Dear Dairy... (Renga fanfiction)

1. Rész

*Langa szemszöge*

- Egy újabb iskolai nap- gondoltam magamban miközben kikapcsoltam az ébresztőmet. Kiszálltam az ágyból, és az első utam az ablakhoz vitt. Elhúztam a függönyt, hogy még véletlenül se aludjak vissza.
- Jó reggelt!- jött be a szobámba Anya.
- Jó reggelt!- mosolyogtam rá kómásan.
- Sejtettem, hogy ébren leszel már. Figyelj, péntek este nekem bent kell maradnom egész este a munkahelyemen. Igen tudom, hogy már 17 éves vagy, mindjárt kész felnőtt, viszont annyira még nem merlek itthon hagyni, szóval felhívtam Reki anyukáját hogy náluk tudnál-e aludni esetleg.
- Fogadjunk, hogy egyből belement- mondtam miközben ruhákat kerestem a szekrényemben.
- Ezt eltaláltad. Szóval akkor pénteken náluk leszel suli után. Aztán ki tudja, lehet, hogy haza se akarsz majd jönni- mondta egy kacsintás kíséretében.
Azt gondolom mondanom sem kell, hogy mennyire nem értettem, hogy ezzel mire akar célozni.
Miután már megvoltak a ruháim elindultam a fürdő felé.
Bent megnyitottam a zuhanyt, és amíg vártam, hogy a víz meleg legyen levettem a pizsamámat. Miután ezzel megvoltam benyújtottam a karomat, és azzal a lendülettel vissza ís húztam.
- Pedig ilyenkor már meleg szokott lenni a víz- ráncoltam a homlolom. Addig a derekamra csavartam a törölközőm es gyorsan megmostam a fogam.
- Kérlek legyél jó mostmár- suttogtam miközben újra benyújtottam a karom.
- Ah, tökéletes- állapítottam meg, és be is álltam a vízsugár alá.

Vizes hajam a szemembe lógott miközben a törölközőm kerestem. Miután meglett mindenhol letöröltem magamról a vizet, és utána felkapkodtam a ruháimat magamra.

A táskámat márcsak fel kellett vennem, mert este bepakoltam. A deszkámat felkaptam a földről és már nyitottam is ki az ajtót. Vagyis nyitottam volna.
- Az ebéded nem kell!?- kiáltott utánam Anyu.
- Jajj de jó, hogy mondod. Majdnem itt felejtettem- mondtam miközben már le is húztam a táskám cipzárját.
- Hova figyelsz te mostanában? Ez már nem az első alakalom- mosolyodott el mindent tudóan.
- Szép napot Anyu!- mondtam gyorsan és már ki is mentem az ajtón. Elvileg nem látta a piros arcomat, de nála soha se lehet tudni.

Elindultam a lépcsőhöz ahol Rekivel szoktunk találkozni. Reki.... A piros haja, és a ragyogó szeme amikor a gördeszkázásról beszél.... A szám halvány mosolyba húzódott, és érzem, hogy az arcom is kezd egy kicsit melegedni. Valahogy kezdeni kellene a gomdolataimmal valamit, mert ez így nem lesz jó...
- Jó reggelt!- hallottam meg azt a jól ismert hangot.
- Reggelt!- mosolyogtam az irányába.
- Már azt hittem, hogy nem jössz. Ha pár perccel később jössz már nem lettem volna itt- mondta Reki nagyon komolyan.
- Igazán sajnálom, hogy megvárattalak- játszottam túl a szerepem.
- Legközelebb már nem lesz ilyen- mondta, de egyből utána ki is tört mindkettőnkből a nevetés.

Már majdnem a sulinál voltunk, amikor is Reki hirtelen megállt és rám nézett.
- Holnap után nálunk alszol, tudsz róla?- kérdezte.
- Ühüm.
- Akkor felkészítelek lélekbe arra ami otthon van. A két kicsi szinte teljesen leköti Anyát, viszont komolyan mondom mániájuk kopogás nélkül csak úgy berontani a szobámba. Kiyomi viszont nem sok vizet zavar. Általában a szobájában van, viszont szeret csipkelődni. Azt viszont jegyezd meg, hogy este 10-ig nincs csönd. Olyan élet van abban a házban, mint amilyet máshol nem láthatsz- nevette el magát.
- Furcsa lesz annyi ideig hallgatni a hangzavart. Nálunk egyáltalán nincs. Igazából sose volt. Mindig is csöndes család voltunk.
- Akkor épp itt az ideje, hogy megismerd milyen egy hangos család- kacsintott.
Miért kacsingat ma mindenki? Na mindegy. Egyszer talán rájövök. Lehet ezzel akarnak üzenni, hogy jönnek a földön kívüliek.

