Pakolás

1.1K 75 17
                                    

/Irói szemszög/

Brooklyn elakarta hagyni egy kis ideig New Yorkot.
Viszont szomorúan hagyta ott a hidat, ahol egy kék lakat volt

"B+B"

kezdő betükkel bele vésve.

Átázva értek az épületbe, ahol a lány boldogan, mégis belűlről szomorúan érezte magát.
Viszont kellett neki az az idő.
Hisz hamarosan itt volt a Május negyedike, vagyis a nap, mikor megölték az apját, ráadásúl a Katona megcsókólta és volt még egy problémája, ami nem tudja miért volt. Már egy hónapja tervezte, hogy elmegy, egy kis időre van szüksége.

\Brooklyn szemszöge\

Beértünk az épületbe, majd kézen fogva, halkan elmentünk a szobánkba.
Én megfürödtem forró vízbe és átöltöztem, majd elmentem ebédelni.
-Sziasztok.-űltem le Bucky mellé.
Mertem magamnak brassoit, majd elkezdtem enni, de túlságosan csönd volt, ezért felnéztem.
-Baj van?-kérdezem.
-Inkább ezt kérdezem én.-mondja Steve.
-Nincs, miért lenne?-mosolygok.

-És hogy sikerűlta randi?-kérdezi Steve, miután mindenki elment a konyhából és csak mi ketten maradtunk.
-Hátöhm...-vörösödöm el teljesen.-Jól.
-Ennyi? Jó volt? Erősen kétlem.-vigyorog.
-Jó, akkor. Elmentünk kávézni, majd motorozni, aztán megálltunk egy kis hídnál, ott....rácsatoltunk egy lakatot a korlátra, majd eleredt az esső és haza jöttünk.-hagytam ki teljesen normálisan, ártatlanűl a filmbe illő csókunkat.
-Persze. Brooklyn tudom, hogy nem csak ennyi volt, nagyon rosszúl hazudsz.-nevet.
-Mi? Nem is!-tiltakozom azonnal.
-De.
-Jó oké....-hajtom a fejemet a karomra.-Csókolóztunk.-mondom a karomba.
-Hogyan?-hajól közelebb nevetve.
-Halottad te azt, nem fogom elismételni.-nézek fel.
-Hát jó. De eggyet kérek. Ne elöttem.
-Miért?-vigyorgok.
-Ne kelljen részletesen elmagyaráznom, azért mégis az unokahugom, meg a legjobb barátom.
-Igaz.-kelek fel.-Mentem pihenni.-mondom, majd elmegyek a szobámba.

Kiveszem a legnagyobb bőröndőm, bepakolok jó pár ruhát, kábé egy hétre.
A laptopomon ráüzenek az albérlőre, hogy szabad még e lakás, amit egy hónapja kivettem,  elpakoltam, majd repülő jegyet vettem. A bőröndöm az ágyam alá rejtettem, majd elmentem fürdeni, mivel már este volt.

Bűntudatom volt, hát persze, hogy az van! Elkéne mennem? Nem? De? Itt haggyam Buckyt..?
S

tevet? Natashát? Wandát, Scotott, Peppert?
Mégis úgy éreztem, hogy nekem szükségem van erre az egy hétre.

Miután felöltöztem a pizsamámba, megkerestem az albérlet kordinátáit, felìrtam egy papírlaprba, azzal a mondattal, hogy ,,ne mondd el senkinek!" , majd elmentem a munkahelyemre és Fury asztalára tettem.

Elakartam búcsúzni tőle valahogy, ezért bekopogtam a szobájába, majd bementem.
-Szia.-köszöntem neki, majd bemásztam mellé az ágyba.
-Szia Baba.-köszön, majd magához húz. A becenévtől pedig szaltózik eggyet a gyomrom.
-Ez komoly?-nevetek.
-Nem tetszik?
-De...-suttogom.-Bucky elkell mondanom valamit...-és itt terveztem az agyamba hány féle képpen mondom elneki, hogy elmegyek.
-Mondd.
-Nem tudom mit fognak a többiek ránk mondani.-hazudtam neki. Basszus Brooklyn! Ennyire hülye te sem lehetsz! És mégis.
-Szerintem ne érdekelljen.-puszilt bele a nyakamba, amitől kirázott a hideg.
-Hát jó.-sóhajtottam, majd felé fordultam.
Valahogy mégis elkell búcsúznom.

Felkönyököltem és hosszassan megcsókóltam.
-Ezt miért kaptam?-mosolyog.
-Miért? Nem csókólhatlak meg csak úgy?
-De, a barátnőmnek bármit.-húz lefelé a nyakamnál, majd ad egy puszit.
-Barátnő?-pirulok el.
-Nem lennél?
-De.-mosolygok újra és lehajolok hozzá.

Miután Bucky elaludt, kikeltem és elmentem a szobámba. Átöltöztem kicsit melegebbre, átmentem Bukcyhoz, és ott hagytam az éjjeli szekrényén a nyakláncot az Ő nevével, Stevejébe, pedig a másikat, amiket vettem a régiség boltba, majd az épületnél beszálltam a taxiba, amit oda rendeltem. A repülő térnél kiszálltam, becsekkoltam és megkezdtem a hosszadalmas utamat Moszkvába.

A halott ügynök gyermeke |MARVEL ff.| /Befejezett/Where stories live. Discover now