Anime boys + Reader

Ryomen Sukuna X Reader / Part 1

Honey_milk_28 kérésére egy kis Sukuna x Reader.

Bocsánat hogy ilyen későn. Elég rövid lett az első rész.

_______________________________________________

A nevem [T/N] egy átlagos gimnazistalány voltam addig a pontig míg bele nem keveredtem egy elég bizar helyzetbe. És azóta a Jujutsu sámánok (varázslók) misztikus iskolájába járok.

~Vissza emlékezés. ~

Éppen haza felé tartottam szokásosan átvágva a parkon mikor megláttam egy furcsa teremtményt. Az a dolog rám szegezte tekintetét majd felém kezdett közeledni.

Vigyázz! Menkülj!- kiabált rám egy hang. Tettem volna amit mondott de teljesen lefagytam. A lény csak közeledett és közeledett amikor pedig elém ért reflexből ütöttem egyet. A kezem nem mozdult, dobogást éreztem. Kinyitottam a szemem a kezem épp a lényben volt kihúztam belőle és a szívét tartottam a kezembe. Hirtelen elkezdett porladni a szörny és a szíve is. Csak lesokkolva álltam a kezemet nézve.

Oi! Te ki vagy? - szólalt meg mellőlem egy férfi. Rá emeletem a tekintetem egy fehér hajú férfi állt előttem szemei bekötve. Mögötte egy fekete és egy rózsaszín hajú fiú, egy barna hajú lány.

Hé! Hallottad a kérdést nem? Válaszolj neki. - szólalt meg a fekete hajú.

[T/N] vagyok. - válaszoltam remegő hanggal.

Mutasd a kezed. - fogta meg gyengéden jobb kezem és viszlátni kezdte.
Ezt kitől kaptad? - utalt a kezemen lévő fém karmokra.

A nagypapám adta nekem, azt mondta midig legyen rajtam ezzel megvédhetem magam ha eljön az idő. - magyaráztam az ismeretlen férfinak.

Biztos valamilyen átokkal átitatott tárgy. Bocsásd meg az udvariatlanságunkat. A nevem Gojo Satoru. - hajol meg.

Én Kugiski Nobara vagyok mellettem lévő pedig Fushiguro Megumi. - mutatkozott be lány.

Én Itadori Yuuji vagyok nagyon örvendek
[K/N]- chan.- mosolyogva fogott velem kezet. Ekkor furcsa dolgok történt kezünk körül a levegő vörösen kezdett izzani elrántottam a kezem mégis mintha még mindig fogtam volna. Hatrálni kezdtem ahogy Itadori is. Ahogy lépkedtünk hátra úgy jelent meg előttem egy alak. Izmos volt, testén és arcán tetoválások. Kezünket lánc kötötte össze.

Te ki vagy? - kérdeztem meg a furcsa férfit.

A legrosszabb rémálmod édes. Látom ki tudtad szakítani a lelkem a fiú testéből, bár nem mintha direkt csináltad volna. - forgatta meg szemeit és nevetett.

Sukuna! Állj tőle hátrébb [K/N] - san! - parancsolt rám Fushiguri-kun.

Nyugi szép fiú. Láttad azt a láncot? Mostmár a hercegnőhöz van láncolva a lelkem. - simított végig az arcomon.

Mégis mibe keveredtem én?

~Vissza emlékezés vége. ~

Szóval azóta itt vagyok és ezzel a több mint ezer éves démonnal a nyakamon. És mivel össze vagyunk kötve így nem mehetek sehova se csak az iskola területén tartózkodhatunk.

Még abba az gyerekbe is jobb volt. Vele játszhadozhattam. - morgolódott.

Mert szerinted én itt akartam tölteni az időm!? Veled?! - kiáltottam rá.

Tudod te kivel beszélsz? Tudd hol a helyed ember. - nézett rám gyilkos tekintettel. A vér is meg fagyott bennem mégis a szívem nem a félelem miatt vert hevesebben.

