Dear Dairy... (Renga fanfiction)

2. Rész

- Ki a fene hív ilyenkor?- morogtam halkan miközben a hangosan zenélő telefonomat kerestem.
- Szia Reki!- mondtam alig érthetően.
- Szia Langa! Aludtál?
- Nem igazából hajnali 3-kor még fent szoktam lenni- mondtam miközben felálltam az ágyból.
- Úgy hallom vicces kedvedben vagy- mondta, de hallottam a hangján, hogy mosolyog.
- Na mond, miért hívtál?- kérdeztem miközben kinéztem az ablakomon.
- Unatkoztam- jött az egyszerű válasz.
- Mit csináltál eddig?
- Rajzoltam.
- Mit?
- Egy új gördeszkát. Tudod mondtam, hogy vettem új dolgokat, és ki akarom próbálni őket- mondta teljes beleéléssel. Éreztem a hangján, hogy teljesen beleélte magát.
- Megvársz vele majd?- kérdeztem álmosan, mert közben visszafeküdtem a takaró alá.
- Persze!

Reggel ismét az ébresztőre keltem, és iszonyat álmos voltam. Nem tudom mennyit beszélhettem Rekivel, mert valamikor közben elaludhattam. Ezért majd még bocsánatot kell kérnem.
Gyorsan bementem a fürdőbe, megnyitottam a vizet, és megvártam, hogy felmelegedjen.  Miután már jó lett gyorsan lefürödtem.

Már felöltöztem és csak a szoba ajtóm kellett kinyitnom amikor valaki csöngetett.
- Majd megyek!- kiáltotta vidáman Anyu.
- Rendben!- nyitottam ki az ajtót.
- Szia Reki!- mosolygott Anya, miközben félre állt, hogy beengedje a fiút.
- Jó reggelt! Bocsánat, hogy csak így ,,betörtem" csak beszélni szerettem volna a fiával, és már nem bírtam várni- mondta miközben a kezét a tarkójára tette, és zavartan nevetett egyet.
- Semmi baj. Tudod, higy bármikor jöhetsz. Langa mindjárt itt is lesz. Gondolom valami fontos dolog lehet az, ha ennyire izgatott vagy- mosolygott rá.
- Igen- mosolygott Reki.
Ja igen azt el felejtettem mondani, hogy ők nem láttak engem viszont én láttam őket.
- Jó reggelt Anyu!- köszöntem mintha nem hallottam volna a beszélgetést. - Ohh... Szia Reki!- mosolyogtam rá a fiúra.
- Szia Langa!- mosolygott vissza. - Ahhoz képest, hogy hajnali 5 körül aludtál vissza nem tünsz valami fáradtnak- mondta miközben kacsintott egyet. Már megint a kicsintgatás... Tényleg nem fogom sose megérteni.
- Megvannak a módszereim- bólogattam komolyan.
- Na menjünk, vagy már megint éppen be fogunk érni.
- Rendben!- mondtam és már el is raktam az ebédem. - Szia Anyu!- integettem neki az ajtóból.
- Szép napot nektek!- mosolygott ránk.
- Mennyi idő volt mire rájöttél, hogy alszok?- kérdeztem kíváncsian miközben a lépcsőn mentünk le.
- Szerintem pár perc lehetett. Viszooooont nézd mit hoztam- kezdett el a táskájában keresni valamit. Viszont így nem is látta a lépcső fokokat. Az egyiken lecsúszott a lába, de szerencsére elkaptam és magamhoz rántottam. Várjunk. Ez olyan mint azok a romantikus filmek, mint amiket Anyu szokott nézni...
- Oops- nevette el magát.

Végül csak a suliban mutatta meg amit keresett.
Egy új kerék volt, és fúrcsán barázdált volt.
- Kifejezetten esős időre tervezték- válaszolta meg Reki a kérdést amit még fel se tettem.

Ez után még egészen becsöngőig beszélgettünk.
- Milyen órával is kezdünk?- kérdezte Reki.
- Öhmmm... Asszem föcivel talán. Milyen órával kezdünk!?- kérdeztem egy kicsit hangosabban, mint ahogy Reki tette, hogy az osztály is hallja.
- Föci- válaszolta az egyik lány.
- Köszi! Földrajzzal kezdünk- néztem vissza Rekire, aki csak halkan nevetett a helyén.

