Ketté szakadt lélek - Five Hargreeves ❗Szünetel❗

◇ Harmadik rész ◇

Az ágyamra se akartam leülni. Amint bezártam neki dőltem az ajtónak majd szépen lassan lecsúsztam a földre. Összekuporodtam,a térdemre hajtottam a fejem és sírni kezdtem. Kopogást hallottam.

-Emma...Kérlek...Nyitsd ki az ajtót... -hallgattam Vanyat az ajtó túl oldaláról.

-Hagyjatok békén...Kérlek... -mondtam fáradt hangon.

-Hát jó...Szólj ha valami kell... -mondta Allison majd hallottam hogy lépteik távolodnak az ajtóm felől.

Órákig sírtam. Megint. Fájt amit Ötös a fejemhez vágott. Minden szó amit kimondott... Minden gyilkos pillantás...
Felálltam. Hirtelen szédülni kezdtem és a földre rogytam majd minden elsötétült...

Eközben a többieknél:

-Hé skacok megnézem Emmát. -mondta Vanya.

-Menj csak! -válaszolt Allison.
Vanya felment és kopogni kezdett.

-Emma! Hogy vagy? -kérdezett Vanya de Emma nem válaszolt.

-Emma? Emma! EMMA! -remegett meg Vanya hangja. Mindenki fel szaladt az emeletre.

-Mi a baj!? -kérdezte Allison.

-Emma nem válaszol és rosszat sejtek! -mondta remegő hangon Vanya.

-Ötös! Teleportálj be és nézd meg. -mondta Diego.

-Rendben. -értett vele egyet Ötös.

Beteleportált a szobába és látta hogy Emma a földön fekszik.

-Emma! -rázta meg a fiú de a lány nem ébredt fel. Kinyitotta az ajtót a többieknek.

-Emma! Emma kelj fel! -Rázta meg kétségbeesetten Allison is Emmát.

-Tegyük az ágyra! -mondta Luther és azzal a lendülettel felkapta a lányt és az ágyra rakta.

~~~~~Time skip~~~~~

Emma szemszöge:

Elsötétült minden. Éreztem hogy zuhanok majd egy sötét szobában találtam magam. Ötös jelent meg előttem. Az arcán látszott az érzelem mentesség. Egy tőr volt a kezében. Furcsán néztem rá. Egy szempillantás alatt felemelte a tőrt és hasba szúrta magát.

NEEEEEEEEE!!!!! -ordítottam fel.

Hirtelen kinyitottam a szemem.

-Emma! -nézett rám Vanya és Allison egyszerre.

-Hol van Ötös!? -mondtam ijedten.

-Emma nyugi se-

-LÁTNOM KELL ÖTÖST!! -kiáltottam majd kirohantam a szobából és Ötös keresésére indultam.

Rohantam a szobája fele,berontottam a szobájába és meg láttam. Oda rohantam hozzá és szorosan átöleltem. Éreztem hogy megleptem mert egy ideig tétovázott de aztán megölelt ő is. Sírni kezdtem.

Ötös szemszöge:

Ordítást hallottam. Nem foglalkoztam vele mert ez nálunk gyakori volt. Éppen folytatni akartam a gondolat menetem amikor a szobám ajtaja kicsapódott. Oda fordultam de gondolkodni se volt időm mert valaki nekem jött és szorosan átölelt. Emma volt az. Nem tudtam mit tegyek. Megöleljem vagy ne? Ah szarok ebbe a keménykedésbe. Megöleltem. Hallottam ahogy sírni kezd. Hirtelen Allison és Vanya toppant be az ajtón.

-Emma mi a ba- oh -mondta Allison.

Emma szemszöge:

-Emma mi a ba- oh -hallottam magam mögül de nem néztem oda,csak ölelni akartam a fiút.

Sírtam a karjaiban,ahogy régen. Jól esett újra vele lenni.

-Emma. -hallottam a fejem fölül. Felnéztem és láttam Ötös kérdő arcát.

-Ne haragudj én csak... -nem tudtam mit mondjak.

-Emma jól vagy? -jött oda hozzám Allison Vanyaval karöltve.

-P-persze... -mondtam a könnyeimet törölgetve.

-Miért rohantál ide? -nézett rám Vanya.

-Én csak...Csak tudni akartam hogy jól van-e... -kicsit félve bár kimondtam.

A kezemet Ötös mellkesára helyeztem. Éreztem ahogy dobog a szíve. Örültem hogy jól van.

-Gyere! -mondta finoman Allison majd a hátamnál fogva kitoltak a szobából és becsukták az ajtót. Bementünk a szobámba majd lefektettek és elaludtam.

Ötös szemszöge:

Muszáj volt ridegnek maradnom.

-Emma. -mondtam komolyan. A lány csillogó szemei össze akadtak az enyémmel de aztán elnézett.

-Ne haragudj én csak... -nem fejezte be a mondatot mert Allison közbe szólt.

-Emma jól vagy? -jött oda hozzánk Vanyaval Allison.

-P-persze... -hangzott el e bizonytalan mondat a szájából.

-Miért rohantál ide? -kérdezte tőle Vanya.

-Én csak... Csak tudni akartam hogy jól van-e... -mondta.Tudni akarta hogy jól vagyok-e? Ahj istenem... Mi történhetett? Ilyen fontos lennék neki? A francba... Nem lehet. Ridegség.Felém fordult és a kezét a mellkasomra helyezte. Annyira meg akartam ragadni a kezét és magamhoz rántani. Érezni ahogy ölel. Még egyszer. Láttam a mosolyt az arcán.

-Gyere! -mondta kedvesen Allison. Kisétáltak a szobámból és becsukták az ajtót. Leültem az ágyra és megérintettem a mellkasom. Basszameg... Ez a
z érzés... Tényleg...? Szerelmes lennék...?