Baby, It's Cold Outside | Niall Horan FF

chapter 8

Melody

December 19., Szombat

Reggel a szemeimet lassan kinyitva ébredtem fel, testemet csak a takaró fedte. A reggeli szürkeségtől egy kissé sötét szobában ébredtem, fejem alatt puha fehér párna volt, és ugyanilyen színű takaróval voltam betakarva. Niall szobájában voltam, mellettem feküdt. Azonnal felismertem a helyet. Az arcomat megdörzsölve fordultam felé az ágyban, és mivel ő már ébren volt, fejét álmosan felém fordítva elmosolyodott.

A tegnapi napunk, ami sorozatozásnak indult egy hosszas tárgyalás után, de mégsem az lett belőle, végül jól zárult. Nagyon jól. Tudtam, hogy Niall jó társaság, de azt nem tudtam, hogy az ágyban is ennyire jó... És a kanapén. És a kádban. Hát igen. Az első szex után úgy döntöttünk, folytatjuk a sorozatot, ha már egyszer ezért jöttem. Ez a terv azonban ismét kudarcba fulladt, és ismét egymás karjaiban kötöttünk ki, és végül utána folytattuk csak A nagy pénzrablást. Három részt néztünk csak meg belőle, de ez a három rész is tele volt izgalommal, váratlan fordulatokkal, meg dührohamokkal, ami engem illetett. Niall nagyon jól szórakozott azon, ahogy veszekszem a tévével egy-egy fordulatos, vagy éppen idegesítő esemény vagy szereplő miatt. Közben az idő elrohant, már este tíz volt, és úgy voltam vele, hogy akkor az estét itt töltöm. Így történt, hogy aznap már harmadszor élveztük "úgy" egymás társaságát. Nem tudom, hogy azért történt meg ez ennyiszer egyszerre, mert ennyire vágytunk a másikra már a megismerkedésünk óta, vagy egyszerűen csak kevertük a kellemeset a hasznossal. Mindenesetre a tegnap történései nem változtattak meg bennem semmit. Ugyanúgy szeretem Niallt, ugyanúgy odavagyok érte, ugyanúgy élvezem a társaságát, mint az első alkalommal, amikor az elektronikai boltban találkoztunk. Az, hogy viszontszeret egy csodálatos dolog kettőnk kapcsolatában. Lefekvés előtt párszor megfordult a fejemben, hogy akkor most amúgy mi van közöttünk. Barátok vagyunk továbbra is és ez csak egyszeri volt? Vagy a szerelmi vallomásunk és a szex már elég ahhoz, hogy végre együtt legyünk, mint egy pár? Barátság extrákkal? Esetleg csak dugópajtik vagyunk a másiknak, vagy mi?
-Jó reggelt.
-Jó reggelt-mosolyogtam vissza Niallre. A már megszokott tökéletesen fésült haja most kócosan lógott bele a homlokába, ezzel még álmosabb tekintetet adva neki. Édesen nézett ki. A homlokához nyúlva az ujjaimmal söpörtem ki a haját, így jobban láttam azt a gyönyörű kék szempárt, amely most álmosan pislogott vissza rám.
-Mi a terved mára?
-Éppenséggel nincs semmi-mosolyogtam rá, majd mindenféle gondolkodás nélkül felé szegeztem kérdésemet.-Most mi van közöttünk, Niall?-Már láttam, hogy nyitja a száját. A másodperc tört része alatt válaszolt volna, de még mielőtt folytatta volna, az ágy melletti éjjeliszekrényen megcsörrent a telefonom. A takarót a mellkasom elé tartva eltakartam magamat (amúgy nem értem minek, mert látott már minden nélkül mindenhonnan), majd elnyúltam a telefonomért. Látva, hogy a főnököm hív, azonnal kipattant a szemem. Sosem szokott zargatni minket hétvégén, főleg nem karácsony körül. Kíváncsisággal és kicsi félelemmel vettem fel a telefont, ezzel el is felejtve Niallt és az imént feltett kérdésemet.-Jó reggelt!
