Orosz maffia [ Befejezett ]

1. Part

Lili vagyok 20 éves. A Burn egyetemre járok. A legjobb barátnõm Szamanta és Vanessza. Vanessza egy évvel idõsebb és baromi okos lenne, ha tanulna. Laza csaj, imádom, meg minden, de álmodozó típus. Néha még engem is felidegesít meg Szamantát is, de attól még a barátnõm és bármit megtennék érte. Szamanta egy évvel fiatalabb mint én, de annál nagyobb arc. Nos õk azok akik a suliban a barátnõim. De ott van még Helena. Na õ az én lélek tesóm. Õ meg én az ugyan az. Õ az akinek bármikor elmondhatok bármit és nem ítél el semmiért. Véleményt mond és sosem hazudott semmirõl. Még azt is megmondta elsõre, hogy az elsõ pasim nem tetszett neki. Igaz finoman, de elsõre elmondta.

Filip jó ember volt, de 2 év után vége volt. Megcsalt, de azt nem tudja hogy én csaltam meg elõször amiért szégyellem is magam, de nem tehettem róla. Jack-nek nem tudtam nemet mondani. Csak egy véletlen csók volt számomra. De Jack-nek nem. Õ direkt csinálta. Aztán oda a második kapcsolatom is, Jack miatt! Nem tudtam tõle szabadulni, de õ se tõlem. Én voltam az egyetlen aki nem adta be a derekát. Tudtam hogy csak meg akar dugni, de nem vagyok olyan lány. Lehet hogy azt hiszi, de téved.

A látszat néha csal nálam is ez a helyzet. Szóval péntek volt. Mindenki baromi boldog volt, péntek, végre vége egy napnak. Már az utolsó óránkat nyomtuk amikor hirtelen fegyveres emberek rontottak be az órára. Furán beszéltek, nem értettem amíg az egyik el nem szólta magát hogy " Da". Innentõl tudtam hogy nem is fogom érteni, mert oroszok. A lányokat és a fiúkat elkülönítették, a tanárokat lelõtték. Amelyik fiú erõs volt, azt elvitték dolgozni, a maradékot lelõtték.

Borzalmas volt. Minket össze tereltek és kiválogattak. Nem tudom mi alapján, de elkülönítettek minket. Én jöttem. A férfi aki megnézett elõször az arcomat aztán a testemet mérte végig. Mondott valamit az egyik testõrének és elvittek egy másik terembe. Ott leszedték a ruhámat és fehérnemûben egy fekete zsákot húztak a fejemre. A túlélési ösztönöm más beállítottságú mint a többieké. Valahogy sejtettem hogy mit mondanak. Vagy a hangszínükbõl, vagy a szövegkörnyezetbõl, de az is lehet hogy csak megérzés. Össze kötötték a kezemet.

A kötél nagyon vastag volt, ezért nem tudtak erõs csomót kötni rá. Ez csak növelte a túlélési esélyemet. Ekkor meghallottam egy nõi hangot. Õ volt a fordító gondolom, de azt mondta hogy lépjünk fel egy kocsiba. Nem voltam egyedül, de nem tudtam hogy kikkel vagyok. Próbáltam elkülöníteni a hangokat, de nem találtam ismerõs hangot. A nõ azt mondta hogy addig amíg nem mondja, addig nem vehetjük le a zsákokat, nem szólalhatunk meg és nem sírhatunk. Aki ezeket a szabályokat megszegi, azt megölik. Próbáltam higgadt maradni és éber. Nagyjából 4 órát utazhattunk, amikor megállt a kocsi. Ekkor név szerint szólítottak bennünket. Az egyik lány nem válaszolt. A nõ tudta melyik az. Kényszerítették hogy mutasson rá. Pár perc csönd után meghallottam egy éles hangot. Lelõtték. Én voltam a következõ. Az én nevemet mondták. Válaszoltam, mire két kéz megragadta a kezeimet és elvittek. Egy székbe ültettek. A kezeimet és a lábaimat lekötözték, majd levették a fejemrõl a zsákot. Egy éles fényt láttam, ami egy lámpából jött. Ekkor megláttam egy férfit köpenyben. Levágta a bugyimat és engem nézett, majd egy injekciós tût vett a kezébe és bele szúrta a karomba. Bedrogozott, kezdtem elveszteni az eszméletemet és minden elsötétült.