Fogaid Nyoma

A kor nagyon is számít!

Teljesen tisztában voltam azzal, hogy bundás barátom mit szokott ott csinálni. Sőt, a beszámolói után hébe-hóba még neveket is tudtam volna sorolni, hogy kikkel és mikor, de per pillanat próbáltam nem elrugaszkodni a témától és erre ezúttal tényleg nem voltam kíváncsi.

"Megvan még a csikk?" kérdeztem.

"Nincs. De itt van az angyalgyökér. Ebből tekertünk." mondta, majd a kezembe adott egy zacskót, ami mindössze egynegyedig volt szárított angyalgyökérrel.

Persze. Higgyem is el, hogy csak egy spanglit szívtak ezek ketten...

Első ránézésre nem volt a tasakban semmi gyanús, de amint kinyitottam, rögtön megcsapott a bársonyvirág jellegzetes szaga.

"Na most nem tudom, hogy csak ennyire részegek voltatok...vagy esetleg mindketten meg lennétek fázva...vagy akármi legyen is az oka annak, hogy nem éreztétek a bársonyvirágot mikor kinyitottátok ezt a zacskót." mondtam Valentino felé nézve, aki ekkor letette a kezében lévő termoszt, majd leguggolt a földre és egy értetlen pillantást vetett rám.

Annak viszont örültem, hogy csak ez volt a zacskóban –az angyalgyökér mellett– és nem valami mérgezőbb növény mint mondjuk fagyöngy vagy sisakvirág, ami azért...eléggé ártalmas a vérfarkasokra nézve. A bársonyvirágtól legfeljebb hallucinálnak vagy szédülnek egy kicsit...esetleg belázasodnak, de ez semmiképpen se halálos.

"Bársonyvirág? Azt hittem csak túl sokáig volt a zacskóban vagy valami." mondta Val sápadtan.

Tehát ennyire részeg volt...

"Mert szerinted egy zacskó szárított angyalgyökér meg tud romlani?!" kérdeztem egy amolyan 'mi a fasz' nézéssel.

"Honnan tudjam?"

"Gondolkozz!" förmedtem rá, de mielőtt Valentino bármi egyebet mondhatott volna, Viktória közbevágott.

"Mi az a bársonyvirág és miért vagy tőle rosszul?" kérdezte Valentino felé fordulva.

Ezt a kérdést pedig enyhén szólva nyugtalanító volt hallani, mert erre még álmából felriadva is tudnia kéne a választ.

"Dehát...te is vérfarkas vagy...nem?" kérdeztem élesen Viktória félé nézve, aki ekkor értetlenül pislogott egyet "Nem?!" ismételtem meg a kérdést –egy fokkal rémültebben– mert közben csaknem lepergett az életem a szemem előtt "Valentino!?!?" siránkoztam türelmetlenül a farkas felé pillantva, aki ekkor nekidőlt a fának, majd vett egy mély levegőt.

"Ő a Rowelmoon falkából származik. Nem hat rá semmi ami számomra méreg." mondta, melynek hallatán ismét a lány felé fordultam.

"Akkor meg minek szívtál angyalgyökeret?" tettem fel az első kérdést ami eszembe jutott, de közben rájöttem, hogy lenne olyan ami jobban érdekelne "Várjunk...akkor te hány éves vagy?" kérdeztem, mert ahogy így belegondoltam egyáltalán nem rémlett, hogy Aspennek lettek volna korunkbeli utódai.

Már pedig ő az utolsó farkas a Rowelmoon vérvonalban aki ezt a képességet örökölte és ez csak azt jelenthette, hogy Viktória már többszáz éves volt.

"Fél év múlva leszek tizennyolc." válaszolta egyszerűen, és meglepő módon nem fűzött hozzá semmi egyebet.

"Na de most komolyan." mondtam, holott ezt sokkal inkább kérdésnek szántam.