Part 4

337 24 0
                                    

Az emlékeimből Tony riasztott fel. Felmosolyogtam rá és intettem, hogy nyugodtan üljön le, mert láthatóan kényelmetlenül érezte magát.

- Látom, hogy valamit, akarsz Stark! – vigyorodtam el még jobban. – Gyerünk, ki vele!

- Háát – látszott, hogy nem tudja hogyan elmondani. – Nem ez az egész sztori, igaz? – kérdezte kissé félve. Megjegyzem, jogosan. – Nem kell elmondanod, ha nem akarod.

- Nyugi, nem baj, nem sértődtem meg. Elmondom, de senkinek nem mondhatod el. – nagy levegőt véve folytattam. – Akkor, mikor elmenekültem, Loki hackelte meg a Bifrjöszöt. Én csak fedeztem.

- Miért? – csak ennyit kérdezett.

- Mert szerelmes lettem belé. Szerelmes a saját testvérembe, vagy legalábbis akkor úgy tudtam, hogy a testvérem. És mert olyan dolgokat tudtam meg, amikről, ha kiderül, hogy tudok róla, ez a tudás a végemhez vezethet. Ha maradok, előbb-utóbb elmondtam volna Lokinak, és így az ő élete is veszélybe került volna. Miután bezártak Loki tréfája miatt és Anyámtól megtudtam, hogy Loki jöttün, kissé megnyugodtam. Később összetörtem Loki szívét, ezzel a sajátomat is, majd ide teleportáltam. Két nappal később az Asgardiak egy holttestet találtak a Szivárványhíd aljában, amiről megállapították, hogy az eltűnt hercegnőé volt. Ebben a pillanatban megszűntem létezni Asgard számára. Körülbelül ekkor találtál meg az ajtódnál és fogadtál örökbe. – hadartam el egy szuszra.

- Öhm, oké – nézett rám, kissé összezavarodva. – Ezek szerint a sztori nem, hogy nem az egész sztori volt, hanem csak egy cenzúrázott és rövidített változata az eredetinek. – rakta össze.

- Hát igen , ez volna Ravenna Csodálatos Története, Asgard és a Stark Industries által támogatva, Juhéjj – bokszoltam a levegőbe. – Élőben meghallgatva az főszereplőtől! Lokival mi lett?

- Meglépett. – rázta meg csalódottan a fejét. – Nem tudjuk, mit akarhat, de itt, New Yorkban fog támadni, ezért azt szeretném, ha Pepper után mennél, rendben? – borzolta össze a hajamat, majd kiskutyatekintetemnek köszönhetően hozzátette – Amint vége a balhénak hazajöhetsz, oksi?

- Okéé – forgattam a szememet. – Csak mellékesen megjegyzem, hogy egy 1000 éves isten vagyok, szóval, ha igazán követni akarjuk az etikettet, neked bőven magáznod és hajbókolnod kéne, de ettől most eltekintek. Tekintsd ezt Ravenna, a Tengerszemű kegyességének. – játszottam az istennőt.

- Ahogy óhajtja felség! – hajolt meg poénkodva Tony, - Ez esetben megkérném őfelségét, hogy minél előbb pakoltassa össze becses ingóságait Mr. Jarvissal és hagyja el palotáját. – ekkor elkomolyodott. – Kérlek, Rave, ez most nem egy szimuláció, tényleg veszélyben vagyunk! Na, nyomás pakolni kölyök! – tolt az ajtó fele.

- Ton, - szóltam még utána – Loki tervének biztosan van valami köze Ravennához, akiről nem tudja, hogy én vagyok, és az Éjkirálynőhöz, akiről tudja, hogy én vagyok. Meg akarja keresni Ravennát az Éjkirálynő portálos tudásával.

 ***

- Megjöttem! – nyitottam be Pepperék tengerparti nyaralójának ajtaján. – Pep? Valaki? Mindegy, kipakolok, a vendégszobában, ha kellek, ott keressetek. – a biztonság kedvéért azért kiírtam egy cetlire, a konyhaasztalra is, majd bevonultam a szobába. Ki se pakoltam, rögtön elkezdtem olvasni.

- Hála az égnek, hogy itt vagy! – nyitott be hirtelen Pepper – Gyere gyorsan, megtámadták New Yorkot! Tony is ott van! – kiabálta. A hangjából nem tudtam eldönteni, hogy izgatott-e, ideges, mérges, vagy csak aggódik. Valószínűleg mindegyik egyszerre.

- Ki harcol kivel? – üvöltöttem le az emeletről a nappali fele menet. – Ugye nem Naték egy zöld jelmezes szarvas sisakot viselő őrülttel szemben?

- De, pont úgy néz ki! Hogy találtad ki? – kiabálta még vissza Pepper, de már ott ültem mellette. – Mondd, hogy nem mentél Tonyval! – nézett rám kissé mérgesen.

- Ezt nem mondhatom, hacsak nem akarod, hogy hazudjak! – pillantottam rá bűntudatosan. – Ott voltam vele Stuttgartban. Bocsi!

- Rendben kishölgy, akkor így játszunk! – tette karba a kezét. –Mindenről tudni akarok. De csak gyorsan, mert közben fél New Yorkot letarolja ez az idióta.

- Oké, gyors leszek. – kezdtem bele a szokásos szövegbe. – Thor húga vagyok, Asgardban úgy tudják, hogy halott vagyok, apám, Odin gyűlöl, halottként is, anyám, szinte mindent tud. Lokinak, akiről úgy tudtam, hogy az ikertesóm, de ettől függetlenül szerelmes voltam belé, összetörtem a szívét. Ja és igazából Ravenna a nevem és kb. 1000 éves lehetek. Ó, és most éppen az az ember, akit leginkább az apámnak nevezhetek, harcol a bátyámmal a szerelmem ellen, aki épp leigázná New Yorkot. Csodás, mi?

- De legalább jól néz ki! – röhögött fel Pep, kérdő tekintetemre még kiegészítette. –A palid, pasid, szerelmed, hívd ahogy akarod. Meg nem értett rosszfiú imidzs, fekete haj, bár most kissé zsíros, gyönyörű kék szemek.

- Jogos. Bocs, de, te hogy szúrtad ki ilyen messziről a szeme színét? – rökönyödtem meg.

- Nézz oda, szinte világítóan kék! – magyarázta, mint egy hülyének. – Meg Stark asszisztenseként nem volt mindegy, hogy milyen árnyalatú a kávé, meg ilyenek, így megtanultam messziről is kiszúrni az apró részleteket.

- Értem. Tony és a hóbortjai... Rémes! – mosolyodta el én is. – Várj, kéket mondtál? Lokinak zöld szeme van. – néztem értetlenül, majd eszembe jutott. – Neee, én hülye, eddig hogy nem jöttem rá, végig ő volt az! Pep, én most megyek, puszilom Tonyt! Mondjuk én hamarabb fogok vele találkozni. Akkor mondom neki, hogy puszilod! Szió! – azzal kirohantam az ajtón és egy portál megnyitva New York fele vettem az irányt.

Az Éjkirálynő áriája - Loki fanfictionWhere stories live. Discover now