-Ebben a csajban van spiritusz! - mondta egy férfi hang, mire nekem akaratlanul is büszke mosoly kúszott ajkaimra. - És még nagyon jól is nézett ki!
-Az istenért, Pietro, akkor menj utána! - egy női hang szelte át a levegőt. Őt felismertem, mert má...
Ups! Tento obrázek porušuje naše pokyny k obsahu. Před publikováním ho, prosím, buď odstraň, nebo nahraď jiným.
___________________________________________
SABRINA BAKER
Másnap reggel senkivel sem találkoztam. Mindenki elrohant valami meetingre, én pedig teljes magányomban gubbasztottam az asztalnál. Megszoktam a nyüzsgést, így a csönd teljesen kikészített. Közben a papírmunkát csináltam, robotoltam egész nap.
Egy óra körül Pietro kopogtatott be hozzám. Arca szomorúságot tükrözött. Olyannyira tudtam, hogy nem egy jó hírt hoz, hogy már az ajtóban megkérdeztem, hogy meddig lesz távol. -Egy hónapig! -majd idegesen ajkaiba harapott. -Nem akarok elmenni. - beletúrt a hajába. - Hát... Egy hónap végül is nem olyan sok idő. Nyilván hiányozni fog az otthonod... -...Téged nem akarlak itthagyni! -fakadt ki. - Amióta itt dolgozol, minden napomnak a része vagy. Holnap reggel elmegyek és csak 30 nap múlva jövök haza. Ha egyáltalán haza jövök! - Mit jelent az, hogyha egyáltalán hazajössz? Van olyan, hogy nem jössz haza? - lassan bólintott. A kezeim elkezdtek remegni. Olyan idegesség és legfőképpen tömör pánik fogott el, amit én életemben ilyen erőyen nem éreztem. Ő? Pietro Maximoff elmegy és megvan az esélye, hogy nem látom soha többé? -Akkor töltsük együtt a maradék időt. Addig elfelejted egy kicsit. - Annyira köszönöm! - majd megölelt. A nyakhajlatába raktam a fejem és egy kicsit könnyeztem. Mi van, ha most látom utoljára?
Amíg végeztem, a szobában lévő kanapéra ült és legfőképpen engem nézett. Teljesen más volt a pillantása. Nem a kis megszokott, aranyos, pillangós nézése volt, hanem amikor valaki tudja, hogy nincs tovább. Vagyis, nem tudja, de ezzel számol. Nem nagyon tudtam figyelni, de utálok halogatni, szóval gyorsan letudtam a munkát. Bedobtam mindent a táskámba és elindultunk.
A hír miatt minden egy kicsit szomorúbb volt. Lomha, melankólikus, beborult idő, ami bármelyik percben lecsaphat. A meleg szellő is más volt. Az ember tudta, hogy magával hozza az őszt, szinte a csontjaiban érezte. Durcás emberek menetelése. A szeretett New York osztozott a bánatomon. Empatikusabb, mint amilyen az univerzum bármikor is lesz.
Elősször hozzám mentünk, átöltöztem egy kicsit kényelmesebb ruhába. A Maximoff fiú közben a képeimet nézte a falamon, meg mindegyik növényemnek megsinogatta a levelét, ami azért nagy szó, mert tele van a lakás növénnyel. Kiléptem az ajtón, majd megpillantottam a zöld bársonykanapén elterülő fiút. -Végeztem! -mutattam, majd pörögtem egyet. - Nagyon csinos vagy! - mosolyogva végigmért. Éreztem, ahogy az arcomat elönti a pír és a hasam kicsit mintha jó féle tengeribetegségben szenvedne. De a jó félében!!!
