Itt kezdődött, itt is ér véget

30. Már nem szeret?

Dean szemszöge:

Képfoszlányokra emlékszem. Először az ugrik be, hogy Leah a túl oldalon áll Ethan mellett. Aztán egy kocsi fényszórójára. Leah aggódó arcára emlékszem, ahogy fölém magasodik, mintha meg akarna védeni valamitől. Aztán sötétség.

Az egész olyan volt, mint egy álom. De nem tudtam eldönteni, hogy az a valóság-e vagy sem. Minden fekete fehérbe volt, a szakításunk jelenete játszódott le a fejembe. Mindig máshogy. Egyszer elmondom Leahnak mi ez az egész, így nem törtem őt darabokra. Máskor pedig, hogy összetörtem. Úgy, ahogy igazából megtörtént.

Több százféleképpen zajlik le ez a fejembe. Már nem tudom mi a valóság.

Aztán felkeltem és magam mellett láttam őt. Azt, aki a világot jelenti nekem. A kezébe temette arcát és sírt. Értem sírt.

- Nem miattad volt. - válaszolok a kijelentésére, mi szerint az ő hibája.

- Dean hála sz égnek. Szólok egy orvosnak.

- mondja és fel akar állni, de megfogom a csuklóját.

- Várj. Egy kérdés. Hol voltál?

- Most ez a legfontosabb? - kérdezi, még mindig sírva. De a szavai csípősek. Mint mindig.

- Nekem igen.

- Messze innen. Szólok egy orvosnak. - mondja és kiszedi a kezét az enyémből.

Az orvos megvizsgál és elmondja mennyire szerencsés vagyok. Fájdalom csillapítót add, majd kimegy. És apuék lépnek be.

- Jaj, kisfiam. - mondja anya és látom, hogy a szemei a sírástól vörösek. - Jól vagy? Minden oké? Hol fáj? - sok a kérdés.

- Jól vagyok anya. - nyugtatom meg.

Nem sokáig maradnak bent, mert Ninát is elhozták. És Nina kicsi még ehhez. Aztán Olivia és Sam jön be. Mögöttük Leahval.

- Haver, te mit csináltál? Elmegyek és rögtön ez történik veled? - mondja és leül az ágy végébe. Nem túl óvatos. De hát kiről beszélünk?

- Hát látod.

- Mid fáj? - kérdezi Olivia és leül a mellettem lévő székre. Leah az ablakban áll és kifelé néz. Miért csodálkozom? Hogy amikor visszajön megbocsát? Ott rúgtam bele, ahol tudom, hogy a legjobban fáj neki.

- Mindenem. - adok választ Olivia kérdésére.

- Jó sokáig eheted a korházi kaját. A pudingot, majd nekem adhatod. - mondja Sam és felröhög. Olivia is és én is. Leah komor marad. - De ne aggódj, minden nap bejövünk. Én pedig boldogítalak.

- Nem is vártam kevesebbet. - Leah telefonja megszólal. Azonnal fel is veszi.

- Szia Blake. - ki az a Blake? - Ez jó hír. - csak Leah válaszait értem, így nehéz kivenni ki az. - Oké, majd átgondolom. - mondja és a szájában mosoly bujkál. Olivia és Sam és őt figyelik. Ezek szerint ők se tudják ki az a Blake. - Már felkelt. - utal rám. - Igen, akkor majd jöttök? Oké, akkor később. - mondja és leteszi.

- Ki volt az? - kérdezi Oliva.

- Blake. - csak ennyit mond és elfordul. Igen, ezt már tudjuk.

- Aha. - Olivia csak ennyit mond.

Sam elmeséli a csajoknak, hogy egyszer került korházba, de a korházi puding miatt maradt bent még egy hetet. Igen, tipikus Sam. Az orvos egy idő után bejön, hogy hagyjanak engem pihenni.