Dear Dairy... (Renga fanfiction)

5. Rész

Miután készen lettünk a deszkával visszamentünk Reki szobájába.
- Szerintem én elindulok nem sokára haza, mert még boltba is kell mennem- néztem szomorúan Rekire.
- Rendben- mosolygott rám szomorúan ő is.
- Aztán legközelebb majd te alszol nálunk- próbáltam valami boldogságot kaparni a mosolyomba, de nem hinném, hogy sikerült.

Éppen valami kekszet kerestem a boltban amikor neki mentem valakinek.
- Shadow?- kérdeztem.
- Szia Langa! Hát te?
- Kell valami nasi estére- mondtam miközben elvettem egy zacskó csokis puszedlit.- És te?
- Kellene valamilyen bonbon. Te milyet vennél Rekinek?- nézett rám.
- Miért kéne Rekinek bonbont vennem?- kérdeztem.
- Együtt vagytok nem?
- Nem. Ezt honnan gondolod?- kérdeztem teljesen vörös fejjel.
- Teljesen úgy viselkedtek, mint akik együtt vannak. Egymásra ugráltok, ölelgetitek egymást, meg a többi- mondta miközben a feliratokat olvasgatta a dobozokon.- Ez jó is lesz!- választott ki egy meggyeset. - Délután találkozunk majd! Gyertek a térre!- integetett.

- Tényleg ennyire olyan mintha együtt lennénk?- gondolkoztam, miközben elindultam a tejekhez.
Végül összesen vettem kettő doboz tejet, kettő kis dobozos kakaót, illetve a csokis puszedlit.

- Szia Anyu!- köszöntem, miután bementem az ajtón.
- Szia Langa!- mosolygott rám. - Milyen volt Rekinél?
- Nagyon jó. Csináltunk egy új gördeszkát, illetve fent maradtunl fél 4-ig- mosolyogtam.
- Látom voltál boltba- mutatott a zacskóra.
- Igen. Hoztam tejet- sétáltam a hűtő felé.- Délután elmennék a térre, találkozni pár barátommal.
- Menj myugodtan, de takarítsd ki a szobád előtte!
- Rendben!- indultam el az ajtómhoz. -  Anyu, veled volt olyan, hogy valaki azt hitte, hogy együtt vagy valakivel?- kérdeztem hirtelen.
- Nem hinném. Miért?- mosolygott rám.
- Ma amikor voltam vásárolni, találkoztam az egyik ismerősömmel, és megkérdezte, hogy milyen bonbont  vennék Rekinek, én pedig nem értettem, hogy miért kérdezte. Aztán később kiderült, hogy azért, mert azt hitte, hogy együtt vagyok vele- mondtam már a kanapén ülve.
- És fogadjunk, hogy erre elpirultál- ült le mellém Anyu.
- Igen- mondtam halkan.
- Szereted Rekit, igaz?- mosolygott rám.
- Igen- mondtam meg halkabban.- Ügye nem fogsz most megutálni?- néztem aggódva rá.
- Azért, mert a fiam szeret valakit? Ez legyen a legnagyobb gondom az életben- nevette el magát.
- És az se zavar, hogy meleg vagyok?
- Az se zavarna, ha most bejelentenéd, hogy mától lányként szeretnéd élni az életedet, mert a gyerekem vagy- mondta még mindig mosolyogva.
- Köszönöm!- mondtam és megöleltem.
Hosszú percekig csak ültünk egymást ölelve.
- Köszönöm, hogy elmondtad nekem- mosolygott rám Anyu, miközben felállt.

Már kitakarítottam a szobámat, és éppen a tükör előtt állok, mert nem tudom, hogy mit vegyek fel.
Végül egy kék farmer, egy sötét kék póló, és egy sima fehér ing mellett döntöttem. Na meg persze, a szokásos cipő.
Miután készen lettem az öltözéssel, kerestem egy doboz ragtapaszt, és már mentem is felvenni a cipőm.
- Jó szórakozást!- kiáltotta Anyu a konyhából.
- Köszönöm!- mosolyogtam rá.

Már majdnem ott voltam, amikor elkezdett rezegni a telefonom.
- Langa, hol vagy?- kérdezte Reki.
- 3 perc múlva ott.
- Siess! Márcsak rád várunk- mondta és már ki is nyomta.

- Sziasztok!- köszöntem teljesen kifáradva.
- Pattanj be!- mutatott Cherry az autóra, és ő már be is szállt a volán mögé.
- Nem is tudtam, hogy tudsz vezetni.
- Tudok, csak nem igazán szeretek.
Cherry kocsija nagyon nagy. Elől ült ő és Joe, mögöttük Reki és én, mögöttünk pedig Miya és Shadow.
A rádió szólt, mi pedig először csak Rekivel ketten énekeltünk halkan, viszont ez később megváltozott.
- Your stare was holding, ripped jeans, skin was showing, hot night, wind was blowing, where you think you're going, baby?- énekeltük mindannyian kiabálva. Szegény biciklis miket élhetett át, miközben elment mellettünk...

