Hasonlítunk... ( Killua x Oc )

4.

Konichiwa! Nagyon köszönöm a 70 olvasót! A rajz még kicsit késik ,de holnap hozom azt is!

                                                                   *Killua szemszöge*

Miközben ezekről beszélgettünk a tata hülyéskedett velünk látszólag  Gon nem tudta mi történt ,de Hanako igen.

Tata:- Nem hallottatok valamit?

Gon:- De onnan jött- mutatott a hang irányába.

Hanako:- Gon ,hagyd ő volt az!

Tata:- Ügyes! Van kedvetek egy kicsit játszani velem?

Killua:- Miről lenne szó?

Tata:- Ha eltudjátok venni tőlem a labdát azonnal kinevezlek titeket vadásszá! -mutatott a teremben lévő labdára.

Bólintottunk és bementünk a  terembe.

Killua:- Kezdek én. -majd használtam egy orrgyilkos technikát.

Gon:- Sok Killuát látok!

A tatának ugrottam ,de ő kikerült. Újra és újra támadtam ,de ő kikerülte minden támadásom.

Hanako:- Én jövök!

Leültem Gon mellé.

( Ez most lehet ,hogy egy kicsit hülyén fog hangzani)

________________________________________________________________________________

                                                              *Hanako szemszöge*

Elkezdtem folyamatosan ide-oda teleportálni az öreg körül. Az arcáról ítélve kicsit meglepődött. Elkezdtem támadni(amikor támadok akaratlanul is átmegyek pszichopatába). Neki ugrottam ,de kikerült. Ez így ment egy ideig szép lassan elkezdtem karcolásokat ejteni a testén ezt észre is vette ám Gon megszólalt.

Gon:- Én jövök!

Leálltam ,mert tudtam ,hogy még a végén megölöm. Leültem Killua mellé egy ideig még néztük Gont mikor Killua megszólalt.

Killua:- Hasonlítunk.. Tudom , hogy igazából nem a labda érdekelt. Ne aggódj én is így vagyok vele.

Hanako:- Mikor harcolok nekem nem az számít ,hogy megkapjam azt amiért eredetileg leálltam harcolni...hanem az ,hogy az embert holtan lássam.- mondtam egy mosoly kíséretében.-Tudom ,hogy ez nem normális ,de nekem ezt tanították..És egy idő után elkezdtem élvezni azt ,hogy az emberek sikítoznak mikor meglátnak.. ám legbelül mégis fáj.- mondtam most már érzelem mentes arccal.

Killua:- Átérzem..

Tata:- Jöhettek egyszerre is!

Felálltunk és elindultunk segíteni Gonnak. Engem nem igazán érdekelt a labda sem Killuát. Mi csak a Tatát próbáltuk lefoglalni. Elkezdtem megint vágásokkal behinteni a testét. Egyszer csak leálltam magam sem tudom miért és szó nélkül kisétáltam. A hangok alapján Killua is utánam jött

Killua:- Mi a baj?- kérdezte.

Nem tudom miért ,de eleredtek a könnyeim..egyszerűen már nem bírtam tovább azt a fájdalmat egy érzelem mentes arc mögé bújtatni. Csak annyit éreztem ,hogy valaki hátulról megölel. Még életemben senki sem ölelt meg. Olyan megnyugtató érzés volt. Mikor már kisírtam magam Killua elengedett.

Hanako:- Köszönöm -mondtam neki egy lágy mosollyal.

Killua:- Nincs mit ,de most már menj pihenni- mondta egy kis pírral az arcán.

Elmentem pihenni ő meg még nézelődött az ablakból. Megkerestem azt a szobát ahol Kurapikáék már aludtak.. a földön. Kerestem nekik egy pokrócot és rájuk terítettem. A szobában volt egy ablakpárkány. Felültem oda majd a táj nézése közben elnyomott az álom.

________________________________________________________________________________

A következő részig sayonara!