Gay Adventure (Taekook ff)

9.

Jungkook szemszöge:

Sóhajtva állok fel a kanapéról, majd a tévé távirányítójáért nyúlok, hogy kikapcsoljam.
Rohadtul unatkozom és már három napja annyiból áll az életem, hogy felkelek, szomorú vagyok és alszok meg beszélek Jacksonnal néha mert ő sem ér rá a barátja miatt.

Idegesen dobolok ujjaimmal miközben ismét Taehyungra gondolok... annyira üres nélküle minden. Nincs itt, hogy kötekedjek vele, hogy a konyhába rendetlenkedjen,  hogy az idióta sorozatai bömböljenek a tévében vagy, hogy együtt videójátékozzunk.
Más nélküle...és nem jó értelemben hanem a legeslegrosszabban, azt akarom, hogy megint olyan legyen minden mint egy héttel ezelőtt!
Egyáltalán meddig akar a mamájánál lenni? Vissza sem jön? Lehet félre értett mikor mondtam, hogy elmegyek a szüleimnél?

Újra magamhoz akarom ölelni és érezni finom tipikus Taehyung illatát. Úgy érzem nélküle egy senki vagyok és nincs is értelme, hogy felkeljek reggel, ezt érzem már 3 napja.

Idegesem túrok hajamba miközben kikeresem Jackson telefonszámát a kontaktokból és mikor megtaláltam hívni is kezdtem.

-Szia Kook! Mizu? -szólalt meg boldogan.

-Szia Jacks, unatkozok rohadtul! De ugye nem zavarlak? -kérdezem összepréselt ajkakkal.

-Dehogy zavarsz, csak épp most vagyok Marknál és itt is leszek pár napig! Jöhetnél akkor a vacsira holnap, mit szólsz?

-Jó lenne már kimozdulnom! Három napja itthon ülök! -köszörültem meg a torkom, hogy ne hallja mennyire is lehangolt vagyok.

-Hogy megy eddig a távolság? Beszéltetek azóta mióta elment? -hangja kíváncsian csengett és hallottam, hogy épp valamit pakol.

-Hát nem! Nem beszéltünk, még egy üzenetet sem írtunk egymásnak és azt sem tudom egyáltalán oda ért e épségben...

-Hiányzik? -tette fel azt a kérdést amitől a szívem őrült tempóban kezdett verni. Hogy hiányzik e? Az enyhe kifejezés!

-Nagyon! -motyogom mire hallom, hogy barátom elmosolyodik.

-Na akkor most szépen megfogod a nagy seggedet és beülsz az autóba és elmész a farmra! Aztán holnap délután kettőre várunk mindkettőtöket!

-Szerinted ez jó ötlet? Mivan ha nem is akar látni? -mondom kétségbeesve, fel alá járkálva a nappaliban.

-Biztos vagyok benne, hogy a nyakadba fog ugrani mikor meglát! Aztán ha így lesz jössz nekem egy üveg pezsgővel holnap! -nevetett fel mire nekem is mosolyra húzódtak ajkaim.

Elmegyek hozzá lesz ami lesz!

Lerakva a telefont indultam a szobámba, hogy normális külsőt varázsoljak magamnak és felvettem egy fekete lila csíkos pólót egy fekete farmerral, hajamat pedig csak megigazítottam. Befújtam magam a kedvenc parfümömmel, majd kocsiba pattanva hagytam el a házunkat.

Az út unalmasan telt, csak zenét hallgattam egész végig és majdnem el is tévedtem mert már régen voltam itt és akkor is taxival jöttünk mert még nem volt jogsink.

Betérve a hatalmas udvarra leparkoltam egy tetszőleges helyre majd a kapuhoz sétáltam, ahol megnyomtam a csengőt. Kutyák ugatása ütötte meg a fülemet, majd nem sokkal később egy sípoló hang után nyílt a kapu és megláttam Taehyung nagymamáját aki mikor realizálta, hogy én vagyok, hatalmas mosolyra húzta ajkait.

-Jungkook, hát te vagy az? -tárta szét vékony karjait és közelebb lépve szorosan magához ölelt amit boldogan viszonoztam. Taehyung mamája nagyon szép és a korához képest, elég jól tarja magát. Biztos vagyok benne, hogy Tae tőle örökölte a vonásait mert gyönyörű ő is.

