Orosz maffia [ Befejezett ]

Part 12

- VISSZAEMLÉKEZÉS -

*- Segíthetek valamiben uraim?- tettem le a táskát a földre. Az egyik fickó izzadt. Láttam a fegyvereket és a terepmintás ing egy részét. A középsõ közelebb lépett.

- Egy barátom az unokahúgát keresi. Barna hosszú hajú, nagyjából 175 magas, kedves, a neve Li...Natasa. - mosolygott. Fura hogy csak az után mondott Natasát, miután az ajtóra nézett.

- Mit akarnak tõle?

- Csak beszélni akarunk vele. Hallottuk hogy megsérült. - egy halvány mosolyt láttam a másik arcán. Nagyon elbízta magát.

- Fogalmam sincs mirõl beszélnek.- mosolyogtam. A kezemmel észrevétlenül elõvettem a késemet. Fel se tûnt nekik.

- Két emberem már keresi és meg fogják találni. Nem tehet ellene semmit.- nevetett fel majd elõvett egy fegyvert, de kirúgtam a kezébõl és egy mozdulattal átvágtam a nyakát.

Ekkor nekem jött a másik kettõ. Az egyik fiatalabb volt, elõvett egy kést a másik pedig a fegyvert a földrõl. A kisebbik rám támadt, de elvettem a kést és a másikba szúrtam a 4. és 5. borda közé. A földre esett. A másik futni akart de hátba dobtam a késsel. Elvérzett. Ekkor lövést hallottam, és bementem a mûhelybe a puskámért. Felszaladtam az épület tetejére, és megláttam Lilit szaladni, utána pedig a két férfit. Lövések dördültek el. Az egyik fiút eltalálták. Felállítottam a távcsöves puskámat és lõttem. -*

- Amint látja sikeresen. Két lövés, két hulla.- fejezte be.

- Szépmunka!- veregette vállon a fõnök Riddick-et majd elment.

- Gyere Lili. Kérsz egy kis teát?- mondta majd elvezetett. Riddick után néztem, de õ nem nézett rám. Tudtam hogy miért nem, de akkor is fájt. Vissza mentem a szobámba. Az orvos azt mondta hogy most már jól vagyok és haza mehetek. Kaptam teát is, meg egy pokrócot. John kedves volt, de én csak Riddick-re tudtam gondolni.

- John szerinted tudnék nektek segíteni?- ekkor furcsán nézett rám.

- Mármint? Mire gondolsz?

- Dolgozni akarok! - mondtam határozottan.

- Miért? Nem értem.- nézett értetlenül.

- Nézd, nagyon hálás vagyok hogy befogadtál, de nem maradhatok nálad örökre. Ezt te is tudod. A saját lábamra kell állnom.- fogtam meg a kezét.

- Ennek köze van a viszonyodhoz Riddick-kel?- engedte el a kezemet.

- Nincs viszonyom vele. Barátok vagyunk ennyi. - nevettem el magam.

- De szereted. Ezt érzed iránta... szeretetet.- kelt fel.

- Az lényegtelen hogy ki iránt hogy érzek. Az életem a tét. És a tiéd. Mi van ha legközelebb nem ébredek fel. Megölnek téged is meg engem is. Miattam törtek be hozzád. Nem a maffia miatt, hanem miattam. Engem akarnak! És rám is találtak. Biztonságos hely kell, ahol nem keresnének és nem keverek veszélybe senkit, aki fontos nekem.- sóhajtottam.

- Akkor maradj itt. Van egy biztonsági épületünk, ami a látszat kedvéért úgy néz ki mint ha senki sem használná, de vész helyzet esetére használatos. Pont az ilyen esetekre. És van valaki aki szinte sose megy haza. Neki ez az otthona. Volt olyan hogy egy hétig haza se ment innen. Néha azt hiszem nem is szokott aludni.- nevette el magát.

- Itt biztonságban vagyok?- kételkedtem.

- Abszolút. Ha szeretnéd szólok neki hogy vigyázzon rád.- indult volna, de megállítottam.