Lány vagy Lény?

Egy új kezdet

Ma, a szüleim többszörös unszolasára, nem az állásiroda felé vettem az irányt. Az A.M.T hatalmas épülete előtt ért véget reggeli sétám, az egyre hűvösebb őszi szélben. Még egy-két percig hezitáltam, aztán vettem egy mély levegőt és beléptem a dupla üvegajtón.
Mily' meglepő Gray ott állt a hall közepén bohócokat is megszégyenítő mosollyal.
- Katie! Sejtettem, hogy összefutunk ma.
Erre gyere az irodához. Gondolom az állás ajánlat miatt jöttél.
- Igen, azért, de egy percig sem biztos hogy elfogadom.
Betessékelt az irodájaba, ami a gyár többi részéhez képest, vörös és fekete több árnyalatában játszó bútorokat rejtett néhol arany díszítéssekkel. A szoba közepén lévő asztal egyik oldalán egy szimpla szék, erre ültem én, másik oldalán egy magas támlájú bordó forgószék, ami jóval kényelmesebbnek tűnt mint az alattam lévő ülőalkalmatosság. Szembe velem leült az általam legutáltabb ember. Hogy kerültem ebbe a helyzetbe?
- A fizetést valószínűleg már elmondták a szüleid, különben nem hiszem hogy itt lennél, jól mondom?
- Igen.
- Akkor térjünk rá az ajánlatra. Te vennéd át a szüleid helyét, persze magasabb beosztásban. Őket pedig ''nyugdíjazom" a cégtől. Ez egy nyerő végkifejlet mindkettőnknek nemde?
- És ebből te mit nyersz?
- Jajj ez tipikusan te vagy Katie. Mindig a negatív oldalát vizslatod a dolgoknak. Ebből is látszik nem vagy felületes.
- Persze, nem vagyok olyan, mint a többiek akik belementek - itt megtorpantam, majdnem aljas csapdát mondtam, de kerülni akarom a balhét   - az üzletedbe.
- Sohasem értettem, gyönyörű lány, okos és gondoskodó, de ez a sok ellenszenv.-
Ciccegett egy sort majd elém tolt két köteg papírt- Mindenesetre itt vannak a dokumentumok amit ki kell töltened. A másik kupac pedig a szüleid elbocsátásáról szól, már kitöltöttem.
- Tudtam hogy számítani fogsz rám, de ez még rajtad is túltesz. És mit teszel ezekkel a papírfecnikkel, ha elutasítom az állást?
- Az üreset megtartom, a szüleidről szólót  véglegesítem. A kedves szüleid eléggé lelassultak az elmúlt időben, simán csak elküldöm őket. Valószínüleg csalódnának benned, hogy ennyire önfejű vagy. De tudod semmi stressz, hagyok időt~.- mondta ki azokat a mondatokat amivel mélyen a lelkembe vésett. Megtudtam milyen kiszolgáltatottnak lenni az óriaskígyó szorításában. A fali analóg óra kattogása nem segített a helyzeten. Leküzdve a gombócot a torkomban megszólaltam:
- Elvállalom a munkát, add ide a papírt kitöltöm.
- Tessék~.-nyujtotta át a papírokat- Örülök hogy ilyen jól döntöttél. Holnap kezdhetsz, ugyanekkor gyere. Körbe vezetlek. Most pedig ha nem bánod véglegesítem a elbocsátó dokumentumokat- mondta köszönés helyett.

Nagy sóhaj hagyta el a számat mikor kiléptem az irodából. Gyorsan összegeztem mit is csináltam az elmúlt negyven percben: elfogadtam az állást attól az embertől akit legjobban megvetek, ezzel egyenesen szembe mentem az elveimnek, viszont mentségemre legyen, nem volt választásom. Ezekkel a gondolatkkal nyugtattam magam, ahogy elhagytam az épületet.