-Hogy tetszik lenni Mrs.Kim? -kérdeztem miután elváltunk egymástól és a hatalmas ház felé vettük az irányt.

-Seyoung, Jungkook tegeződünk! -nézett rám szúrósan mire felnevettem, majd védekezően magam elé tettem kezeimet.

-Bocsánat Seyoung! Akkor úgy kérdezem, hogy, hogy vagy?

-Hát megvagyok, élem a mindennapjaimat és hát nagyon jól esett, hogy Taehyung meglátogatott már hiányzott! A fiatal énemet látom benne! Viszont nem mondta, hogy te is fogsz jönni! -tette csípőre kezeit mikor beértünk a házba.

-Hát igazából nem tudja, hogy jöttem! Tudod...

-Igen Jungkook tudod ám mindent! -nézett rám huncuton mosolyogva.

-M-Mindent? -nyeltem nagyot.

-Bizony! -mondta majd a kezembe adott egy pohár kólát, amit hálásan fogadtam el ugyanis eléggé szomjas voltam.
-Nem szólok bele a dolgaitokba de biztosíthatlak, hogy Tae nagyon szeret téged és fontos vagy neki! Az már más kérdés, hogy hogyan...

-Öhm... -szólaltam volna meg de ő csak legyintett és karomnál fogva húzni kezdett a hátsó ajtó felé, ahol egy rövid sövény úton végig mentünk és a lovakhoz érkeztünk.

Rögtön kiszúrtam Taehyungot, amint épp az egyik lovon ült, vagyis jobban mondva feküdt és egyre közelebb érnek hozzánk. A fa kerítésre könyökölve néztem végig egész valóját és nem tudtam mást csinálni csak mosolyogni.

-Jungkook? Te mit keresel itt? -szólalt meg meglepetten mikor közelebb ért, és először Seyoungra majd aztán rám vezette tekintetét.
Nagyot nyelve néztem végig, ahogy lepattan a lóról majd kiköti az egyik oszlophoz és kinyitva a fakaput kilép rajta.

-Hát...-néztem rá zavartan, miközben én is megindultam felé. -Jöttem mert Hiányoztál. -álltam meg előtte. Arca halvány pírba borult majd egy hatalmas mosollyal arcán ugrott a nyakamba és ha nem tartom meg magam tuti mindketten a földön kötöttünk volna ki. Vékony combjai alá nyúlva dobtam rajta egyet, hogy biztonságosan fogjam, miközben ő nyakhajlatomba fúrta arcát.

-El sem tudod képzelni nekem mennyire hiányoztál... -távolodott el tőlem, én pedig letettem.

-Akkor haza jössz velem, igaz? -kérdeztem félve a választól, de ekkor egy elég hangos torokköszörülés hozott vissza a valóságba és mindketten ijedten néztünk Seyoungra.

-Maradjatok éjszakára fiatalok!

-De mama a vendégszoba tele van dobozokkal!

-Szerintem egyikőtök sem fog belehalni ha ketten alszotok! -kacsintott, mire mindketten egyszerre hajtottuk le a fejünket.
-Vigyétek vissza a lovat az istállóba aztán gyertek, addig szedek nektek ebédet, már biztosan éhesek vagytok! -mondta, majd már el is ment, Tae pedig újra kikötötte a lovat és elindultunk az istálló felé.

-Jól érezted magad? -szólaltam meg hirtelen Tae, pedig zavartan kapta rám tekintetét.

-Igen nagyon jó volt itt lenni! Te mit csináltál otthon?

-Semmit! -vágtam rá egyszerűen.

-Nem mentél el bulizni? Már rég voltál! -annyira furcsa volt az egész köztünk... Mintha mindketten vissza fognánk magunkat! Csak nem tudom miért...

-Nem volt kedvem semmihez! -mondtam de erre már nem kaptam választ mivel Tae a lóval kezdett foglalkozni.
Idegesen kezdtem harapdálni ajkaimat miközben Őt néztem és mikor levette magáról a sisakot és azt is a helyére tette, nem bírtam tovább, két lépéssel átszeltem a köztünk lévő távolságot és magam felé fordítva toltam a mögöttünk lévő falnak.

-Kook! -pillantott rám ijedten, viszont én másra sem tudtam gondolni csak, hogy újra megízlelhessem mézédes ajkait...