Péntek este összeültünk Amy-vel, hogy megnézzünk egykét filmet. Természetesen az Amerika Kapitány filmekkel kezdtük, ugyanis azok a kedvenceim. Amy általában hagyja, hogy én válasszak filmet. Elmondása szerint neki tökmindegy mit nézünk.
Napról-napra egyre jobban kezdtem úgy érezni, hogy a nap bármelyik pillanatában elsírhatom magam. Eleinte azt gondoltam, hogy sok filmet nézek és kezdek begolyózni. Még ha egy színészbe is szerelmes az ember, az még talán nem annyira gáz, de az, hogy egy kitalált filmes karakterért legyen úgy oda valaki, hogy a sírás kerülgeti az szerintem nem normális.
-Max, ugye nem akarsz sírni? - emelte rám gúnyos tekintetét Amy, majd széles mosolyra húzta a száját - Hisz ebben a filmben semmi szomorú nem történik.
-Dehogy sírok - nevettem el magam - Azért nem ilyen súlyos a dolog.
Ami azt illeti, de. Nagyon is súlyos volt. Egész este azt vártam, hogy Amy hazamenjen és végre kiengedhessem magamból az érzéseimet. Teljesen úgy éreztem magam, mint egy szerelmes tini, viszont ezzel csak az volt a baj, hogy 19 éves voltam és egy olyan személy után sírtam aki nem létezett.
-Ha gondolod jövőhéten is összedobhatunk egy ilyen estét - ajánlkozott fel Amy a kapuban állva.
-Mindenképpen - gyenge mosolyra húztam a szám, majd egy szoros ölelést követően Amy elindult haza, én pedig visszamentem a házba.
-Szeretnél vacsorázni? - kérdezte anya vidáman előbukkanva a konyhapult mögül.
-Azt hiszem később - utasítottam vissza, majd egyenesen a szobámba mentem.
Szabadidőmben a gitáromon játszom és dalszövegeket írok. Általánosban és gimiben is tanultam gitározni, de mióta elkezdtem az egyetemet nincs sok időm zenélni, így csak hobbiból pengetek néha-néha.
A hangszert a kezembe véve elszorult a torkom. Ahogy véghúztam ujjaimat a húrokon a rímek egyből cikázni kezdtek a fejemben. Általában papírra vésem ami eszembe jut, viszont most csak a szívem vezetett és nem akartam elrontani a pillanatot azzal, hogy papír után kutatok.
Jártam énekkarra még gimiben. Egész jó hangom van, így a család nem szokott annyira szenvedni, mikor énekelni kezdek gitározás közben. Mindezek ellenére sosem mertem hangosan dalra fakadni, így csak visszafogottan dúdoltam a következő sorokat a hangszerem kíséretében.
Hold my breathe and count to ten
Why do I always fall for fictional men
My heart and my mind won't seem to align
Cause I feel real things for a fake ass guy.
Way to old to play pretend
But still I always fall for fictional men
My heart and my mind won't seem to align
Cause I've fallen in love with a fictional guy.
Sziasztok! Szeretném felhívni a figyelmet, hogy a dal, amit ebbe a fejezetbe írtam nem saját! Úgy találtam az interneten és megtetszett a szövege. Az eredeti előadó Peggy Lee. Azt hiszem mindent elmondtam, ezt követően semmi féle reklamációt nem fogadok el. Köszönöm, hogy olvasod a történetem, legyen szép napod! ❤️
VOUS LISEZ
Feels like a daydream
FanfictionLassan végignéztem a férfin aki a karjaiban tartott. Izmos testét egy kék egyenruha fedte vörös és fehér csíkokkal. Hátán egy kerek pajzs helyezkedett el. Egy pillanat múlva leesett, hogy a ruhái színei az amerikai zászlót jelképezik. Ahogy lassan f...