-Kitaláltam egy egész éjjeles programot, de még mielőtt a perverz gondolatok előtörnek, arra gondoltam, hogy felmehetnénk a tetőre és nézhetnénk a csillagokat! - a fiú arca kicsit kipirosodott, majd a csillagos résznél felcsillant a szeme. - Benne vagyok! -mondta. -Már összepakoltam. - De a meetingről kirohanva jöttél hozzám, nem? -Igen, de mikor pakoltál elfutottam és bepakoltam! -nevetett. Elfelejtettem, hogy ő Higanyszál. Én bolond.
Felvittünk pokrócot és italt, és együtt összedontunk valami sütit. Felmásztunk a tűzlétrán és gyertyát is gyújtottunk. - Tudod, ha meghalok...-kezdte mire majdnem kiejtettem a kezemből a poharat. A szemöldökömet felhúztam, majd elkezdtem a vászonszatyromban keresni valami töményebb italt. - ...azt akarom, hogy a rózsabokroknál temessenek el! És ha Wanda, vagy a többiek mást mondanak, harcold ki! - Ezt amúgy végrendeletnek hívjuk és simán megtehetted volna, hogy elmész egy ügyvédhez. - néztem rá. - De persze, ha megbízol bennem, akkor én annak duplán örülök! -eleresztett egy ideges mosolyt. Én hátradőltem, majd ezt a tettemet ő is követte. - Ne aggódj! Voltál már bevetésen, nem lesz gond. -mintha csak magamat próbáltam nyugtatni.
Pietro keze hozzáért az enyémhez. Várta, hogy elveszem-e onnan, de eszem ágábam sem volt. Ujjbegyeim megérintették az övéit és lassan összekulcsoltuk a kezünket.
- Nagyon ügyes leszel! -suttogtam. -Ne csinálj semmi felesleges balhét! És tessék. - egy díszes hajgumit adtam neki. -Tudom, nem a legszebb, de ha hiányozna a szokásos életed, csak nézz fel erre! -kuncogtam. - Sajnos nekem nincs olyan filmes, drága ékkövem, de ezt tavaly vettem az egyik sarki diszkontban. De most mondjuk azt, hogy amíg rajtad van, nem eshet bántódásod. - Köszönöm! -és mosolyogni kezdett. Lehunytam a szemem, de pillanatok múlva megéreztem, hogy egy puszit nyom az arcomra. Csaknem olyan vörös lehettem, mint a paradicsom, és hangosam felkuncogtam.
Másnap reggel a Bosszuállók bázisán álltam. Pakoltak, szaladgáltak és vitatkoztak. Pi csak mellettem állt és a kezemet szorongatta. Egy kis idő után, amikor Tony kiadta a feladataimat, Natasha pedig befejezte a veszekedést Stevevel, elkezdtek felszállni a quinjetre, a Maximoff fiú próbált nem olyan érzelmesen búcsúszkodni. Bár mondjuk Tasha szintjén úgy se tudott volna teljesíteni, aki megölelt és közölte, hogy lehetőleg ne keverjem magam bajba, mert nincs annyi pénze, hogy visszavásárolja a szerveimet a fekete piacról.
- Pietro, csinálj már valamit, mert elindulunk, te pedig majd elfutsz a célpontig! - szólította fel Wanda, akiből áradt a testvéri szeretet.
-Hát akkor...- kezdtem, de a fiú is belekezdett valamibe. -...Tudod, hogy néha a munkahelyeken kérhetsz fizetési előleget? -Ezt a témát tényleg most akarod megvitatni? -akadtam ki. - Ezek szerint igen. Én egy Sabrina előleget szeretnék kérni. - és itt volt az a pont, ahol köpni-nyelni nem tudtam. - És kérvényt is nyújtasz? -kérdeztem. Hirtelen azt sem tudtam mi van, csak próbáltam valahogy feldolgozni a hirtelen jött kérdést. - Nem, csak egyszerűen megcsókollak. - és ebben a pillanatban az ajkaimra tapadt. Mindkét kezével az arcomat fogta és mielőtt továbbállt volna, megpuszilta a homlokom.
