Tudtam, sõt éreztem hogy Riddick engem néz a kamerán keresztül. A két férfi egymásra nézett majd az egyik meg szólal.

- El mehet kisasszony. - azzal mind ketten felkeltek és én is, majd elindultunk az ajtóhoz. Tudtam hogy ez túl könnyû és rövid volt. Éreztem hogy nem hisznek nekem. Amint ki léptem az ajtón, a folyósón megpillantottam Sam-et. Zokogott a fal mellett. Odamentem hozzá meg vigasztalni. Elengedtek minket és a szobámba kísértem.

- Próbálj meg aludni. - takartam be Sam-et. Erre bólintott és lehunyta a szemét. Kimentem a szobából és az õrökhöz fordultam.

- Vigyázzatok rá! - erre bólintottak. Elindultam fel Riddick-hez. A mûhelyben volt. Az ajtó be volt hajtva de résnyire be lehetett látni. Megláttam Riddick-et. Nem volt rajta trikó, a bentrõl áradó meleg miatt. Csak nézett elõre, amikor megláttam hogy egy nõ lép oda hozzá. Túl közel volt hozzá úgy hogy muszáj volt kopognom. Be szambáztam és végig mértem a nõt mosolyogva. Vállig érõ szõkére fejtett haj, a töve barna volt. Kerekebb arccsontozat, ellenben viszonylag vékony, már-már modell testalkat, habár max 165 cm lehetett.

- Helló! Natasa vagyok! - nyújtottam a kezem.

- Tánya! - fintorgott. Kissé beképzelt.

- Elnézést. Mikor lesz kész az autó? - néztem Riddick-re.

- Nem sokára...

- Mi történt vele? - nézett végig a csaj a kocsin. Vágott pár pofát, majd rám nézett kérdõn.

- Át hajtottam vele a volt barátomon és a szeretõjén. - közöltem mosolyogva. Erre a csaj csak felhúzta a szemöldökét.

- Hát jó. Én megyek édes. - na erre felforrt az agyvizem.

- Ohh.. Önök járnak? Nem is tudtam. - vigyorogtam.

- Jahhjj, neem. Egyenlõre! - kacsintott rám majd vihogva elment.

Kérdõn néztem Riddick-re aki csak a fejét fogta és kerülte a szemkontaktust.

- Cuki az új barátnõd, mi lett a régivel? - léptem közelebb.

- Kicsim félre érted!

- Igen? Akkor magyarázd el! - tettem karba a kezem.

- Õ az ex szeretõm. Sosem jártunk és sosem fogunk. Azért jött hogy húzzam meg, mert a pasija elhagyta egy jobb nõért.

- Ohh... És mit válaszoltál?

- Bejöttél. Szóval semmit, de elutasítom! Mert téged szeretlek!- lépett hozzám és a csípõmnél fogva magához húzott.

- Vagy lekoptatod vagy megkínzom és megölöm! - vágtam zsebre a kezem. És ahogy hideget éreztem eszembe jutott a cip. Kivettem és Riddick-re néztem.

- Van egy géped? - néztem rá.

- Persze! - elõ vett egy gépet és az asztalra tette. Meglátta a chip-et és rám nézett.- Az mi?

- Tolga gerincre akart vágni és ez a kamerájában volt. Rengeteg anyag van rajta.- néztem a chip-en lévõ adatokat. Rá mentem a legutolsóra. Az a pár perc amit láttam bõven elég volt ahhoz hogy mindent át értékeljek. Egymásra néztünk Riddick-el. Teljes erõnkbõl el kezdtünk mind ketten a szobám irányába futni. Amikor a szobához értünk nem voltak a helyükön az õrök. Az ajtó zárva volt. Riddick berúgta. az õrök a földön feküdtek. Halottak voltak. Riddick körbe ment a szobában de nem volt ott.

- Halottak. Mindketten!

- Nincs itt.. De hova mehetett?- nézett rám Riddick.

- Én nem tu Istenem. John, a fõnök!- futottunk föl. Úgy 3 perc alatt az irodához értünk. Riddick be rúgta az ajtót és beszaladt. John a földön térdelt, Sam mögötte állt és fegyvert tartott a fejéhez. Amint meglátta Riddick-et Rá szegezte a fegyvert. Én a hátsó ajtón mentem be, de meglátott. Könnyes szemekkel rám nézett és felém emelte a fegyvert.

- Sam... Miért?- néztem rá kérdõn és lassan elindultam oldalra hogy szembe álljak vele.

-Hogy miért? Miért? Tudni akarod? Elmesélem hogy hogy kerültem hozzá. Eleinte úgy ment ahogy a többi. Megvett, az nap amikor ide kerültünk. Persze megdugott, de nem bántott. Mesélt nekem az életérõl és én is meséltem neki magamról. Azt mondta hogy mindennél jobban szeret.

- Ha szeretett volna akkor nem a pincében tartott volna láncon!

- Te ezt nem érted. Titkoltuk. Fenn tartottuk a látszatot, hogy mások ne tudják.

- Ha tényleg szeretett volna, akkor nem titkolta volna el a kapcsolatotokat. Õ csak átvert. - Riddick megpróbált közelebb menni hozzá, így eltereltem a figyelmét.

- Te nem értesz semmit!- kiabált és sírt.

- Amikor vele utaztam elmondta hogy csak rám vágyott. El mondta hogy engem vett meg elõször, de mivel leszöktem és az ellenfél bandája erõsebb volt, ezért téged vett meg.

- Nem... nem.- mondogatta.

- Csak azért kellelttél neki, hogy engem megkapjon, hogy oda csaljon.

- Nem igaz, hazudsz... HAZUDSZ!!!- üvöltött és sírt. Riddick már majdnem ott volt, amikor abba hagyta a hüppögést és rám nézett.- El vetted tõlem azt akit a legjobban szerettem... most én is el veszem azt amit a legjobban szeretsz!- fordult Riddick felé. Felemelte a kezében levõ fegyvert, amikor neki futottam.

- Neee..- kaptam el, de áttörtem a mögötte levõ ablakot és kizuhantunk rajta. A betonon landoltunk. Szerencsére felfogta az esést, mert rajta landoltam. Amikor felkeltem folyt ki a vér a feje alól. Csak folyt és folyt... a következõ pillanatban minden elhomályosult és elsötétült minden. Elájultam.