Glitch a Mátrixban

Start from the beginning
                                    

Épp Tejfölt etettem, mikor észrevettem, hogy anya virága elszáradt az előszobában. Első körben csak arra az egy virágra lettem figyelmes, de körülnézve láttam, hogy az összes nyövény elszáradt az előszobában. Ennek láttán pedig majdnem elejtettem Tejföl vizes tálkáját, mert fogalmam se volt, hogy mikor és hogyan történhetett ez. Tisztán emlékszem, hogy a kirándulás előtt nem sokkal mindet meglocsoltam és a déli oldalon lévő ablakpárkányon tökéletes mennyiségű fény érte őket ahhoz, hogy szépen nőjenek. De akkor mit rontottam el? Összeszedtem a virágokat a konyhapultra és még meg is vizsgáltam őket, de semmi rendelleneset nem találtam rajtuk. A növények szimplán csak elszáradtak.

Azon tanakodtam, hogy mit csináljak az elszáradt cserepes virágokkal 7:53-kor, de attól jobban tartottam, hogy elkések mintsem hogy anya hazaérve meglátja őket, ezért leraktam mindent a kezemből és ott hagytam a virágokat a konyhapulton. Felvettem egy fehér pulcsit, sportcipőt, a vállamra akasztottam a táskám és a telefonomat a farzsebembe csúsztatva elindultam a suli felé.


~Az iskolában~


Kicsivel azután, hogy leültem a helyemre, becsengettek, és valójában fogalmam sincs miért lepődtem meg ennyire azon, hogy alig voltunk az osztályban. Elvégre is, tegnap szinte mindenki Jessy Halloween bulijában volt.

A tőlem jobbra lévő padsorban Alex és Jordan fáradtan ültek az asztalnál és többnyire arról beszélgettek az alvó Zénó feje fölött, hogy ki hol ébredt az éjszaka után. Előttük Nella, Jeanette és Tamara ültek, akik a srácokkal ellentétben tökéletesen kipihenték magukat, mert ők aközé a 4 osztálytársam közé tartoznak, akik nem voltak ott a tegnapi buliban, de nem azért mert lett volna jobb dolguk, hanem mert mindhárman –fanatikusan– a szépítő alvás hívei. A negyedik személy pedig Vanessza volt, aki ugyan épp az előttük lévő sorban ült, de egyáltalán nem a szépség, hanem –osztályelső létére– a kognitív képesség fokozásának céljából szokott korán lefeküdni. Szóval egyáltalán nem meglepő, hogy tegnap nem volt ott a buliban. Vanessza minden ilyet messziről elkerül a közvetlenül mellette ülő Hope és Olivia párosával ellentétben, akik mindketten a padra hajtott fejjel bóbiskoltak.
Ugyanebben a padsorban David, Jackson, Péter és Marco szintén csak vegetáltak a két utolsó padban, ahonnan Marco mellől Timothy és Henry hiányzott. Hasonlóképpen, a mi padsorunk első sorából Grace és Kelly, az ajtó felöli padsor első és második sorából pedig Fabian, Ingrid, Owen és Martin se volt jelen. A mögöttük ülő Robert és Dennis még viszonylag egész kipihentek voltak. De ez az ajtó felöl a leghátsó sorában ülő Samson és Lezly duójáról már egyáltalán nem volt elmondható.
Mindeközben Jessy és Andrew az ajtóban állva búcsúzkodtak. Emma még ma is hiányzott, ahogy Matt is, és szerencsére Ezrát se láttam semerre, mikor Viki egy fülig érő mosollyal az arcán besétált az ajtón.

"Szia Blair!" kiáltott az osztály másik végéből –ezúttal szerencsére megafon nélkül– majd közelebb sétált "Na hogy aludtál?" kérdezte Viki enyhén elnyújtva az utolsó szócskát, amihez még kacsintott is egyet mielőtt lehuppant az előttem lévő padba.

Ez egy tök random kérdés volt, és nem igazán értettem miért kérdezi ezt ilyen furcsán, de azért válaszoltam.

"Egész jól." mondtam egyszerűen, mire Viki furcsán nézett rám.

"Egész jól? Hogyhogy nem nagyon jól? Vagy csodásan...vagy szédítően?"

"Te meg mi a frászról beszélsz?" kérdeztem furcsálló tekintettel, mire Viki még annál is tanácstalanabb arcot vágott mint azelőtt.

Fogaid NyomaWhere stories live. Discover now