- Jó reggelt gyerekek!- jött be a tanárnő mosolyogva.
- Jó reggelt!- köszöntünk vissza, és már kezdetét is vette az első óránk.
Mindig is szerettem a föcit. Igazából lehet, hogy azért is, mert nem kell annyira sokat tanulni rá, illetve könnyű is.

Miután vége lett az órának -és a tanár is feladta a házit- átmentünk a kémia terembe, mivel kémia óránk lesz.
- Basszus nem írtam házit!- állt meg hirtelen Reki.
- Majd lemásolod az enyémet- mosolyogtam rá.
- Életmentő vagy- ölelt meg. Mostanába mégtöbbször ölel meg, mint eddig. Olyan jó érzés. Mindig boldog leszek tőle. Na mindegy.

Miután már bent voltunk a terembe, és Reki is leült mellém, sőt mi több, már a házim is lemásolta, együtt néztünk deszkás videókat.
Viszont véletlen nem figyeltem, és a kezem hozzá ért az ővéhez.
- Bocsánat!- kaptam el hirtelen.
- Semmi baj- mosolyodott el, de le se vette a szemét a telefonjáról.

- Jó reggelt osztály!- jött be az 50-es évei közepén járó kémia tanár. Mindig szoros konytba hordta a haját, és hosszú fekete szoknyába lehetett csak látni. A szemüvege pedig még ijesztőbbé tette.
- Ma kísérletezni fogunk, szóval pakoljátok el a dolgaitokat a padba!- adta ki az utasítást, mire elég sokan fellélegeztek.

Már az asztalunkon voltak a dolgok és figyeltük a tanárt, hogy mit fogunk csinálni.
- Nagyon fontos hogy először a kéncsőbe lévő folyadékot öntjük bele a főzőedénybe! Csak utána jön a lombikban lévő!
- Mi történik ha valaki fordítva csinálja?- kérdezte az egyik fiú.
- Egy kisebb robbanás. Csak hangja van, illetve füst. De azért örülnék ha nem igy csinál- sose tudta befejezni.
- Reki te nem vagy normális...- suttogtam. Gondolom sejtitek mi történt.... Reki fordítva öntötte...
- Kyan!- kezdte a tanár.
- Igen tanárnő?- kérdezte Reki tettetett ártatlansággal.
- Maga mégis mit csinált!?- kérdezte a tanár miközben elkezdett felénk jönni. Basszus ennek nem lesz jó vége...

Végül nem történt semmi. Nem kaptunk beírást, se az igazgatónál nem kötöttünk ki, szóval szerencsésen megúsztuk az egészet.
A nap további része nyugodtan telt. Az órák unalmasak voltak, és semmi nem történt egész végig. Ebéd szünetben kimentünk a tetőre, és ott ettük meg az ebédünket, miközben a felhőket néztük.
- Az ott olyan mint egy teknős!- kiáltott fel Reki, miközben az ég felé mutogatott.
- Tényleg.

Suli után még elmentünk Rekivel deszkázni, utána pedig hazakísért megint.
- Reki nem maradsz vacsorára?- kérdezte Anyu az ajtóban. - Langa isteni tükörtojást tud sütni- próbálkozott.
- Maradhtok?- nézett rám aranyosan.
- Persze!- mosolyogtam rá.

Végül Rekivel együtt csináltuk meg a vacsorát, és rengeteget nevettünk közben.
- Reki- nézett Anyu az említettre mikor már ettünk- Köszönöm, hogy vagy a fiamnak. Nem tudom, hogy mikor láttam ennyit nevetni, mint ma- mosolygott rá.
- Ohhh... Semmiség- mondta lehajtott fejjel, de nem volt elég gyors, ezért láttam az arcán megjelent pírt.

Végül 8 óra után ment el csak tőlünk, mert eszébe jutott, hogy az anyukája nem tudja, hogy hol van.
- Jó éjt Langa!
- Jó éjt Reki!- mondtam, és egy hirtelen ötlettől vezérelve megöleltem. Először csak dermetten állt, és már el akartam engedni, mert azt hittem, hogy valamit rosszul csináltam, amikor is megéreztem a karjait a derekam köré fonódni.

Már voltam fürdeni, és éppen a naplómat keresem, mert sehol se találom.
Mire meglett eltelt vagy 5 perc az életemből, na nem baj.
04. 18. kezdtem el a dátummal....

Sziasztoookk💕💕💕
Itt is van az új rész. Remélem tetszett nektek. A véleményetekre még mindig kíváncsi vagyok💕