Bent az osztályban leültünk a helyünkre, és elővettük a telefonunkat. Egészen becsöngőig csak deszkás videókat néztünk. A többiek beszélgetését persze hallottuk a háttérben, de nem igazán érdekelte egyikőnket se.

- Jó reggelt gyerekek!- jött be a matek tanár és kezdetét is vette az első örökkévalóságnak tűnő óra.

- Kyan! Ön szerint mennyi a megoldás?- kérdezte a tanár, mire én rákaptam a fejem a piros hajú barátomra.
- Szerintem X=7.82- válaszolta.
- Helyes!
- Ezt meg hogyan számoltad ki?- suttogtam felé.
- Azért annyira nem vagyok rossz matekból. Az egyenletek meg amúgy is könnyűek- suttogta vissza.

Szerencsénkre márcsak pár perc volt hátra. Az egyetlen dolog amiért bírom ezt a tanárt az az, hogy tiszteletben tartja a szünetet, és nem húzza tovább az órát. Mindig 5 perccel kicsöngő előtt elkezd pakolni, kicsöngőkor elköszön és már megy is. Aztán lehet, hogy csak szabadulni akar tőlünk. Sose fogjuk megtudni.

- Udvar?- kérdezte a mellettem ülő piros hajú.
- Udvar- bólogattam vidáman.
Igen az lett a vége, hogy megint a portás elől siettünk a fél iskola pedig az ablakokban állt és figyelte, hogy életben maradunk-e. Vicces volt.

Az óráknak ahhoz képest egészen hamar vége lett, utána pedig egyből mentünk a pályára.
- Holnap csütörtök van, igaz?- kérdezte hirtelen Reki.
- Igen. Miért?- kérdeztem kíváncsian.
- Csak azért mert akkor márcsak kettő nap van a suliból.
Nem mondott semmi mást. Azt hiszem, el is felejtette, hogy nála alszok...
- Na meg persze akkor fog a legjobb barátom nálam aludni- mondta, és már el is indult a deszkáján.
A legjobb barátja...
- Na mi az nem jössz!?- kérdezte vidáman. Nem tudom mennyit állhattam egyhelyben, de ezek szerint elég sokat.

Nem tudom mennyi ideje lehettünk kint, de már sötét volt, és az ég tele volt csillagokkal.
- Szépek- állt meg Reki miközben felnézett az égre.
- Igen- mosolyodtam el. Mindig is szerettem a csillagokat nézni. Csak szimplán megnyugtató látni, hogy mennyire szépen ragyognak.
- Reki- szóltam halkan.- Haza kéne mennünk.
- Lehet... Haza kísérlek- mosolygott rám.
- Rendben- mosolyogtam rá vissza.

Egymás mellett sétáltunk, és minden féléről beszélgettünk. Reki mondta, hogy érkeztek új dolgok a boltba szóval majd pénteken megmutatja, mert van olyan amit már meg is vett. Én pedig boldogan egyeztem bele.

- Jó éjt Langa!- mosolygott rám amikor a házunkhoz értünk.
- Jó éjt Reki! Aludj jól!- intettem egy aprót.
- Holnap találkozunk!- mosolygott még szélesebben.
- Holnap találkozunk- bólintottam én is mosolyogva.

- Szia Anyu! Megjöttem!- mondtam, miközben levettem a cipőm.
- Megint későn érkeztél. Holnap gyere haza egy kicsit korábban kérlek.
- Rendben. Viszont van valami, mert nagyon éhes vagyok- sóhajtottam, és már a hűtőben kerestem valami ehetőt.

A vége az lett, hogy vágtam fel színes paprikát, és csináltam mellé kettő tükör tojást. Miután kész lett, szépen elrendeztem a tányéron mindent és felmentem a szobámba.
Leültem az asztalomhoz, elővettem a naplóm és elkezdtem írni a mai napot...

Sziasztoookk💕💕💕
Tegnap éjszaka a jó isten se tudja, hogy miért, de olyan ihletem lett ahhoz, hogy mi legyen a story, hogy egyszerűen muszáj volt elkezdenem már ma. Remélem eddig érdekesnek találjátok💕💕
Minden véleményt várok kommentbe. Ne folytsátok magatokba💕💕