Itt kezdődött, itt is ér véget

24. Szeretlek Leah...

Dean szemszöge:

Jól hallottam? Jól hallottam azt, hogy szeret engem?

- Dean megértem, én... - nem mondok semmit csak odahajolok megcsókolni. Édes Istenem, hogy én mennyire szeretem ezt a lányt.

- Szeretlek Leah. - mondom és az aggodalom elszáll és átveszi a boldogság.

- Te vagy az egyik legjobb dolog az elcseszett életembe. - mondja.

- Szebben nem is tudtad volna megfogalmazni. - mondom neki röhögve.

- Tudnod kell, hogy... - kezdi. - Mindent, amit most mondtam komolyan gondolok. De fáradt vagyok. - mondja és nem bírom magamba tartani a nevetést.

- Néha a részeg Leah jobban bejön, mint a józan. - mondom neki, hogy húzzam az agyát.

- Hmm... Én még nem tapasztaltam meg a részeg Deant. Ja, várjunk. Talán egyszer. De akkor csak szétvertél valakit. - mondja és már ő is röhög.

- Gyere viszlek. - mondom neki és utána kapok, de kitér előle.

- Ahhoz el kell, hogy kapj. - mondja incselkedve.

- Végül csak megrendezed a futó versenyt? - kérdezem.

- Hát én gyorsabb vagyok. - vonja meg a vállát.

- Azt majd meglátjuk. - mondom neki és elkezd futni egy park felé és bebújik egy fa mögé.

- Rosszabb vagy, mint a 4 éves húgom.

- Tudooom. - mondja és kifordul a fa mögül, átkarolja a nyakamat.

- Tudod, jobban festesz, amikor nincs rajtad felsó.

- Igen, ahogy te is.

- Igen, igen. És mi lenne, ha hazamennék és lefeküdnénk. ALUDNI. - idézőjeleket rajzol a levegőbe.

- Semmi kifogásom, de ahhoz el kéne indulni.

- Oh, igaz. Akkor ne ácsorogj, induljunk. - erre már inkább nem is válaszolok csak megrázom a fejem. A taxiba Leah elalszik a vállamon. Hátra tűröm az egyik kosza tincsét, ami a szemébe lóg. Egyszerűen gyönyörű. Mikor megérkezünk a ház elé kiveszem az alvó lányt a kocsiból és felviszem. Nehezen, de kitudom nyitni az ajtót. Meglepetésemre Ethan áll a nappaliba.

- Szia tesó... - némítom el és Leahra mutatok. Beviszem a szobámba, leveszem a cipőjét és betakarom. Miután bezártam rá az ajtót kimegyek Ethanhez.

- Mit akarsz? - kérdezem.

- Sokat gondolkodtam.

- Te azt is szoktál? - kérdezem tőle.

- Haha, vicces. Azon gondolkodtam, hogy tartozom neked egy bocsánatkéréssel.

- Hol az igazi Ethan? Ez valami felelsz vagy merszes hülyeség? Ezt kaptad feladatnak? Akkor mondd meg, hogy bevettem. Nyertél Ethan. - mondom neki és elmegyek mellette. Öntök magamnak egy pohár vizet.

- Nem, ez nem egy feladat. Csak rájöttem.

- 2 év alatt sikerült. Magadhoz képest jó idő. -

Ennyire haragszol rám?

- Igen Ethan, ennyire. - mondom neki. - És, ha most megbocsátasz bemegyek a barátnőm mellé aludni.

- Dean várj. Komolyan mondtam.

- Miért most? Ugyan Ethan. Nem veszem be még egyszer a szarságaidat. Tanultam a leckéből.