Cas

Part I.

Azt gondoltam, hogy ez is csak egy átlagos unalmas nap lesz, hogy elmegyek az iskolába, tanulok, mikor mind a hat órámnak vége hazamegyek, apuval megbeszélem a nap eseményeit, tévézek, és megyek szunyálni. Na persze.

De kezdjük az elejéről. Én Cassandra Rowling vagyok. Még mielőtt folytatnám két dolgot szögezzünk le. Az egyik: Nem, nem vagyok J.K. Rowling ( a Harry Potter írója) eltitkolt rokona. A másik meg, hogy gyűlölöm a Cassandra nevet, arra várok évtizedek óta, hogy megváltoztathassam. Na szóval 14 éves leszek jövőhét kedden és a Széll Annamária 8 osztályos általános iskolába járok. Pár éve költöztünk ide Ceglédre egy angol városkából, Bristolból. Nagy változás nem mondom, de már megszoktam és az igazat megvallva szeretek itt lakni. Amúgy a suli Kecskeméten van, és minden reggel lejárni oda nekem egy örökké valóságig tart, de apával megbeszéltük, hogy már nem váltok iskolát, mert jövőre úgyis vár a középiskola. Egyébként rettegek a gimitől, nem tudom mi várhat ott, ez a suli ahova most járok viszonylag kicsi és nem járnak oda túlzottan sokan, a másik meg hogy még fogalmam sincs hova fogok menni. Nagyszerű, nem? Amúgy, ha kérdeznétek, hogy miért kellett ideköltöznünk abból a gyönyörű városból, nem szívesen beszélek róla, de most elmondom.

Szóval úgy volt, hogy anyunál mikor várandós volt a kistesómmal, Jacobbal diagnosztizáltak valami ritka betegséget és azt mondta az orvos, hogy Pesten elvileg tudják gyógyítani, ezért jöttünk. Muszáj volt ide, a várostól távolabbra menni, mert anyu meglátása szerint nem tenne jót a lelki világunknak ha minden nap a kórházba mennénk és meglátogatnánk, ezért ideköltöztünk. Ők is vettek ott egy lakást, meg mi is itt. De persze így is mikor csak van rá lehetőségünk meglátogatjuk őket. És hogy miért van többes számban, és Jacobról még miért nem beszéltem? Az van, hogy miután megszületett sajnos nála is előjött a betegség ezért mindketten maradtak a fővárosban. Egyébként szerencsére jól vannak, jót tett nekik a változás. Röviden magamról ennyi.

Reggel, mikor apu elvitt az iskolához, kiszálltam és elbúcsúztam tőle, aztán megláttam az iskola kapujában a legjobb barátnőmet, Elizabetet és odafutottam hozzá. Láthatóan jó kedve volt.

-Szia Elzi!- köszöntem rá. (Mivel mindkettőnknek hosszú neve van, általában azzal szórakozunk, hogy egymásnak beceneveket adunk.) 

-Szia! Képzeld, tegnap kaptam Zsigitől egy új különkiadású konzolt, és így már csak 4 hiányzik a gyűjteményemből!!-mondta Eli kissé kiabálva az örömtől. Na igen, Eli és a videójátékmániája. Ha lehetne szerintem egész nap ott ülne a szobájában és a PlayStation-én játszana. Elizáék egyébként ellégé gazdagok, az apukája az Eszed vagy Teszed című műsornak a kitalálója ami mostanság eléggé felkapott. Aki nem tudná röviden a játék: Minden héten elmegy hozzá két híres ember, tesznek fel nekik tabu témákról kérdéseket és ha nem válaszolnak, a nézők által kiválasztott kajákat kell megenniük (persze nem rántotthúsról beszélek). Zsigi (Zsigmond) egyébként Elinek az „inasa". A barátnőm nem úgy kezeli őt mint egy hordárt, csak néha kéri meg dolgokra. Érdekes, hogy attól függetlenül, hogy rengeteg pénzük van, kicsit sem beképzelt, olyan mint egy átlagos diák.

-Hát ez szuper!- próbáltam minél jobbam beleélni magam de nehezen sikerült.

7:45-ig még beszélgettünk egy kicsit, aztán felmentünk a terembe. A suli ahhoz képest, hogy nem valami sokan járnak irtó nagy, 4 emeletes és az alsó szint csak a tesi terem(mondjuk ez egy sport- és angol tagozatos iskola, de akkor is). Éppen matekra készültünk a 2. emeletre amikor Fanni, az osztály képviselője odalépett hozzánk és csak úgy mint mindig, mondta a magáét:

-Sziasztok! Remélem az az agyalágyult üzent nektek!- mondta. Mi Elivel összenéztünk és fogalmunk sem volt, hogy miről beszél.-Hát ezt komolyan nem hiszem el! Nem tudtok semmiről?- megmerevedtem mert nem tudtam Fanni mire gondol, én felejtettem el valamit? Semmit nem értettem.-Akkor nem hoztátok a 20 képviselőfánkot?- próbált velünk kommunikálni, de mivel látta hogy semmit sem értünk belekezdett.- Na szóval gyors leszek, mert még le kell ütnöm Balázst amiért nem tud átadni két mondatot. Az van, hogy amég ti a múlthéten mindketten betegek voltatok, kiderült, hogy lesz egy új osztálytársunk. Mindannyian meglepődtünk amikor kiderült, hogy ki az. Nem akartunk főleg neked szólni Cas, mert nem hinném hogy örülni fogsz neki, de nem várhattunk tovább mert ma második órára jön először-közölte. Lefagyva álltam 3 dolog miatt. Az egyik, hogy nem tudtam elképzelni, hogy ki lesz az, a második, nem akartam elhinni hogy nem szóltak nekünk, főleg Elzinek (mondjuk neki azért, mert nem a titoktartás az erőssége), a harmadik meg, hogy én leszek azért letolva, mert egy olyan feladatot nem csináltam meg, amiről nem is tudtam. Az ofő tuti ki lesz bukva. De ez volt a legkisebb bajom.