Itt kezdődött, itt is ér véget

35. Végeztünk...

- Dean. - szól Sam. - Itt a kulcs. Ne törd össze az autót. - mondja és felteszi a mutatóujját.

- Nem szokásom. - mondja és elhagyjuk a korház területét.

- Tegyünk pontot ennek a szörnyen hosszúra sikeredett ügynek. - mondom Deannek és kiszállok az autóból. Dean és Ethan pedig követve a példámat, ők is kiszállnak.

Már beesteledett, mire végeztünk. Mint kiderült Nora és James találták ki az egészet. Egy buliban találkoztak, elmondásuk szerint sosem voltak együtt, de néhányszor lefeküdtek. Mindjárt behányok. Logan mindenkinek pénzel tartózott, ő azért volt benne. Jackson pedig információ forrás volt.

Általában az ügyeink végét, azaz a papírmunkát Charlie fejezi be, de most haza küldtem mondván, hogy megcsináljuk Deannel. Deannel, aki eltúnt mellőlem, így az irodában csak én maradtam.

- Szia. Hallottam az ügyedről, jól vagy?

- Most már igen Jake. - mosolygok rá.

- Elég nyúzottnak nézel ki. - nem csodálom. Délelőtt még be voltam állva. Aztán meglőtték Blaket. Majd elraboltak. Mindezek után nem is tudnék nem fáradtnak látszani.

- Hosszú volt a nap. - tudom le ennyivel.

- Hoztam kávét... - fordul be mosolyogva Dean és amint észreveszi az ajtófélfának támaszkodó Jake-t a mosolya eltűnik.

- Na megyek. - mondja Jake, ő pedig kifordul.

- Mehetsz is. - mondja Dean, de úgy, hogy ne hallja.

- Miért utálod ennyire? - kérdezem tőle és elveszem a kávémat.

- Mert randiztál vele.

- És?

- Nem bántam volna, hogyha ő is köztük lenne. - mondja utalva Jackson-ékra.

- Meddig megy el a féltékenységed? - kérdezem mosolyogva, de leplezem és belekortyolok a kávémba.

- Nem féltékeny vagyok. Csak jó megfigyelő.

- Na ezt most magyarázd meg, miért. - mondom neki, mert nem értem miről magyaráz.

- Ha észrevetted volna a J-s betűs emberek nem sokáig maradnak az életedben. Plusz meg is akarnak ölni. Én csak védelmezlek. - és ezzel az a baj, hogy van igazság abba, amit mond. Felállok és a helyemre ültetem.

- Inkább. - a combjára teszem a kezemet, elég közel neki oda. - Segíts a papírmunkával. - mondom és nem tudom visszatartani a röhögést.

- Te aztán tudod, hogy kell ezt csinálni, ugye? - kérdezi.

- Mire gondolsz? - kérdezem, mintha nem tudnám mire gondol.

- Tudod azt jól. - túl jól ismer. - Segítek, ha...

- Ha mi? - kérdezem.

- Ha ideülsz. - mutat az ölébe.

- Nem, nem. Egy rendőrségen vagyunk Dean. - szólok rá.

- És? Lassan mindenki megy haza.

- Inkább hozok egy másik széket.

- Nem, nem. - vágja be a durcát, mint egy gyerek.

- Jól van. - adom be a derekam. Elhelyezkedem Dean ölébe és neki is állunk a munkának.

Egy óra múlva felnézek. Ezzel rengeteg papírmunka van. Ránézek a szorgos segítőmre, aki a derekamat átkarolva alszik. Egy puszit nyomok az arcára és visszabújok a papírok közé, folytatva a munkát.