Egy perc

Egy új kaland kezdete

Mint már említettem a kiadó egyik irodájában állok, és várok. Ma találkozom elősször a srácokkal. Mivel egy egész évet kell eltöltenem velük, így hozzájuk költözöm. Igen jól hallottátok, hozzájuk kell költöznöm.

A főnököm Nate most ment el előkeríteni Noaht és Justint a banda dobosát és basszusgitárosát, akik el fognak engem furikázni arra a helyre, amit az elkövetkezendő 1 évemben az otthonomnak fogok nevezni.

Főnököm távozása után körülbelül 15 perccel nagy hangzavarral nyílt ki az iroda ajtaja. Nate lépett be rajta 2 tipikus ,, a tinilányok álma vagyok" kinézetű sráccal. Justin egy barna hajú, kék szemű, tökéletes arcú fiú volt. Egy fehér pólót viselt fekete farmernadrággal. Noah viszon egy szőke hajú kék szemű fiú volt. Ő egy világos kék farmer nadrágot, fehér pólót és egy farmer kabátot viselt aminek a színe megegyezett a nadrágjáéval. Noah inkább hasonlított egy végzős gimnazista fiúhoz, mintsem a jelenlegi egyik leghíresebb fiúbanda dobosához. Viszont azt meg kell hagyni, hogy mindketten jól néznek ki.

- Amelia bemutatom neked Noah Hill-t a banda dobosát és Justin Parker-t a banda basszusgitárosát. - szólt fáradtan, és enyhén idegesen Nate

Mivel boríthatták ki enyire? Nate-et még sosem láttam idegesnek, most még is a fáradság mellett villámló szemeket meresztett az előttem álló két bandatagra.

- Sziasztok! Amelia Arabella White alias Lia Cold- nyújtottam feléjük a kezem.

Szinte egyszerre nyúltak a kezemért, és kézfogás helyett kezet csókoltak. Chh... bájgúnárok.

- Üdvözöllek szépségem- szólt Justin egy kacsintás kíséretében

Én csak megforgattam a szemem, és egyenesen elindultam kifelé a hatalmas épületből. Mikor észrevettem, hogy nem jönnek visszamentem az irodához, és az ajtó félfának támaszkodtam. Bent egy éppen jót kuncogó Nate-et, és két lefagyott szépfiút láttam. Gondolom nem voltak hozzá szokva ahoz, hogy van olyan aki nem olvad el egyetlen nézésüktől. Mikor megelégeltem a várakozást vissza szóltam nekik.

- Jöttök, vagy még áldogáltok ott egy ideig?

Erre csak egy egyöntetű ,, megyünk" választ kaptam, hajszál pontosan egyszerre a két fiútól.

Amikor kiértünk a többemeletes épületből, és elindultunk a parkoló felé, még a szavam is elált. Odasétáltunk egy gyönyörű szép fekete Mercedes-hez. A fiúk berakták a cuccaimat a csomagtartóba, míg én helyet foglaltam az autóban. Én az út nagy részében csendben voltam. Csak egy-egy semmitmondó felelet ereéig lehetett hallani a hangom, amikor kérdéseikre válaszoltam.

Már most elkezdtem egy kicsit elemezni őket... viszont semmi többre nem jutottam annál amit eddig is tudtam. Két tipikus egoista ,, én vagyok a lányok bálványa" 22 éves srácok. Azt viszont meg kell hagyni, hogy egyre kiváncsibb vagyok a banda másik két tagjára is, de ha számításaim nem csalnak, őket is meg fogom ismerni nemsokára.

Egy órát tettünk meg a kiadótól a ,,palotáig" amiben a következő egy évem fogom tölteni négy egoista idióta megfigyelésével. Őszintén kiváncsi vagyok arra, hogy mit tudok majd kihozni a könyvből amit rólluk kell írnom.

Miután leparkoltuk a kocsit, elindultunk a ház bejárata felé. Ahogy beléptem egy gyönyörű két emeletes ház tárult elém. A földszinten volt a konyha, nappali, edzőterem, egy mini stúdió és egy mozi terem. Az emeleten pedig hat darab szoba van, a négy fiúé plusz két vendégszoba.

Szinte még be sem értem a házba, de már is kiabálást hallottam a konyha felől.

- Na végre! Meghoztátok a kiscsajt?

Kiscsaj? Besétáltam a konyhába, és sejtésem beigazolódott, miszerint ott találom a hang forrását.

- Neked is szia! Amelia Arabella White vagyok alias Lia Cold, és nem ,,kiscsaj". Én vagyok az az írónő akit bottal ver a sors, hogy négy ilyen egoista idiótával kell együtt élnie egy évig. - felé nyújtottam a kezem a bemutatkozásom után, amit meg is rázott

- Luke Brown, gitáros. Tetszik, hogy ilyen kis tüzes vagy cica.

- Semmi becézgetés...maximum Lia. Ha pedig mindig ilyen lesz a stílusod, akkor le mondhatsz a szaporodásról.- miközben beszéltem felvettem a legszigorúbb nézésem, amivel akár ölni is tudnék

- Rendben Lia - tartotta fel mind a két kezét a magasba Luke

-Na, ha ezt is megbeszéltük valamelyik majom nem akarná megmutatni a szobám, ha már egy évig itt kell majd szenvednem?

Noah csak intett egyet, hogy kövessem. Komolyan mondom, még Noah a legnormálisabb köztük... bár még a 4. tagot, a frontembert nem láttam.

Amint fel értünk az emeletre Noah rámutatott a jobb kéz felőli 3. Ajtóra.

- Szóval, ez lesz a te szobád. Érezd magad otthon, bármi baj van nyugodtan szólj. Remélem tetszeni fog.

-Oké, Köszönöm

Amint beléptem a szobába, még a szám is tátva maradt. Az első gondolatom az volt, hogy: ezek aztán tudnak élni. Amint beléptem, az ajtóval szemben lévő egész fal üvegből volt, és az ajtaja az erkélyre nézett. Jobb oldalon volt egy nagy francia ágy és egy éjjeli szekrény. Bal oldalon volt egy fürdőszoba, és egy már-már szobának nevezhető gardrób a ruháknak. Ami a legjobban meglepett, az egyértelműen az erkélyen elhelyezkedő nagy jakuzzi és a szoba egyik sarkában elhelyezkedő mini bár volt.

Miután kipakoltam, semmi másra nem vágytam, csak egy forró fürdőre. Miután megfürödtem felvettem egy kényelmesebb ruhát, és csak bedőltem az ágyba.

A hátamon feküdtem, és csak a plafont néztem. Gondolkoztam...mindenen. Magán a munkán, hogy biztos jó ötlet volt e elvállalnom. Scotton a bátyámon, hogy vajon most mit csinálhat. Azon, hogy mostanában mennyi minden történt velem. Sosem volt egy ingerszegény életem,de az elmúlt 4 évben annyi változás történt, hogy az már néha nekem is sok. Egyszóval csak gondolkoztam mindenen ami éppen az eszembe jutott.

A gondolkozás közepette egyre álmosabb lettem, és már csak azon kaptam magam, hogy a szemhélyaim lecsukódnak, és álomba merülök. Álmokba, amik elfeledtetik a valóságot, amik lemossák a lélekről a mindennapok porát.