Tiltott kapcsolat

ℙ𝕒𝕣𝕥 𝟙𝟙

Csütörtök délután van és épp a suliból hazafelé tartunk a bátyámmal és Noah-val.
- Ki az ott autóval előttünk? - kérdezi James.
Mikor felpillantottam bambulásomból a pulzusom egyből gyorsabb tempóra váltott.
- Mit keres nálunk Liam? - mondtam ledöbbenve. - Ezt nem hiszem el, tényleg megteszi amit a fejemhez vágott.
Félve de hárman beléptünk a bejárati ajtón. Senkimek nem kívánom ezt az érzést, a szüleim a szemükkel meg tudtak volna ölni.
- Á, már meg is jött a szerelmes pár. - mondja szarkasztikus hangon Liam.
- Fogdd be és takarodj innen!!. - ordítja neki James.
- Fiam még az kéne hogy ebben a házban verd meg szegény fiút, kislányom veled pedig beszédem van! - feleli apám.
A báyám felment az emeletre én pedig követtem a szüleimet a nappaliba.
- Nagyon nagyot csalódtunk benned. Nem örültünk volna ha most lesz barátod mert első a tanulás, de elfogadtuk volna ha normális fiút szedsz össze. - vágja a fejemhez anyám.
- Tudod te egyáltalán ki ez a seggfej? - folytatja apám.
- Én pontosan tudom. De rohadtul nem fogjátok megmondani hogy kivel lehetek és kivel nem.
-Ne haragudj azért mert te most hisztizel nem fogjuk engedni hogy egy alkoholista börtönben ülő embernek a fiával legyél együtt!! És ha mégegyszer szóba állsz vele nagyon megbánod.
Ezek a szavak mintha egy őrületes pofont adtak volna anmyira fájtak. Noah ezt miért nem mondta el, és mit csinálok ha tényleg nem engedik meg a kapcsolatunkat? Ilyen gondolatok kavarogtak a fejben miközben elhagytam a házat. Hallottam még James hangját de csak gyorsabbra váltottam a tempót. Egyedül akartam lenni. Jelen pillanatba még én sem tudom mit érzek..
Mire egy kicsit kitisztult a fejem addigra este lett. Mivel a telefonom sem hoztam magammal fogalmam sem volt hány óra de már besötétedett. A házba érve nyugalom fogadott. A szüleim mintha mi sem történt volna nézték a tévét. Felbattyogtam a szobámban és ledöltem az ágyamra. Noah-tól egy csomó üzenetet kaptam. Most nem írok neki vissza majd holnap személyesen akarom vele megbeszelni a dolgokat.
-Jó éjt, pihenj majd holnap dumálunk. - nyit be James.
- Neked is. - mondom neki majd egy gyors esti rutin után álomba merülök.

Reggel iszonyat fáradt voltam ami a kinézetemen is meglátszott ugyanis mikor belenéztem a tükörbe megijedtem magamtól. Enni nem volt már időm mert egy kicsit rendbe kellett magamat szedni hogy ki merjek lépni az ajtón. Szerencsére a bátyám gondoskodott rólam és az autóba a kezembe nyomott egy szendvicset. Amíg a suliig értünk elmeséltem mindent James-nek. Kicsit mérges voltam rá mert ő is hallott valamit Noah apjáról de nekem nem is említette. Elmondása szerint csak nekem akart jót.
Avary próbál kicsit felvidítani de sajnos nem jön össze neki. Noah ma nem jött be suliba és még az üzenetekre sem kapok választ. Nem értem mi baja lehet. Ebédnél az asztalnál ülve turkálok a kajámban de egy falat nem megy le a torkomon.
- James beszélhetnél a hugocskáddal hogy kapja össze magát mert még enni sem hajlandó. -mondja a barátnőm.
A bátyámtól csak egy aggódó pillantást kaptam de tudtam hogy ez nincs lezárva. A gyanúm beigazolódott, a kocsiban csak záporoztak a kérdések. Most nem volt kedvem beszélgetni ami ritka főleg egy számomra ilyen fontos személlyel.
- Jó abba hagyom a pofázást csak még egy mondat. Noah szeret téged ezt tartsd a fejedbe.
Ezzel mégjobban csak össze zavart de persze ezt nem fogom neki elmondani.
A szüleim hamarabb hazajöttek az esti vacsora miatt. Már csak ez hiányzik az életemből.
- Emma indulj hajat mosni fél óra múlva itt a fodrász. - adja ki anyám az utasítást.
- Nektek is sziasztok. - forgatom meg a szemem de teszem amit mond.
Már csak a cipőt kell felvennem. A ruha csodálatos a sminkem tökéletesen passzol hozzá.
- 10 perc múlva indulunk. - kiabál fel apám.
- Te mikor lettél ekkora? - jön be a bátyám a szobámba.
-Nem is gondoltad volna hogy a picike hugodból egy ilyen jó csaj lesz. - válaszolom.
- Na jó azért el ne szállj magadtól nézd meg én milyen helyes vagyok. - kezdi ő is.
Húsz perc autóút után megérkeztünk egy puccos étterembe.
- Em, csak óvatosan. - súgja a fülembe James.
Azzal a gondolattal léptem be az épületbe: nem hagyom hogy más döntse el én mit akarok még a szüleim sem...