Baby, It's Cold Outside | Niall Horan FF

epilogue

Melody

2022., december 24.

-De ugye azért majd találkozunk a két ünnep között?-kérdezősködött a telefonban Nick. Nem gondoltam volna, de vele a kilencvenes évek buli óta tartom a kapcsolatot. Nagyon jó barátok lettünk, de szigorúan csak barátok. Szinte olyan lett az évek alatt számomra, mintha a bátyám lenne.
-Megígérem, hogy fogunk. Mindenképpen. Csak tudod hogy van ez. Megyek a nagyimhoz, megyünk Írországba is Niall szüleihez, Mollynak is beígértem egy talit, de nyugi! Rád is van időm-mondtam neki, miközben a szabad kezemmel kikészítettem egy tányérra azokból a sütikből, amiket karácsonyra sütöttem.
-Helyes. Na, de nem zavarlak. Boldog karácsonyt. Üdvözlöm Niallt.
-Átadom. Boldog karácsonyt-tettem le mosolyogva a mobilomat a konyhapultra, majd elindultam a nappali felé, ahol Niall tette fel a karácsonyfánkra az égősort a kutyánk, Pluto segítségével. Bár a közös golden retriverünk tényleg nagyon szeretett volna segíteni gazdájának, inkább csak akadályozta a feladatában. Aranyos volt Niall és a kölyökkutya látványa a karácsonyfa mellett.

Tavaly, az ügyvédi irodámban, azóta a bizonyos beszélgetés óta köztem és Niall között megváltoztak a dolgok. Életem talán legjobb döntése volt az, hogy adtam neki egy második esélyt, ezzel együtt a kapcsolatunknak is adva egy újabb lehetőséget. Az elején úgy láttuk jónak, ha inkább csak barátok vagyunk és másodszorra nem kapkodjuk el a dolgokat, de az idő múlásával megváltozott. Tudtuk a másik érzéseit, tudtuk, hogy szeretjük egymást, így végül februárban ismét összejöttünk, és azóta együtt vagyunk. Újra belé szerettem, talán jobban, mint az első alkalommal. Jobban szeretem, mint Shawn Mendest, és ez nálam egy hatalmas szó, és ezzel ő is tisztában van. Tökéletesen megértjük egymást, összhangban vagyunk, és lelkitársak vagyunk egymás számára jóban és rosszban egyaránt. Mellette boldogabb lettem, talán még kicsit kedvesebb is. Voltak kisebb veszekedéseink, de most komolyan, melyik kapcsolat az, ahol nincsen? Néhány hét után összeköltöztünk, és azóta Niall lakásában lakunk. Legjobb barátnőm, Molly is összeköltözött a pasijával, Daniellel, így végül a sokáig közös albérletünket ő is otthagyta. Hivatalosan is lezárult egy korszak.
Miután megbeszéltük Niall-lel a dolgokat, azóta minden rendben van. Teljes mértékben megbízunk egymásban, és szinte már én is teljesen elfelejtettem azt, ami közte és Amy között történt, aki amúgy azóta is a szomszédunk. Nem lettünk barinők, de azért elviseljük egymás látványát, ha véletlen találkozunk a ház előtt. Neki jelenleg most nincs senkije, de kitartóan keresi az igazit a sajátos, már jól ismert módszereivel.

