Cas

Part IV.

-Boldog szülinapot kicsim!-állt meg felettem egy alak, de a fáradtságtól képtelen voltam kinyitni a szemem.

-Köszönöm! Várj, Anya? Hát ti hogy kerültök ide?

-A doki szerint teljesen meggyógyultam, na meg a kistesód is, ezért hazajöttünk. Végleg. Már legalább egy hónapja szervezzük ezt, a lakást is eladtuk Pesten, szóval most már élhetünk itt négyen, mint egy boldog család!-mondta szinte kicsattanva az örömtől.

Én nem nagyon értettem a helyzetet. Mármint oké, anyáék itthon vannak, és ezt tök szuper, de azért választottam Pesten iskolát, mert oda költöznénk a nyári szünetben. Igen, jól emlékszem, biztos így volt megbeszélve. Vagy lehet, hogy csak túl fáradt vagyok?

-És még mindig nincs vége! A nyári szünetben visszaköltözünk Angliába. Megvan még a ház ahol laktunk, és a mostani lakók belemennének a ház cserébe. Ők ide, mi oda. Egyszerűen csodálatos, igazán szerencsések vagyunk!- Na jó, ami sok az sok. Mi az hogy elköltözünk? Na, én biztos nem.

-Szóval az én véleményem senkinek sem számít? Ti eldöntöttétek és úgy lesz? Menjetek csak. Nektek végülis mindegy, hogy itt vagy ott, de nekem rohadtul nem. Itt vannak a barátaim, és szeretek itt lakni.- miután befejeztem a mondanivalómat felrohantam a szobámba, átöltöztem, összeraktam pár cuccot és elmentem. Azt nem tudom éppen hova tartottam. Igen, ez a baj velem, túl hamar felkapom a vizet. Tudom, de ezt megérdemelték! Vagy nem? Már nem megyek vissza. Most nem.

Végül Kecskeméten, Elizáéknál kötöttem ki, és senkinek nem szóltam egy szót sem. Ez volt életem egyik legrosszabb döntése.

-Köszi, hogy itt maradhatok! Mikor indulunk a suliba?-igen, merthogy suli is volt, de 6:11-et mutatott az óra, úgyhogy nem voltunk késésben.

-Nincs mit, majd olyan negyed nyolc körül, de az normális, hogy nekem még nem volt ilyen „tinikirohanásom"?- kérdezte Eli, aki már vagy 10 perce ezen gondolkodhatott, mert kétpercenként ezt a kérdést kaptam.

-Gyertek, Jacobot kórházba kellett szállítani!- rohant be a szobába Zsigmond, bennem pedig megállt az ütő.

20 perc múlva ott voltunk a bejáratnál, ahol megpillantottuk anyáékat. Odamentem, és hosszasan megöleltem őket, majd elnézést kértem, és mondtam nekik hogy otthon mindent megbeszélünk. Jacobot ide, a helyi kecskeméti kórházba szállították, és fél órát várakoztunk, mikor kijött az orvos és mondta hogy csak felment a cukra. Azt hiszem ezt így szokták mondani. Ja, és ez úgy történt, hogy ugye a kórházban amíg anyával voltak nem ihattak/ehettek semmi cukrosat, ezért apa meglepetésből vett Jacobnak egy nagy 2 literes tutti frutti ízű üdítőt, és gondolom nagyon gyorsan itta meg. Megnyugodtam, hogy nincs nagy baj. Egyébként a kistesómat ki is engedték, úgyhogy mentünk haza. Vagyis én az iskolába, mert ugye az incidens ellenére tanulnom kell. Elizát is magunkkal vittük, majd kb. 7:20-ra ott is voltunk a suli előtt.

-Jó reggelt!- köszöntünk a portásnak.

-Sziasztok! Gyerekek, melyik osztályba jártok?

-8.c- válaszoltunk tökéletesen egyszerre.

-Kérlek menjetek a rajz terembe, Kálmán tanár úr vár benneteket!- mondta a bácsi , és én egy kicsit megijedtem.

-Na, már csak rátok vártunk, üljetek le! El is kezdeném, hogy az első órára beérjetek! Szóval, rohamosan fogy az idő, 2 és fél hét van hátra az iskolából, pontosabban 17 nap. Azt gondolhatjátok, hogy sajnos keringőzni nem fogtok. A tanár aki tartotta volna a gyakorló órát, sajnálatos módon eltörte a lábát, mást pedig nem tudunk finanszírozni, és egyébként sem lenne már idő betanulni. De a búcsúztató műsor mindenképp meg lesz tartva. Kiosztom a szövegeket, pénteken lesz az első próba, memorizáljátok a sorokat, egészítsétek ki pár kedves szóval kedvenc tanáraitoknak, vagy csak alapvetően, hogy sajnáljátok hogy elballagtok, amennyiben ez tényleg így van. Akkor a hét utolsó napján, a 3. órában találkozunk! Tessék- és egyesével odaadta a betanulandókat. Pedig szívesen táncoltam volna. Jaj ne, ránéztem a lapra, és láttam hogy én vagyok az egyik főszereplő. De kár! Én jobban szeretek a háttérben maradni. Na mindegy.- Na, én megyek, ti is menjetek, ha jól tudom informatika órátok lesz! Ja és Cassandra, boldog születésnapot!- majd kiment. Vajon honnan tudja, hogy ma van? Ez azért egy kicsit felvidított, kedves volt tőle.

Infón egy házat kezdtünk el szerkeszteni egy nagyon menő appal. Utána matek következett, Mónika néni kiosztotta a dolgozatot, és az enyém ötös lett! Ezután volt még tesi, angol, és természetismeret, de nem volt semmi különös. Jó, az igaz hogy az utóbbi tantárgyból dolgozatot írunk a jövő héten, de az mellékes. 

Hazafelé menet (busszal mentem) jól átgondoltam mit mondjak majd otthon, aztán véletlenül elpilledtem egy pillanatra, és majdnem rossz helyen szálltam le, de csak hazataláltam valahogy.