Nancy! - 011. rész

163 6 0
                                    

Nancy szemszöge;

Nem működött a terv. Ahelyett hogy megmentettük volna Jonathan-t majdnem elvesztettük Robin-t és Will-t.

- Jól vagy? - ültem le Robin mellé.
- Persze. - mondta. - Miért ne lennék?
- A Demogorgon...
- Megmentettél Nancy. - nézett a szemembe. - Megmentetted az életem.
- Nem tettem semmi különöset... - mondtam. - Te is megtetted volna értem.
- Az biztos. - adott egy puszit a számra Robin. - Tőled még a Demogorgon sem választhat el.
Megöleltem Robin-t, majd éreztem ahogy valami lefolyik a hátamon.
- Mi ez? - kérdeztem. - Van valami a hátamon!
- Sajnálom! - húzta el a kezét Robin. Nagyon megvágta. A seb átvérezte a kötést.
- A kezed! - fogtam meg a lány csuklóját.

Bementünk a házba, és elkezdtem kitisztítani a sebét. Nagyon mély volt. Néha Robin felszisszent a fertőtlenítőtől, de nem akartam hogy elfertőződjön.
- Nyugi! - mondtam. - Mindjárt befejezem. Még mindig jobb mintha amputálni kéne a kezed.

- És kész! - mondtam, mikor befejeztem a kötözést.
Robin nem mondott semmit, kihúzta a tenyerét a kezemből, majd megcsókolt. Egyre hevesebben folyt a csókcsatánk. Nem akartam abbahagyni, akár éjfélig is folytattam volna, de Steve kiabálása megtörte a pillanatot.
- Lányok! Gyertek!
A következő amit hallottunk egy kopogás volt, így szétrebbentünk. Tizenegy lépett be a szobába.
- Megvan a terv. - mondta.

Kimentünk a kertbe, ahol Steve a kezében fogta a kést és egy nagy táskát, ami inkább zsákra hasonlított.
- Megvan mi volt a hiba. - mondta. - És az erdőben kéne csinálnunk.

Steve felvázolta a tervet, amjd indultunk az erdőbe. Mivel mi még nem jártunk itt, Will mutatta az utat. Mikor megérkeztünk Steve kipakolta a táska tartalmát. Benne volt minden a késtől a puskámig. Már csak a tervet kellett végrehajtani.

Steve megvágta a tenyerét a késsel, majd vártunk. Mikor megjelent a Demogorgon Steve futni kezdett Tizivel, a Demogorgon pedig üldözte őket. Robin, Will és én gyorsan átmentünk az átjárón, amit Tizenegy nyitva tartott, hogy vissza tudjunk jönni.
- Jonathan! - kiabáltuk. - Jonathan Byers! Itt vagy?
- Jonathan! - fojtattuk a kiabálást. Szét váltunk volna, de féltünk mi van ha nem találunk vissza.
- Nancy? - hallatszott a sötétből.
- Igen? - válaszoltam a hangnak.
- Nancy! - futott ki Jonathan egy fa mögül, majd ölelt meg. Elég csabzottan nézett ki, az arca nem látszódott a sötétben, volt egy szakadás a pólóján, és csupa sár volt.
Elidultunk visszafelé, Tizenegy még vigyázott a kapura, Steve pedig a Demogorgon-t üldözte. Mikor átmásztunk a kapun Tizenegy odakiabált Steve-nek, aki meggyújtott egy ágat, és azzal üldözte a Demogorgon-t a kapuig.

Miután megszabadultunk a Demogorgon-tól bekísértük Jonathan-t a házba, majd elment zuhanyozni.

Will szemszöge;

Nemsokkal miután hazaértünk anya is megérkezett.
- Will! Tizi! Jonathan! - kiabált fel az emeletre anya, majd bejött a szobámba. - Kinek az autója parkol a ház előtt?
- Steve. - mondtam. - A közelben jártak és áthívtuk őket. Ugye nem baj?
- Nem, - mondta. - csak nem tudtam. De kik a többesszám?
- Steve, Nancy, és Robin. - mondtam.
- Nagyon rég láttam őket, szerinted most hol lehetnek? - kérdezte anya.
- A kertben. - tértem vissza a rajzomhoz.

Anya lement a kertbe, az ablakomból láttam ahogy a többiekkel beszélget.

Megint Nancy szemszöge;

- Sziasztok! - köszönt Mrs. Byers.
- Jó napot Mrs. Byers! - köszöntünk.
- Nagyon régen láttalak titeket, mi újság Hawkins-ban? - kérdezte a nő.
- Nagyon semmi. - mondta Steve. - Unalmas az élet, de legalább nem vagyunk életveszélyben.
A többiek még egy darabig beszélgettek, majd be mentem a házba. Már egy ideje körbe-körbe járkáltam, mikor Jonathan-be ütköztem.
- Bocsi. - mondtam.
- Nancy... - suttogta.
- Igen?
Jonathan megpróbált megcsókolni.
- Jonathan! - mondtam, miközben eltoltam magamtól.
- Már nem szeretsz? - kérdezte.
- Sajnálom, de még te szakítottál velem, és azóta van valaki más... - néztem a fiú szemébe.
- Remélem vele boldogabb leszel... - mondta Jonathan. - Megkérdezhetem ki az?
- Nem tudom ő el szeretné-e mondani. - mondtam. - Egy lányról van szó. És eddig nem valami sokan tudják rólunk az igazat... Nem is nagyon tervezzük elmondani annyi embernek.
- Nancy, - mondta Jonathan. - nyugodtan szólj ha valaki piszkál emiatt oké? Én elfogadlak, de sajnos vannak emberek akik nem. Nem mintha ezt neked mondanom kéne.
A szemében látszódott a fájdalom, szeretett még. De akkor miért szakított velem?

Csak barátnők...? - Ronance (Robin Buckley x Nancy Wheeler) FanFictionWhere stories live. Discover now