-Nick volt az. Boldog karácsonyt kívánt-tettem le a sütiket az asztalra, majd odasétáltam Niallhez, aki pont akkor fejezte be az égősor felrakását. Átöleltem a hasánál, miközben a fejemet a vállára hajtottam. Ő viszonozta az ölelésemet, majd belepuszilt a hajamba, amitől azonnal mosolyra húzódott a szám. Annyira szeretem. És annyira boldog vagyok vele.
A pillanatot Pluto szakította meg, aki észrevette az ajándékokat a fa alatt, ezért őrült szimatolásba kezdett. Úgy láttuk a legjobbnak, ha megajándékozzuk egymást, még mielőtt feldönti a fát, amit nagy nehezen behoztunk és feldíszítettünk. Természetesen ő is kapott valamit, hiszen úgy tekintünk rá, mintha rendes családtag lenne, nem pedig egy házi kedvenc. Konkrétan olyan nekünk, mint az első közös gyerekünk.
Amíg Pluto az új játékával volt elfoglalva, kihasználtuk azt az időt Niall-lel, hogy mi ajándékozzuk meg egymást. Olyan meghitt volt az egész. Bár mindketten utáljuk a karácsonyi dalokat, azért a december 24. az december 24., így ma egész nap halkan szólt nálunk a karácsonyi zene, valami Spotify válogatásról. A karácsonyfa jellegzetes illata bejárta az egész lakást, ez az illat pedig keveredett a sütiékkel, amiket sütöttem. Érthető okokból a karácsony nekem egy nagyon fontos ünnep lett. A szüleim hiánya miatt mindig csak az jutott eszembe erről, hogy a szeretet ünnepét is nélkülük töltöm, ezért sosem tudtam ezt úgy élvezni, mint ahogy mások azt tették. Niall megismerésével viszont szerencsére egy új értelmet nyert nekem az egész.
-Boldog karácsonyt, kicsim-húzott maga mellé a kanapéra Niall, majd egy kisebb nevetés kíséretében hozzábújtam, és átvettem tőle a kicsi dobozkát. Imádom a rózsaszínt, és ezt ő nagyon jól tudta, ezért egy rózsaszín-arany karácsonyi mintás csomagolópapírral volt becsomagolva az ajándékom. Igazán figyelmes.
-Nagyon köszönöm-néztem rá hálásan, majd odahajolva hozzá megcsókoltam. Egy valami nem változott közöttünk, az egyszer biztos: mindig ugyanakkora izgalommal csókolom meg, mint az első alkalommal. Olyankor a testemet mindig elönti a melegség, bizsergés keletkezik a hasamban, és a szívem majd' kiugrik a helyéről. Odavagyok érte, mi tagadás.
A dobozkáról levettem a csomagolást (ami Niall képességeihez képest nagyon szép lett), majd levettem róla a tetőt. Teljesen meghatva láttam benne azt a nyakláncot és fülbevalót, amit még pár hónapja említettem neki. Tényleg csak megemlítettem neki, hogy mennyire tetszenek, így teljesen meghatva tartottam a dobozt a kezemben, miközben egy csókot adtam Niall ajkaira újra. Nagyon örültem neki, de őszintén szólva már az egy hatalmas ajándék nekem, hogy vele lehetek.
-Itt az én ajándékom. Boldog karácsonyt-nyújtottam át én is a dobozomat, amit ő mosolyogva elvett tőlem. Erősen reménykedtem, hogy tetszeni fog az, ami benne van.
-Ahogy látom, idén is elég rendesen becsomagoltad-jegyezte meg kuncogva, mire nevetve bólogatni kezdtem. Szerintem a csomagolás egy nagyon fontos része az ajándéknak. Ha szép a külseje, akkor kíváncsibbak leszünk, vajon mi lehet a csomagolás alatt. Arról nem is beszélve, ha jól becsomagoljuk a egészet, akkor sokáig tart, mire az illető eljut a dobozhoz, ezzel is húzva az idegeit.
Lélegzet visszafojtva vártam, hogy Niall mit fog szólni az idei ajándékához. Ahogy a dobozról lekerült a karácsonyi borítás, már pár pillanat múlva Niall le is vette a tetejét, és a kezében tartotta azt, amit tőlem kapott.
