Tiltott kapcsolat

ℙ𝕒𝕣𝕥 𝟙𝟘

Egy újabb hét kezdődik. Vegyes érzések vannak bennem, semmi kedvem megint tanulni és hallgatni az osztálytársaim nyávogásait, de boldog vagyok, hogy találkozhatok Noah-val és a barátnőmmel. Útközben James elmesélte, hogy ma elviszi Avary-t moziba, de meglepetés lesz, úgyhogy még véletlen sem mondjam el.
Noah a parkolóban várt, ez is ritka, hogy ő hamarabb itt van mint én. Egy csókkal köszöntöttük egymást majd kézenfogva indultunk be az épületbe. A folyosón magunkra vonzottuk a tekinteteket, de ez egyikünket sem érdekelt.
-Ott van Liam mindjárt jövök csak beszélek vele. -mondtam. Noah csak bólintott, majd elengedte a kezem.
-Szia, beszélhetnénk? -kérdezem.
-Figyelj nekünk nincs miről beszélnünk. Átvertél mikor én egyáltalán nem úgy álltam hozzád. Nyugodtan feküdj le azzal a pöccsel hisz én is csak ezt tettem volna veled.
Erre nem tudtam mit mondani nem csak azért, mert egy hatalmas gombóc volt a torkomban, hanem mert valaki kiütötte az előttem álló személyt. Felpillantottam és Noah volt az.
-Elmondom a szüleidnek, hogy egy ilyen állattal vagy együtt. Nem fogod megúszni, te ribanc. -mondja lekezelő hangon. Ekkor kap még egy ütést, csak ezt a bátyámtól.
Avary megragadja a karomat és a lány wc-be rángat.
-Csajszi össze kell magadat szedni. Mutasd meg, hogy te jobb vagy nála.
Elővett a táskájából egy kis pirosítót majd így szólt. – Csak hogy legyen egy kis színed, mert olyan fehér vagy mint ez a fal. -mutat a helységre.
Küldök felé egy halvány mosolyt, majd veszek egy nagy levegőt és kilépünk. Az ajtó előtt a bátyám és a barátom áll kíváncsian. Mikor látják, hogy nincs nagy baj, mindketten egy hangosat sóhajtanak. Sajnos nem úszták meg, az iskolarádió négy személyt sorol fel. Köztük engem is, megijedek, de ezt próbálom nem kimutatni. Noah ezt látja rajtam, ezért megfogja a kezem majd a fülembe súgja: - Minden rendben lesz.
Végül én megúsztam azzal, hogy holnap délután itt kell maradnom a suliba, a fiúk viszont 2 napra ki vannak zárva .
Az egész nap egy katasztrófa volt, ebédnél Avary-val beszélgetek, üres lett a hely a két személy nélkül. Az iskola előtt a barátnőmet már várja James. Pár perccel később anyukám is megérkezik. Azt hittem ennél már nem lehet rémesebb napom…
Egy gyönyörű sötétkék selyemruhát választottam, ami a földig ér és az egyik oldala combközépig fel van vágva. Fekete magassarkút fogok hozzá felvenni, hogy a ruha ne legyen olyan hosszú. Vettünk még pár dolgot, majd hazafelé vettük az irányt.
-Azt elfelejtette apád említeni, hogy Peter a fiú akiről meséltünk a szülei párt keresnek neki. Arra gondoltunk, hogy elkezdhetnétek ismerkedni, hiszen egy pénzes családba sosem rossz dolog bekerülni. -mondja anyukám.
-És ha nekem nem lesz szimpatikus, vagy nem akarok vele ismerkedni, mit csináltok? Megint kitalálsz valami zsarolást, vagy talán egyből repülök otthonról? -kérdezem nem foglalkozva azzal, hogy a hangom már szinte üvöltés.
-Először ne kiabálj velem, másodszor is biztos, hogy meg lesz a magad büntetése. Harmadszor pedig most zártam le ezt a témát, ha tetszik, ha nem!!
A szobámban írtam a leckét, mikor irtózatos veszekedésre lettem figyelmes.
-Nem elég, hogy rosszak a jegyeid, még verekedsz is. Gratulálok fiam, látod ennyi lesz belőled. -mondja apám.
-Nem is tudjátok miért tettem, de titeket ez nem is érdekel ha valaki megfektetné a lányotokat az sem, csak mi ne hozzunk szégyent a családra. Inkább lennék egy olyan ember, aki azért spórol, hogy ennivalót tudjon venni, mint ti. Mert nektek nincs szívetek. -üvölti a bátyám teljesen kikelve magából.
Pontosan tudtam, hogy ez hova fog vezetni, tényleg ki teszik itthonról, ezért közbe kellett szólnom.
-Elég legyen!!-kiáltottam fel. -James csak megvédett engem egy szemét fiútól. Ha ő nincs most az egész iskola szégyene lennék. Egyáltalán nem az ő hibája. Ha itt valaki hibás az én vagyok. -Láttam, a testvérem szólásra nyitja a száját, de leintettem.
-Jó és ezt most el is higgyük? -kérdezi nagyképűen anyukám.
-Azt hisztek, amit akartok, de ebből most James-t hagyjátok ki.
A bátyám nem jelent meg vacsoránál. Tudtam, hogy nagyon haragszik, de kibírhatta volna. Este tíz óra, de ő még sehol nincs. Hívogattam, írtam neki, de választ nem kaptam. Noah-nak is küldtem egy üzenetet, mondta, hogy náluk nincs de van egy tippje hogy hol lehet és ott biztonságban van, ne aggódjak. Hajnali egykor arra ébredtem, hogy valaki próbál benyitni az ajtómon kisebb nagyobb sikerrel. A bátyám volt az, amikor láttam, hogy nem bír állni a lábán tudtam hogy segítségre van szüksége. Nem az lett volna a megoldás, hogy elmegy és jól leissza magát.. Készítettem neki a szekrényére egy gyógyszert és egy pohár vizet, majd mentem aludni..