𝐓𝐨𝐠𝐞𝐭𝐡𝐞𝐫 𝐬𝐭𝐫𝐨𝐧𝐠𝐞𝐫 /𝐃𝐚𝐧𝐢𝐞𝐥 𝐑𝐢𝐜𝐜𝐢𝐚𝐫𝐝𝐨/ ²

𝐂𝐡𝐚𝐩𝐭𝐞𝐫 𝐟𝐨𝐮𝐫

𝐃𝐚𝐧𝐢𝐞𝐥 𝐑𝐢𝐜𝐜𝐢𝐚𝐫𝐝𝐨

𝐌𝐚́𝐫𝐜𝐢𝐮𝐬 15. 𝐒𝐲𝐝𝐧𝐞𝐲-𝐖𝐨𝐤𝐢𝐧𝐠

- Liv ébresztő. - simítottam a kezemet az arcára, mikor már a második ébresztőre sem kelt fel. Egy apró puszit nyomtam a fejére, miközben a feje mellett támaszkodtam.

- Mhmm még ne. - motyogta és az oldalára fordulva a fejét a mellkasomba fúrta.

- Muszáj lesz, mert mennünk kell.

- Nem. - morogta, mire elnevettem magam.

- Mit nem Kicsim? - tűrtem el a haját az arcából.

- Csak nem. Nem akarok felkelni. - dünnyögte.

- Pedig már anyukád is fent van és csinált reggelit is.

- Milyet reggelit? - nyitotta ki a szemét.

- Nem tudom. Azt nem kérdeztem.

- Chh. - ciccegte. - Erre tartalak? - fordult vissza a hátára már egy mosollyal az arcán.

- Mi az, hogy tartalak? Fel sem keltél, sőt a szemedet is alig nyitottad ki, de már kötekszel. Nem leszünk így jóban Livi. - ingattam a fejem.

- Nem baj. Akkor aludhatok tovább. - fészkelődött megint.

- Nem, azt nem. Vissza ne aludj. - másztam át rajta, hogy szembe legyek vele.

- Nyomd már el magad. - tolta el az arcom.

- Liv. - böködtem az arcát. - Hát jó. - mondtam, majd elkezdtem kitakartam őt.

- Ricciardo viselkedj!

- Én viselkedek. - mondtam lazán. - Kikelsz? - kérdeztem.

- Nem.

- Oké. - bólintottam, majd egyszerűen csak becsúsztattam a kezem a térde és a háta alá, majd kivettem az ágyból. Ha máshogy nem, akkor jön így.

- Ne már Daniel! - csapott a mellkasomra.

- Mennünk kell Liv. Ígérem a repcsin hagylak aludni.

- Jó, de letehetnél.

- Nem, nem. Te azt mondanád, hogy hideg a parketta és ezért vissza mész egy zokniért, de ismerlek és tudom, hogy vissza feküdnél aludni. - ingattam a fejem.

- Ez nem igaz.

- Nem? Hányszor játszottad már el?

- Csak egy párszor. - mondta, miközben ásított.

- Na, erről van szó. - nevettem. A konyhába érve Jade mosolyogva nézett ránk.

- Jó reggelt fiatalok!

- Azt. - morogta Livi, mire csak vigyorogni tudtam.

- Van palacsinta és rántotta is, mit kértek?

- Palacsintát. - vágta rá Liv és az asztalra feküdt.

- Én rántottát. - mondtam, miközben Liv mögé léptem és a kezemet a vállára csúsztattam, de kapásból lesöpörte azt.

- Te menj innen. Veled nem vagyok hajlandó tárgyalni. - morogta, mire Jade és én is megint elnevettük magunkat.

- Ha reggelizett már nem lesz ilyen grincs. - legyintett Jade.

- Kösz anyu, te is kedves vagy.

- Shh, inkább egyél. - tolt elé egy tányért. - Gyere te is Daniel.