Nah hogy vagyunk? Össze barátkoztatok már? - lépett be a szobába Gojo-sensei.

Persze a legjobb barátok vagyunk. - horkantam fel szarkasztikusan.

Az szuper! Mert még egy darabig össze lesztek kötve. - nevetett fel sensei. A a remény összes darabkáját össze törve bennem. Miért én? Miért?
Mivel végeztem a munkával így ki mehettek sétálni, tudjátok mindenhol van szemem. - húzta le a szemét takaró kendőt.

Gyere Sukuna. Nem bírok mindig csak itt ülni menjünk levegőzni. - rángattam magammal az igen csak morcos egyént. Kint sétáltunk a kertbe gyönyörű tradicionális japán kert volt. Élveztem minden levegő vételt, madárcsicsergést és a szél susogó hangját. Batársam inkább szenvedésként élte meg a sóhajait még a következő városba is hallották szerintem. Alig hallhatóan mégis lépések hangjára lettem figyelmes az erdő felől.

Sukuna. Valaki közeledik az erdő felől. - mutattam a hang irányába.

Hmm. Ez érdekes lesz. - nyalta meg szája szélét. A lépések hangja egyre csak közeledett. Egy szürke hajú férfi sétált ki a fák közül.

Ahh hát Sukuna személyesen. És látom lett egy kutyád is. - undorító vigyor ült az arcán.

Ismered a fazont? - néztem rá.

Egyszer gyorsan be köszönt hozzám ez a kis patkány. De úgy látszik nem emlékszik arra amit akkor mondtam neki. - mosolya lassan vicsoritásba ment át. Eléggé kényelmetlen helyzet alakult ki a csend már lassan folytogatott.

Szóval mit akarsz?! - szinte köpte felé a szavakat Sukuna.

Én csak azt akarom hogy vissza térj. Gyere velem meg szerezzük az ujjaid. - nyújtotta felénk kezét.

Sajnos nem tud menni. De van egy olyan érzésem hogy egy ilyen nyájas csótánnyal nem is nagyon társulna.- nevettem fel. Az embernek nem nagyon tetszett hogy rajta nevetek.

Halottam a kis problémáról de könnyen meg tudjuk oldani. Csak ki kell téged nyírnom. - keze hirtelen kard alakot vett fel és nekem rontott. Próbáltam hátrálni de el feledkeztem a súlyról. Karmaimmal el kaptam kezét de nagyon nehéz volt tartani.

Véletlenül nem szeretnél segíteni?- néztem az illetőre aki halál békésen állt mellettem.

Nem érdekel élsz vagy halsz. Bár ha meghalsz legalább szabad leszek.- vigyorgott rám. Lassan elugrottam mire a szürke hajú férfi kicsit padlót fogott.
Már egy ideje "harcoltunk" igazából amennyire tudtam menekültem. Néhány karcolást szereztem eddig de őfelsége meg se mozdult. A fickó megint támadt ám amikor ki tértem a lendülete vitte tovább pont Sukuna felé. Amilyen gyorsan tudtam sukuna elé siettem a " kard" pont a vállamba állt. De még mielőtt bármit csinálhatott volna Sukuna le tépte a karját majd kihúzta belőlem.

Te idióta! Én démon vagyok megtudom magam védeni és egy ilyen semmilyen kárt nem tett volna bennem. - morgott rám.

Tudom. De én mindenkit meg akarok védeni. Ez hozza majd a vesztem. Amúgyis szabad akarsz lenni nem? - mosolygok rá és simítok végig arcán. Sukuna menyasszonyi pózba felvesz. A vér veszteség miatt nem sok mindent halottam vagy láttam de azt éreztem hogy el rugaszkodtunk a talajtól. Hamar elnyelt a sötétség.

Folytatjuk.

Kicsit (nagyon) rövid lett. De remélem tetszik. Nyugodtan szóljatok ha nem akkor át írom.