𝐓𝐨𝐠𝐞𝐭𝐡𝐞𝐫 𝐬𝐭𝐫𝐨𝐧𝐠𝐞𝐫 /𝐃𝐚𝐧𝐢𝐞𝐥 𝐑𝐢𝐜𝐜𝐢𝐚𝐫𝐝𝐨/ ²

𝐂𝐡𝐚𝐩𝐭𝐞𝐫 𝐬𝐢𝐱

𝐎𝐥𝐢𝐯𝐢𝐚 𝐇𝐨𝐜𝐤𝐲

𝐌𝐚́𝐫𝐜𝐢𝐮𝐬 28. 𝐁𝐚𝐡𝐫𝐞𝐢𝐧

- Ébresztő! - hallottam meg Daniel rekedtes hangját.

- Mhhhm. - nyammogtam, miközben jobban az ölelésébe simultam.

- Kelnünk kéne. - nyomott egy puszit az arcomra.

- De csak kéne. - mondtam érthetetlenül.

- Már rendeltem reggelit is, nem sokára itt lesz plusz nem fogunk tudni időben elindulni. - simította ki  a hajamat az arcomból.

- Nem érdekel. Akkor em akarok felkelni. - morogtam.

- Liv. - szólított a nevemen, de nem reagáltam rá. - Kicsim kérlek. 

- Nem és most hagyj aludni. - fúrtam a fejem jobban a párnába. A következő pillanatban kér kopogás hallatszott az ajtón, mire egy nagy levegőt vett Dan, majd kibújt mellőlem. Pár szófoszlányt kaptam csak el a beszélgetésből, de az sem igazán érdekelt, mert már majdnem vissza aludtam, amikor megéreztem egy kezemet a vállamon és ahogy besüllyed az ágy.

- Livi, komolyan fel kell kelned, mert el fogunk késni. -mondta lágyan, már alig hallhatóan.

- De nem akarok. - nyöszörögtem. 

- Van valami baj? - váltott aggódóba a hangja.

- Nem, csak nagyon fáradt vagyok.

- Akkor itt maradsz?

- Nem, ez az első futamod idén. Ha fotózni nem is fogok, de ott leszek. - mondtam kinyitva a szemeim.

- Biztos vagy benne?

- Igen. - mosolyogtam, mire csak bólintott, majd ujjaival végig simított az arcomon.

- Rendben. Na gyere, rendeltem neked palacsintát meg gyümölcsöket.

- Imádlak. - vigyorogtam.

- Engem ki nem? - kacsintott rám.

- Egoista. - forgattam meg a szemem szórakozottan.  - Na hozd a kaját, lusta vagyok elmenni érte. - csaptam a combjára, mire csak megingatta a fejét.

Feltolva magam ülő  helyzetbe egy kicsit megszédültem, de mire beért Dan a szobába a kezében reggelivel rendeztem a vonásaimat.

***

Szinte lecsukodó tekintettel néztem a kivetitőt, amin az idei első futam ment. Tippem nem volt, hogy miért érzem ennyire kimerültnek magam, holott az elmúlt két napban szinte mást sem csináltam az alváson kívül és ez a folyamatos fáradtság mellett nem éreztem teljesen jól magam, mert liftezett a gyomrom egész nap és furcsa volt minden.

- Rostos gyümölcs lé, mindent bele szendvics és gumicuki. - rakta le elém Michael, mire meglepetten pillantottam fel rá.

- Nem vagyok most éhes. - ingattam meg a fejem.

- Ettél ma már?

- Reggeliztem, de ebédre semmit, mert akkor sem voltam éhes. - mondtam, mire csak egy jelentőségteljes pillantást vetett rám. 

- Oli enned kell. Neked és a picink is kell az  a tápanyag. 

- Tudom, de ha most ennék biztosan vissza köszönne, mert furán érzem magam, olyan mintha egész nap hányingerem lenne. - döntöttem a fejemet a tenyerembe.

- Erre nincs valami vitamin vagy, valami cucc, amit adott a doki? - kérdezte aggódva.

- Nincs.