House of Cards | Stray Kids AU

Első fejezet

Az eső halk kopogása tölti be a játékosok között húzódó üres teret, miközben mindannyian a szokásosan kapott mobiljukat szorongatva várják, hogy mi is lesz a mai megmérkőztetésük. A levegő szinte izzik körülöttük, ahogy mindenkit elönt a halálfélelem, amit nem csak az vált ki belőlük, hogy nem tudják, hogy mivel állnak szemben, hanem két másik személy is, kik mit sem törődve a helyzet komolyságával vigyorognak magukban, miközben a többieket elemezgetve állapítják meg, hogy mennyire könnyű dolguk is lesz.

Egyikőjük a földön ülve veti neki hátát a falnak, ahogy gépfegyverét vállának támasztva őrzi azt, mintha ez lenne a legnagyobb kincs a világon. Arcán néhány piercing látható; egy a szemöldökében, a másik az orrában található, a harmadik pedig a néha előbukkanó nyelvében pihen, mivel rendszerint játszadozni kezd unalmában, anélkül, hogy észrevenné.

Társa nem messze mellette guggol, ahogy az ő külsejét a fém ékszerek helyett néhány tetoválás teszi ijesztőbbé - az ujjatlan felsője alól kilógó karjait nonfiguratív ábrák borítják végig, elől a nyakán pedig egy fekete pillangó ékeskedik. Még fel sem egyenesedett, de így is látszik rajta, hogy nem áldották meg hatalmas magassággal, mi sokszor hátránynak számíthatna a játékok során, ám az ő mestersége a kardforgatás, ahol kimondottan hasznát tudja venni apró termetének és fürgeségének.

Mindenki rémülettel méri végig őket, hisz egyikőjük sem találkozott még velük korábban, külsejük meg fegyvereik pedig nem épp békés jellemükről árulkodik - mindenki retteg, kivéve egy embert, aki fejét a falnak vetve hunyja le a szemeit, s vár a mobil további utasításaira, mint mindenki más. Sem Minho, sem pedig Jisung nem látta őt még korábban, így egy apró pillantást mérnek egymás felé, ezzel közölve a másikkal, miszerint rajta fogják tartani a szemüket.

,,A regisztráció lezárult, a játék hamarosan kezdődik. Nehézségi szint: pikk nyolcas."

Villan fel a szöveg a telefonok kijelzőjén, miket minden játékos az ujjai közt szorongatva figyel, hogy a mai mérkőzés szabályait ismertesse velük.

Egyesek arcáról a rémület olvasható le, ahogy tudatosul bennük, hogy milyen játékkal is állnak szemben - a pikk az erő játéka, itt az nyer aki kellő fizikummal vagy fegyverrel rendelkezik. Minho ajkai mosolyra húzódnak, ahogy mellette lévő társára pillant fel, aki hasonló örömmel fogadja a feladat kategóriáját; szinte lángol a szemükben az ölés vágya.

,,A játék neve: vadászat. A kijelzőn lévő állatokra kell vadásznotok, minden élőlény más-más pontot jelent a számotokra. Három nyertes lesz, azok nyernek, akiknek a legtöbb pontjuk lesz a játék végére."

Halk, mégis rémisztő nevetés szakad fel Minho ajkai közül, ahogy minden porcikája készen áll a megmérkőztetésre, szinte gyerekjáték lesz ez a számukra Jisunggal, hisz pont azt kell tenniük amit a legjobban élveznek - szimplán csak ölni kell.

,,Az elhelyezett fegyverekből mindenki azt vesz el, amit szeretne. A játékidő: egy óra."

A két fiú a tekintetüket a pár méterre előttük lévő asztalra vezeti, mit a többi játékos azonnal lerohanva kapja fel az első kezükbe akadó tárgyat. Különböző kések és kisebb kardok sokasága terül eléjük, ahogy közöttük néhány pisztolyt rejtettek el; s bár Minhonak és Jisungnak megvannak a saját fegyvereik, mégis a többieket félre lökve veszik birtokukba a leghasznosabb fegyvereket.

- Hé, neked nincs is szükséged ezekre, inkább hagyd meg a többieknek! - förmed rá az egyik személy a piercingekkel ellátott fiúra, mire ő karját lassan leengedve fordul az éppen háborgó felé.