Ketté szakadt lélek - Five Hargreeves ❗Szünetel❗

◇ Ötödik rész ◇

Emma szemszöge:

Felébredtem. Felültem és meg dörzsöltem a szemem. Kisétáltam a szobából és az akadémia igen csendes volt. Gondolom a többiek nem várták meg még felkelek így elmentek a dolgukra. Hát azok után amit tettem... Én nem akartam bántani Diegot egyszerűen csak... Csak felbosszantott aztán meg... Mindegy... Lesétáltam a lépcsőn és Lutherbe ütköztem.

-Oh, szia Luther... -mondtam a fejemet lehajtva.

Luther nem szólt semmit csak kinyitotta a karját. Meg akart ölelni. Oda mentem és átöleltem. Ám hamar rájöttem,hogy nem együttérzésből ölelt meg. Éreztem ahogy össze szorítja a tüdőmet. Levegőért kezdtem el kapkodni.

-Luther... Kér-lek eressz el...
Majd elájultam.

~~~~~Time skip~~~~~

Felébredtem. Egy sötét,alig megvilágított kis szobában. Vanya börtöne.

-Ne...neneneneneneNENENEEEEEE!!!! -ordítottam.

-SEGÍTSÉG! VANYA, ÖTÖS, ALLISON,KLAUS! VALAKI! Kérlek... Engedjetek ki... -patakban folytak a könnyeim miközben az ajtón dörömböltem.

Tudtam,hogy nem hall senki. Ennek a helynek ez volt a lényege. Térdre rogytam s kezem lassan lecsúszott az ajtón lévő kis ablakon. Ordítottam de nem hallott senki...

Ötös szemszöge:

Gondoltam benézek Emmához hátha fel van már hiszen órák óta csak aludt. Kinyitottam halkan az ajtót. A lánynak nyoma veszett.

-B*szdmeg -hagyta el a mondat a számat majd leteleportáltam a többiekhez.

-Hé skacok! Hol van Emma!? -kérdeztem.

-A szobájában alszik. -mondta tök nyugodtan Luther.

-Az előbb voltam ott te barom! Nincs ott! -förmedtem rá Lutherre.

-MICSODA!? Akkor hol van!? -pattant fel ijedten Allison.

-SZERINTED KÉRDEZNÉM HA TUDNÁM HOGY HOL VAN!?? -förmedtem rá Allisonra.

-Csiga vér Rómeó,biztos itt van valahol! -mondta Klaus.

-Engem egyáltalán nem érdekel hogy hol van! Bárhol is van remélem hogy kipurcan! -mondta Diego nyugodt hangon.

-NA IDE FIGYELJ TE KÉSES BAROM! -ordítottam Diego arcába.

-HÉ! ÖTÖS! CSILLAPODJ! -kiáltott rám Allison.

-Most az a fő hogy megtaláljuk! Luther és Klaus megnézik az alagsort meg a földszintet. Én és Vanya a szobákat,Ötös és Diego pedig a padlás teret. -parancsolta az előbb felszólaló hölgy.

-Én biztos nem keresem azt a kis libát! -jelentette ki Diego gúnyosan.

Felment bennem a pumpa. Megragadtam a ruhájánál fogva és így szóltam.

-Na ide figyelj! Segítesz meg keresni mivel miattad ájult el! Te bosszantottad fel! Ha nem szóltál volna be neki akkor nem itt tartanánk! -vágtam az arcába.

-Keresd meg egyedül a Júliádat Rómeó! -vágott vissza mire úgy bemostam neki hogy kiterült.

-Jóóó... Akkor eggyel kevesebb. -szólt Allison majd elindult a keresés.

Klaus szemszöge:

Aggódtam Emmáért. Igazi,tökéletes húg és legjobb barát. Szétnéztünk az egész földszinten. Már csak a jó öreg pince maradt. Nyúltam volna a kilincsért amikor Luther megragadta azt.

-Luther. Nyisd ki az ajtót. -mondtam de Luther nem válaszolt. Felnevettem.

-Szóval te voltál. -röhögtem ki Luthert.