Egy terhességi test. Pontosabban kettő pozitív terhességi teszt. A biztonság kedvéért kettőt vettem. A dobozban még ott volt az a karóra is, amit eredetileg vettem neki hetekkel ezelőtt, még mielőtt pár napja kiderült, hogy a közös gyerekünket várom. Őszintén szólva, nekem fel sem tűnt, hogy tényleg terhes vagyok, csak Mollyval beszélgettem pár napja, és akkor tudatosult bennem minden, egy röpke mondatból, amit eredetileg poénnak szánt. Eddig ő volt az egyetlen, aki tudott róla. Nem voltak jellemzőek a reggeli rosszulléteim, viszont így magyarázatot kaptam arra, hogy miért lettem ok nélkül hisztis egyik percről a másikra, miért undorodtam a kávétól, amikor azelőtt minden napomat azzal indítottam, illetve a késő menstruációmra is válasz volt. Nem is igazán tűnt fel, mivel az, hogy nem jött meg, letudtam annyival, hogy stresszes kicsit ez a karácsonyi időszak, és az normális, ha ilyen stresszes szitukban késik. Nem terveztünk még Niall-lel gyereket. Talán egyszer került szóba közöttünk a dolog, ezért is lepett meg, hogy a teszt kimenetele pozitív lett. Először megijedtem az eredményt látva, aztán sírtam a meghatottságtól, végül megint megijedtem, ezért újra sírtam. Mivel nem terveztük, ezért nem tudtam Niall mit szól majd hozzá.
-Terhes vagy?-kérdezte meglepve pár idegőrlő másodperc után. Válaszul csak bólintottam, mert a következő pillanatban, ahogy megláttam Niall szemében az örömkönnyeket, én is elkezdtem sírni. Örült neki. Szorosan magához ölelt, miközben fejemet belefúrtam a mellkasába. Annyira megható volt látni az arcát. Életem eddigi legboldogabb pillanata volt.-Apa leszek, te jó ég!-mondta, és bár nem láttam az arcát, tudtam, hogy mosolyog.
-A legjobb apa leszel-néztem bele a szemeibe, majd megcsókoltam. Remélem a gyerek majd az ő szemeit fogja örökölni. Kezemmel megsimítottam borostás arcát, aztán visszabújtam hozzá, miközben az arcomon ott volt a levakarhatatlan vigyor. Nekem is barátkoznom kell még a gondolattal, hogy én meg anya leszek. Szülők leszünk.
Ezer dolog kavargott bennem. Féltem, hogy mit fog szólni a tesztet látva, mivel nem terveztünk még kisbabát, viszont így alakultak a dolgok. És az, hogy ő ennyire örült neki, hihetetlenül boldoggá tett. Annak a gondolata, hogy a Niall-lel közös gyermekünket hordom a szívem alatt, egy leírhatatlan érzés. Még fel sem tudom fogni teljesen. Pár hónap múlva szülők leszünk. Pár hónap múlva egy kicsi Niallt vagy egy kicsi ént tarthatunk a kezünkben, és ez egy csodálatos dolog. Még csak pár hetes a baba, de az teljesen biztos, hogy már most nagyon szeretjük, és izgalommal várjuk, hogy velünk lehessen.
A kanapén ülve, Niall ölelésében, ölemben a pozitív teszttel, és Plutoval az oldalamon visszaemlékeztem, hogy mi történt két évvel ezelőtt. Ugyanígy két éve karácsonykor. Két éve ismertük meg egymást, szerettünk egymásba, majd utáltam meg, de végül az érzelmeimnek hatására megbocsájtottam neki. És ez életem legjobb döntése volt. Kevesen érdemelnek nálam második esélyt, de Niall beletartozott ebbe a kevésbe. A legboldogabb embernek éreztem magamat az oldalán. Úgy éreztem, megtaláltam azt a személyt, aki mellett igazán boldog lehetek. Akivel le akarom élni az életem.

  

 Sziasztoooook!
És itt a sztori vége. Remélem mindenkinek tetszett. Tudom, kicsit nyálas lett, de na, megható véget akartam😂. Remélem okozott szép pillanatokat nektek ez a sztori. Én személy szerint nagyon élveztem írni. Bár azt mondtam, nem akarom márciusig írni, úgy alakultak a dolgok, hogy mégis most tudtam befejezni.
Köszönöm a kommenteket a részek alá és a vote-okat.  Nagyon jó érzés volt látni, hogy tetszik nektek a sztori. Remélhetőleg még emlékeztek A zongora hangja című könyvemre. Hamarosan újra elkezdem írni, és jövök az új részekkel. Nagyon hiányzott már annak is az írása, de nem felejtettem el, csak ezt nem akartam húzni, így inkább ezzel foglalkoztam.
Köszönöm, hogy velem voltatok. Hamarosan találkozunk.
Pusza,
K