-Jó reggelt, Melody! Ugye nem ébresztettelek fel?-szólt a vonal túlsó végén a főnököm milliószor hallott hangja. Csak a kíváncsiság miatt a telefonomra pillantottam. Reggel kilenc múlott.
-Nem, már ébren voltam. Történt valami?-túrtam bele a hajamba, felkészülve a legrosszabbra is, miközben álltam a mellettem fekvő Niall kíváncsi tekintetét.
-Az ügyfeled, Mr.Benson, akinek tegnap volt a tárgyalása...-sóhajtotta, és szinte éreztem, hogy abban a pillanatban idegesen masszírozza az orrnyeregét, mint ahogy szokta, amikor valami probléma van.-Reggel öngyilkossági kísérlettel próbálkozott.
-Hogy mi?-ültem fel az ágyban ledöbbenve. Nem hittem a fülemnek. Azt hittem, valami rossz viccről van szó.-És most hol van vagy mi van? Miért csinálta?
-Nem sikerült neki. Itt van az irodában. Veled akar beszélni. Betudnál jönni?-kérdezte reménykedve. Bár rettenetesen ledöbbentem a hallottakon, nem mellesleg, kicsit fel is idegeltem magam, mert ez a lehető legrosszabb döntés volt részéről, azért örültem, hogy nem halt meg.
-Jézusom, hétfőn lesz a tárgyalás! Azt hitte, ha megöli magát, akkor minden jobb lesz? Nem fogják lecsukni, vagy mi?
-Majdnem. Emiatt kevesebb évet remél.
-Hát, ki tudok találni valamit, ha nagyon kell. De ez nem normális. Mi lett volna, ha meghal?-kérdeztem még mindig értetlenül hallgatva a történteket, közben a mellettem eddig csendben fekvő Niall végighúzta kezét a hátamon. Tudta, hogy valami nagy gázról van szó, és minden, amit elterveztünk, az abban a pillanatban ugrott.
-Tudod, vannak fura emberek. Tízre betudsz jönni?
-Be-sóhajtottam csalódottan a szememet lehunyva, megadva magamat a szombati munkának.-Mindjárt ott leszek.
-Királynő vagy, Melody.
-Tudom-tettem le a telefont, majd magamról lerántva a takarót kikeltem az ágyból, és felszedtem a földről a tegnapi ruháimat, amiket kénytelen vagyok ma is felvenni a munkába, mivel már nincs időm hazamenni, átöltözni, és onnan menni a bíróságra.
-Most hova mész?-kérdezte Niall összezavarodva, mikor látta, hogy nekem mára (vagyis inkább reggelre) ennyi volt a kettesben töltött idő. Pár perce még egymás mellett feküdtünk az ágyban, most meg sietve kapcsolom össze a melltartómat magamon, mert az ügyvédi irodámban vár rám az ügyfelem, aki nem bírta kivárni a hétfői tárgyalást, ezért úgy gondolta, az öngyilkosság egy jó elő-karácsonyi ajándék lenne. Megáll az eszem.
-Sajnálom, de be kell mennem az irodába. Mr.Benson bepróbálkozott az öngyilkossággal, és most beszélni akar velem-néztem rá szomorúan, ahogy megláttam csalódott tekintetét. Én sem ilyen programot szántam kettőnknek, főleg nem a múlt este után.
-Hogy mit csinált?-kerekedtek el a szemei a hallottakon, miközben végignézte, ahogy begombolom magamon a blúzomat.
-Igen, jól hallottad.
-Ez beteg. Beviszlek, jó?-kelt fel Niall is az ágyból, majd elkezdett felöltözni. Annyira megleptek minket a történtek, de főleg engem, hogy el is felejtettem a telefonhívás előtti kérdésemet. Bár nagyon kíváncsi voltam a válaszra, az eszem teljesen máshol járt. Igyekeztem összerakni a kocsiban, hogy mit mondjak ügyfelemnek úgy, hogy lehetőleg hétfőre még életbe maradjon. Mindenesetre az öngyilkossággal nem fog tudni elmenekülni a problémái elől.