Az Éjkirálynő áriája - Loki fanfiction

Part 2

A bázishoz érve rögtön az irányító terembe mentem. Ott találtam Fury-t és Bannert, aki épp a Gamma-sugárzás hatásairól tartott kiselőadást a félszeműnek.

- Fury, Mr. Banner – köszöntem. – Banner, nagyon érdekes lehet a Déta-sugárzás, de kérlek napoljuk el az előadást, mert perceken belül megjöhetnek a többiek. Jut eszembe, társaságuk akadt Thor személyében.

- Két kérdésem lenne, - szakított félbe Fury. – Egy: ki is vagy te? Kettő: a Tesseract megvan?

- Egy: Ravyn vagyok, más néven Éjkirálynő, Tony Stark nevelt lánya. Kettő: a Tesseract nincs meg, de Loki igen. – válaszoltam a szememet forgatva. – A részleteket pedig majd elmondják Tonyék.

Akik pontosan ebben a pillanatban léptek be a terem ajtaján. Lokit pedig a kamerák alapján már a cellájába vitték le a S.H.I.E.L.D. őrei. Thor érdeklődve nézett körbe, majd megállapodott a tekintete rajtam. Ekkor tudatosult bennem, hogy semmi nem takarja az arcom és drága bátyám pontosan megismerhet. Ugyanebben a pillanatban felismerés csillant a mamlasz szemében.

- Thor – biccentettem a szőkeség felé.

- Ravynia – köszönt ő is kelletlenül. – Mily kellemes meglepetés! Úgy tudtam, halott vagy.

- Még mindig Ravenna, testvér! És nem hinném, hogy olyan kellemes lenne bármelyikünk számára is. – feleltem szemforgatva. – És az alapján, hogy élek és virulok, rosszul tudtad.

- Testvér? Ravenna? – Tony érdeklődve nézett egyikünkről a másikra. – Erről én eddig miért is nem tudtam?

- Mert semmi közöd nincs hozzá? – néztem rá idegesen, majd visszafordultam a Barbie-hoz. – Édes bátyám, hát nem örvendetes újra látni egyetlen húgodat? Örülnöd kéne, hogy újra együtt a boldog család. A szőke izomagy, aki nem tud mit kezdeni magával Midgardon, drága húga, akiről Asgard úgy tudja, hogy öngyilkos lett az árulása miatt, és a nem-is-vér-szerinti ikertestvére, aki éppen Midgardot tervezi uralma alá vonni. Milyen boldog lenne anyánk!

- Mikor legutóbb láttalak épp apánk fejét üvöltötted le apróságok miatt, mit vártál? – bámult morcosan az istenség.

- Már elnézést, de a veszekedést befejezhetnétek később? – szólt közbe Tony – Merthogy esetleg valamit Lokival is kezdeni kéne és talán a családegyesítést is áttehetnétek későbbre Tarzankával. Natasha, kérdezd ki, kérlek, ha tudod! Mármint Lokit, ne Tarzant. – fáradtan megrázta a fejét. – Addig ti ketten meg elmesélhetnétek ezt a sztorit.

-Nem, - rázta meg a fejét Fury, - én megyek. Később mehet Miss Romanoff is, de előbb tisztázzuk az erőviszonyokat az istenkével. – majd fogta magát, és elment.

- Rendben. De ne várd, hogy a végén a nyakába borulok annak az idióta mamlasznak. – forgattam a szemeimet.

Tony az asztalhoz sétált, majd leült. A többiek követték a példáját. Lassan végignéztem rajtuk. Gyerünk Rave, most találj ki valami jót!

-Rave? – nézett rám kérdőn Thor – Nem ülsz le?

- Én inkább állok, de kösz. Na, hol kezdjük? – sóhajtottam beletörődően.

- Esetleg az elejétől? – kösz, Rogers, ezzel sokat segítettél – Úgy értem, ki vagy, miért ismer téged Mr. Stark és mit értesz azalatt, hogy Thor a bátyád, Loki, vagy ki, pedig a nemikertesó ikertesód?

- Rendben. Szóval Ravenna vagyok, Odin lánya, Thor húga. Asgardon a Szenvedés Istennőjeként is ismernek. Úgy nőttem fel, hogy azt mondták, Loki az ikertestvérem, de, mint pár éve kiderült, Loki nem asgardi, hanem jöttün. – mivel láttam, hogy valamelyik nagyokos tudóska közbe akar szólni, gyorsan folytattam. – Ez nem fontos a történetem szempontjából, a lényeg, hogy örökbefogadott a csávó. Két évvel azelőtt, hogy Thort a földre küldték volna... hááát, kicsit elszaladt Lok-, velem a ló, nem akartam többet apuci engedelmes kis hercegnője lenni, így úgy döntöttem, hogy milyen poénos lenne, ha megpróbálnám meghackelni a Bifrjösztöt. Sajnos túl jól sikerült a kis tréfám, így drága apám emiatt és egyéb okok miatt kitagadott és ki akart végezni. Szóval megrendeztem az öngyilkosságomat és a Földre menekültem. Ott Tony megtalált és örökbe fogadott és én lettem Vasember segédje, Éjkirálynő. Megtisztelő cím. Nagyjából ennyi lenne a sztorim. Biztos igazán érdekfeszítő lehetett. – hajoltam meg gúnyosan. – Bátyus, marad bármi, amit kihagytam volna? Ha igen, akkor te jössz, mert nekem ennyi elég volt. Megyek, megnézem Lokit. – azzal kivonultam a helyiségből. – Ja és Thor, én nem vagyok itt, Loki nem tudhat rólam.