Anime boys + Reader

Bakugo Katsuki x Reader / Part 2

Lassan nyitottam ki szemeim a nap fénye nem zavarta őket már kezdett sötétedni. Apró egyenletes szuszogásra lettem figyelmes. A hang irányába fordítottam a fejem meg láttam Bakugot ahogy nyugottan szunyókál az ágy melletti székbe. Arcát egy piros folt ékesítette.

Bakugo.. - hangom erőtlen volt.

Azt gondoltam nem hallotta. Vett egy mély levegőt és kinyitotta a szemét.

Hm? - ennyit tudott ki nyögni.

Miért vagy itt? - húztam fel a szemöldököm.

Miattam vagy itt nem? Gondoltam figyelek rád. Kell valami hozzak valamit?. - kelt ki a szekből és állt az ágy végébe.

Téged meg mi lelt? Nem szoktál ilyen kedves lenni. - kuncogtam.

BAJOD VAN VELE?! - markolat meg az ágy rácsot. Nah itt van az a Bakugo akit ismerünk.

Nem nincs. Egy üveg vizet kérek. - néztem rá mosolyogva.

Nem vagy éhes? - tette arcát a tenyerébe miközben a rácson könyökölt. Végig a szemembe nézett amitől halvány pír kúszott az arcomra.

De egy kicsit éhes vagyok. - gondolkodtam el.

Akkor nemsokára vissza jövök addig ne csinálj semmi hülyeséget bár téged ismerve nehéz lesz kibírnod. Bénaság. - nevetett fel és kilépett a ajtón.

Ezt meg mégis mi lelte? Kedves, figyelmes és segítőkész. Nem nagyon érdekelte ha valaki gyengélkedőre jutott miatta. Be vertem volna a fejem mikor össze estem és már képzelgek? Kirishima biztos tud valamit miért  ilyen de ha meg kérdem se fogja elmondani. Ha külső szemlélő lennék azt mondanám kedvel de olyan isten nincs hogy a nagy Bakugo Katsuki kedveljen. Már elég rég elment nem hosszú az út a kollégium és a suli között. Lehet valami baja esett? Á biztos nem. Vagy nem is fog már vissza jönni ha Aizawa-sensei elkapta nem engedi vissza. Szívem fájni kezdett. Elszomorít a tudat hogy talán nem jön vissza. Már magam előtt se tudom tagadni hogy kedvelem.
Ekkor nyílt az ajtó. Gyorsan oda kaptam a fejem és mosoly terült el az arcomon.

Neked meg mi bajod? - morgott.

Semmi csak örülök hogy vissza jöttél. - csúszott ki a számon. Gondolatba pofán vágtam magam. Hülye!
Teljesen vörös lett az arcom mint a paradicsom. Rá néztem és halvány pír csík vonult végig arcán.

Tch! Hoztam vizet. Meg sütöttem palacsintát. - nyújtotta nekem a dobozt.

Köszönöm szépen. A kedvencem honnan tudtad? - haraptam bele. Isteni finom.

Csak tudtam. Inkább egyél. - nézet ki az ablakon.

Te Bakugo miért vagy velem ilyen kedves? - ettem tovább a palacsintám.

Gondoltam hogy egy olyan hülye mint te úgyse érti ezt. - szorította kezét ökölbe.

Mert rajtad olyan rohadt könnyű ki igazodni mi? Már gondolkodtam rajta miért vagy ilyen de aztán végül oda jutottam hogy kedvelsz. De olyan az életbe nem lesz hogy te kedvelj engem. - nevettem felkeservesen.

TALÁN OLYAN NEHÉZ EL KÉPZELNI, HOGY ÉN IS KEDVELHETEK VALAKIT?! NEKEM IS VAN SZÍVEM! VAGY MIT GONDOLSZ MI VAGYOK ÉN?! - kelt ki magából hangja meg ilyesztett össze rezzentem.
Bele markoltam a takaróba éreztem magamon tekintetét. Kínos csend telepedett kettőnk közé.
Nem tudtam meg szólalni nem tudtam mit mondjak meglepődtem.

Mentem. Szia. - szó szerintem kirohant a szobából.
Kezem az ajtó felé nyújtottam mintha akárhogy is vissza tudnám fogni hogy nehagyjon itt. Szemeimből hullottak a könnyeim.

Sajnálom nem így gondoltam.. - suttogtam magam elé elfuló hangon. Alig aludtam az este folyamatosan lepörgettem magam előtt azt a pillanatot és hogy mit is válaszolhattam volna neki. De már késő bánat. Reggel Recovery Girl még meg vizsgált vissza mehettem a kollégiumba de ma még nem mentem iskolába. A közös térben ültem azon gondolkodtam hogy mivel engesztelhetném ki annyira bánt hogy meg bántottam. Tudom már imádja a csípős ételeket főzök neki valamit meg írok egy levelet. Neki láttam főzni közben össze szedtem mindent amit el akarok neki mondani. Dobozba tettem az ételt majd meg írtam a levelet.

_______________________________________________

Kedves Bakugo,

sajnálom hogy meg bántottalak, nem úgy gondoltam. Csak azt nehéz el hinni hogy engem kedvelsz. Mert én nagyon kedvellek téged és ezt nem is tagadom és nem tudok bele gondolni abba hogy talán az érzéseim nem viszonzatlanok.
Tényleg sajnálom.
                                            [K/N].

_______________________________________________

Bementem a szobájába és az asztalra helyeztem a dobozt rá pedig a levelet. Majd elvonultam a szobámba. Tízperc múlva hangokat hallottam. Majd kopogtak az ajtómon.

[K/N] - chan hallottam vissza jöttél. Jól vagy? - halottam meg Midoriya hangját az ajtó másik oldaláról.

Persze csak egy kicsit pihennem kell még. - feleltem.

Jól van ha gondolod majd csatlakozz hozzánk. - léptei távolodtak. Midoriya távozása után pár perccel újabb kopogás hallatszódott ez egy kicsit erőteljesebb volt. Bakugo az biztos vagyok benne. Szívem kihagyott egy ütemet.

Nyisd ki. - szó szerint utasított rá.

Ki nyitottam az ajtót majd hátráltam és vártam hogy ő nyisson be. Benyitott az ajtón párpercet csak állt ott és nézett majd beljebb jött és bezárta maga után. Jobb kezét fel lemelet amibe a levél díszelgett amit írtam majd elkezdte lóbálni.

Igaz az ami ebbe van? - tekintetét szemeimbe fúrta. Bólintottam. Közeledni kezdett felém teljesen lefagytam élem érve állam alá nyúlt ezzel késztetve arra hogy rá nézzek. Arca csak pár centire volt tőlem majd ajkait az enyémnek nyomta és lassan mozgatni kezdte. Feleszméltem és vissza csókoltam. Aprót harapott ajkamba ezzel utat kérve nyelvének amit meg is adtam. Csókja lágy volt mégis szenvedélyes.
Levegő hiány miatt kellett elválnunk.

Mostmár az enyém vagy. - puszilt a homlokomra.

A tiéd. Te pedig az enyém. - kuncogtam.

Sosem tudatjuk mi jár a másik fejébe. Néha bele éljük magunkat pár kedves szóba és mégsem az amire gondoltunk. De néha  már nem hisszük el ezeket a kedves szavakat pedig az a személy igenis úgy gondolja.

Sajnálom hogy ilyen késve folytattam.
Nem lett a legjobb de remélem tetszik.