Végül odaértünk az S-hez, mondjuk egy kicsit már rekedtek voltunk mindannyian, de úgy érzem, ez egy maradandó emlék marad.
- Egy verseny?- kérdezte Joe Cherrytől.
- Mi a tét?
- Azt majd eldöntjük a végén.
A kivetítő bekapcsolt, a visszaszámláló fények felvillantak, Cherry és Joe pedig már a startnál álltak.
- Hajrá Cherry!- sikította az egyik lány, mire mégtöbben elkezdtek, viszont Joet is sokan bíztatták.
- Szerintetek melyikőtök nyer?- jött oda Shadow.
- Joe- mondta egyből Reki.
- Szerintem Cherry- néztem rá.
- Megoszlóak a vélemények. Ez nálatok ritka- gondolkodott el.- Hé, kölyök!- kiáltott oda Miyanak.- Szerinted melyikőjük nyer?
- Cherry.
- Akkor ez egy kettő a kettő ellen.
- Nézzétek, már el is indultak!- kiáltotta Reki.
Cherry vezetett, de nem sokkal, és ez a verseny folyamán sokszor változott is. Egyszer Joe majdnem kicsúszott a pályáról, de sikerült jól korrigálnia, és bent maradt.
- Gyerünk Joe!- hallottuk az utolsó sikítást, aztán pedig már csak a cél vonalat láttuk, és a két deszkát, ahogy majdnem egyszerre beérnek.
- Mit szeretnél?- kérdezte Joe Cherryre nézve.
- Majd elmondom később, még gondolkozom egy kicsit.
Ahogy ezt kimondta a semmiből megjelent Adam.... Ritkán mondom azt, hogy utálok valakit, de ő az akit a világra se kívánok. Az idegesítő mosolya, a beképzeltsége, és maga az egoizmusa valami borzalmas. És nem hagy békén... Bármit csinálok, nem hagy békén. Vajon ha feljelentem zaklatásért, az érne valamit? Csodás gondolatok Langa...
- Snow!- hallottam meg egy hangot közvetlen magam mögül. Mégis mikor került ide!?
- Talán nem hallasz?- kérdezte nyugodtan. Vajon, ha elsétálok utánam jön?
- Reki nem sétálunk?- néztem a piros hajú barátomra, akin szintén látszott, hogy kezd ideges lenni.
- De, miért is ne?- mondta és karon ragadott. Várjunk, mi!? Tényleg megfogta a karom. Langa el ne pirulj! Annak nem lenne jó vége...
- Snow, ne hagyj itt!- hallottam Adam hangját, már egy kicsit messzebbről.
- Nem kéne haza mennünk?- gondolkozott hangosan Reki úgy, hogy Adam biztosan hallja.
- De, lehet. Szerintem induljunk is- kezdtem gyorsabban sétálni.
- Snow! Nem mész sehová!- kiáltott utánam Adam, és az ujjai máris a másik karomat szorították. - Mit szólsz ahhoz, ha versenyeznénk egyet?
- Langa, ne! Tudod mit beszéltünk- suttogta Reki úgy, hogy csak én halljam.
- Attól függ, mi a tét- néztem Adamre.
- Ha én nyerek, akkor maradj velem! Örökre! Éljünk együtt, házasodjunk össze!- csillant fel a szeme.
- Viszont, ha én nyerek akkor soha többé nem szólhatsz hozzám, és békén kell hagynod- néztem rá. Olyan borzalmasan néz ki...
- Elfogadva- nyújtotta a kezét, de nem foglalkoztam vele.
- Menjünk haza, kérlek- néztem Rekire.
- Rendben- kezdett el sétálni.

- Szerintem nyoma marad az ujjainak- mondtam, és már le is vettem az ingem ujját.
- Mutasd!- világított rá a karomra Reki a telefonjával.
- Milyen?- kérdeztem aggódva.
- Piros... Szerintem be fog lilulni- nézett rám szomorúan.
- És anyának mit mondjak, ha meglátja?- estem kétségbe.- Ahová eljárok éjszaka deszkázni titokban, van egy férfi aki nem hagy békén és ő csinálta.
- Nyugodj meg. Nem fogom azt mondani, hogy én mondtam, hogy ne csináld, de tudod, hogy igazam van- nézett rám szomorúan. Nem szeretem szomorúnak látni... Úgy meg pláne nem, ha miattam az...
- De, ha nyerek Adam eltűnik az életemből.
- Reméljük, hogy így lesz- sóhajtott egyet.

Sziasztok💕💕
Tudom nagyon régen volt rész, de nekem is elkezdödött a suli, a tanárok pedig őrültek, és rengeteg házim volt.... Na meg persze a kellemes kis megfázásom is itt van szóval. Deeee remélem, hogy tetszett ez a rész is. A véleményeket még mindig várom💕💕
Egyébként innentől fognak beindulni a dolgok, szóval már nagyon izgatott vagyok💕