A Szerelem Nevében (Hp ff)

Miért? (Krum x Ron)

Jó olvasást!❤️✨

Ron másnap reggel későn kell. A Samuellel töltött este hosszúra sikeredett. A fiúval sokat beszélgettek, de Ron végig azt érezte, hogy a másik nem is figyelt igazán rá. Amikor felkel azonnal a mellette lévő ágyra pillant, de a szemeivel nem találja a bolgárt. Meglepetten ül fel, hogy körül nézzen, de csak Dracot pillantja meg a szemben lévő ágyon. A szőke fiú a gondolataiba merülve mered maga elé és a szemei olyan szomorúan csillognak, hogy Ron szinte megsajnálja.
-Draco, -kezd bele óvatosan -jól vagy?
-Nem veled fogom megbeszélni Weasley! -morran fel idegesen a szőke.
-Akkor ne beszéld! -forgatja meg a szemeit Ron, majd feltápászkodik az ágyáról és a ruháit magára kapva viharzik ki a szobából. Ha siet, akkor még odaér bájitaltanra. Olyan gyorsan fut, ahogy csak tud, de mielőtt elérhetné a pincetermet egy határozott kéz megragadja és berántja az egyik üres terembe.
-Mi a?!- méltatlankodik, de megnyugszik, amikor megpillantja, hogy ki áll mellette -Viktor! Hát te? Jól aludtál? -kérdezi közelebb lépve a férfihez, de Krum nem válaszol. Durván megragadja a felé lépő nyakát és az ajkaira tapad. Ron kikerekedett szemekkel próbál lépést tartani a másikkal, de lehetetlennek bizonyul. Pár pillanat múlva a hasa már a hideg fához ér, ahogy Krum a padra kényszeríti. A bolgár keményen a padhoz szegezi a tarkójánál fogva. Ron kétségbeesetten próbál feltápászkodni, de nem tud megmozdulni.
-Viktor...el fogok késni!
-Nem érdekel!
-Viktor!
-Fogd be azt a nagy szádat te hálátlan kurva! -sziszegi Krum, majd egy mozdulattal lehúzza a fiú nadrágját.
-Krum! Eressz el! -Ront megijeszti a fiú hangjából sugárzó düh és határozottság. Idegesen próbál szabadulni, de hiába. A következő pillanatban Krum erősen hatol be a törékeny kis testbe. Ron az asztal szélébe kapaszkodik és könnyei lassan csorognak le az arcán. A bolgár a fiú szájába vezeti két vastag ujját, miközben Ron érzékeny nyakába harap.
-Viktorh...-szipogja a kisebb, de a kviddicses rá sem hederít, csak keményen hajszolja a saját vágyait. Ron mostmár megállíthatatlanul zokog. A kemény lökések egyre fájdalmasabbak, a bőre sajog és alig kap levegőt.
-Most megtanulod, hogy hogyan kell befogni a szádat te ribanc. -mormogja Krum, majd Ron hátába harap. A Weasley fiú fájdalmasan felnyög, de nem tud válaszolni a szájában pihenő ujjak miatt. Viktor a fiatalabb hajába túr, majd kegyetlenül megtépi a vörös tincseket. Mivel érdemeltem ezt ki? Talán rossz napja van? Lehet, hogy történt valami? Tegnap még olyan kedves volt...Ahogy Ronnak eszébe jut, hogy tegnap milyen volt vele a fiú a mai csak még fájdalmasabbnak tűnik. Ismét felzokog, de már nem próbál menekülni. Tűri Krum, nyaka köré fonódó erős ujjait és tűri a fájdalmat, ami egyre csak fokozódik. Végül óráknak tűnő percek múlva Viktor egy morgással az alatta vonaglóba élvez. A bolgár felhúzza a nadrágját, majd egy szó nélkül kilép a teremből. Ron kimerülten rogy le a hideg földre. Mindene fáj....De az fáj a legjobban, hogy nem tudja miért lett hirtelen ilyen Viktor. Vagy lehet, hogy a tegnapi csak egy játék volt? Csak elhitette vele, hogy tud olyan is lenni? Lehetséges. A vörös hajú homlokát a pad lábának támasztja, majd nagy levegőket véve próbál megnyugodni. Össze kell szednie magát! Nem késhet el a második óráról is... Feltápászkodik és magára húzza a nadrágját, majd a haját kezdi el megigazítani. Próbál nem úgy kinézni, mint akinek a testét az előbb tették tönkre teljesen. Végigvánszorog a folyosókon és nagy nehezen felküzdi magát a második emeleti átváltoztatástan teremhez.
-Na meg is érkezett a lustaság! -vigyorodik el Harry, ugyanis arra gondol, hogy a barátja sokáig aludta, ahogy szokott.
-Néha én is elfáradok. -erőltet vigyort magára Ron, majd leül a barátja mellé. Ahogy végignéz a termen tekintete összeakad az őt figyelő Dracoéval. A szőke fiú kérdően vizsgálja a másik arcát, aki csak szégyenlősen lehajtja a fejét. Nem akarja, hogy Draco rájöjjön mi történt.

Az órák hamar eltelnek és Ron nemsokára már azon kapja magát, hogy a folyosókon baktat a szobája felé. Most semmire se vágyik jobban, mint az ágyára. Aludni akar. Éppen az első emeleti bűbájtan tanterem mellett biceg el, amikor valaki berántja a helyiségbe. Idegesen próbál menekülni Krum elől, ám amint a földre lökik rájön, hogy ez nem Viktor. Felette két ismeretlen Durmstrangos áll, egy Beauxbatonsos és két Roxfortos fiú.
-Mit akartok tőlem? -rebegi miközben az ablakig hátrál.
-Nem sokat Ronnie. -szólal meg Peter és közelebb lép Ronhoz.
-Ne érj hozzám!
-Ez most nem a te döntésed lesz.
-Mi? Mit tervezel Peter?! -csuklik el a vörös fiú hangja.
-Oh ezt nem én terveztem édes. Hanem az új "gazdád".
-Viktor?...
-Ahj Ronnie! Mi ez az összetört tekintet? Csak nem azt hitted, hogy nem teszi meg? Milyen kis naiv vagy! Senkinek se kellesz Ronnie! Ismerd el és gyere vissza hozzám.
-Soha. -sziszegi Ron.
-Kár, hát akkor. Kezdjük! -vigyorodik el Peter, majd Ron hajába markol és egy csókba kényszeríti. Ron idegesen harap rá a másik ajkaira. Undorodik a fiú érintésétől. Peter káromkodva kap vérző szájához, majd akkor pofont ad a fiúnak, hogy Ron szájából folyni kezd a vér.
-Eresszetek el...
-Nincs értelme Ronnie! Senkit se érdekelsz.
-Milyen édes. -lép előre most egy Durmstrangos és egy egyszerű mozdulattal letépi Ronról a felsőt. A Weasley fiú az ablak alá kucorodik miközben testét védelmezően átöleli. Könnyei megállíthatatlanul folynak le az arcán és szemei megtörtek. Miért történik vele ez?