A maffia markában✔

51. Rész

A hátsó bejáratnál álltam meg, ahol a mentőautók is szoktak, mert mondta az orvos, hogy ott fog minket várni és így is volt. Ott volt Ő, egy férfi és egy nő, gondolom ők ápolók voltak, de az igazat megvallva nem tudtam, hogy kik azok és volt náluk egy hordágy.

Amint lefékeztem kicsatoltam Chris övét és már nyitották is az ajtót. A két férfi emelte ki Őt az autóból és fektették le az ágyra. Futólépésben mentünk végig a folyosókon a liftig, mert a második emeleten volt a műtő. Nagyon lassúnak tűnt, ahogy mentünk, pedig szinte futottunk.

Amikor felértünk a második emeletre mondta az orvos, hogy Én csak eddig jöhetek, amíg nincsenek kész, addig várjak itt vagy menjek le a büfébe és igyak egy kávét, majd Ő is eltűnt.

A folyosóra leültem és csak vártam. Szerintem ez a világ legrosszabb dolga, amikor az ember nem tehet semmit csak várhat.  

Eltelt negyed óra...fél óra...egy óra...másfél...kettő. Még mindig nem végeztek. Még eltelt 30 perc, amikor nyitódott az ajtó és kitolták Christ. Én utána akartam menni, de oda jött hozzám az orvos.

-Jó napot, tudom, hogy már találkoztunk, de akkor nem sikerült bemutatkoznom, Paul Walsh vagyok, főorvos.-mondta és kezetnyújtott.

-Jó napot, Zoey King.-mutatkoztam be Én is, majd kezetráztunk.-Hogy van?-kérdeztem meg azonnal.

-Azt kell mondjam, hogy rettentően szerencsés, de megkérdezhetném, hogy lőtték meg?

-Azt a golyót eredetileg nekem szánták, csak mivel Chris végig mellettem állt, ezért elém lépett, amikor meghúzták a ravaszt.-hadartam el és éreztem, hogy újra könnybelábadt a szemem, mert rájöttem, hogy az Én hibám, hogy Ő most ilyen helyzetben van.

-Értem. Ez egy részben jó és rossz is, mert ahogy Ön elé lépett, azzal egy kicsit elfordította a csípőjét, ezáltal semmilyen belsőszervét sem találta el.-mondta és Én megkönnyebbülten felsóhajtottam.-De, épp ezért a lövedék röppályája a gerincével ütközött és az volt a szerencséje, hogy megállt és nem érte el. Ez miatt tartott ilyen sokáig a műtét, mert nagyon óvatosnak kellett legyek, mert ahogy mozgott Christian teste, miközben idehozta, egyre közelebb és közelebb került a golyó a gerincéhez és mire a műtétre került sor, addigra már szinte közvetlen a gerince mellé került.-amint kimondta, hogy miközben idehoztam a golyó közel került a gerincéhez, azonnal a számhoz kaptam a kezem. Én tehetek arról is, hogy ilyen rossz lett a helyzete.-De ne aggódjon, nem a maga hibája, az Én autómban is ez történt volna.-mondta megnyugtatásképp, mintha hallotta volna a gondolataimat.

-És mikorra épül fel?-kérdeztem remegő hanggal.

-3-4 hét, mert a seb nagyon mély és ez mellett rengeteg vért is vesztett, de nyugodjon meg, biztosan túl fogja élni.-mondta mosolyogva és éreztem, hogy a szívemről egy tonnányi súly szakad le. Nagyon megörültem az utolsó négy szónak.

-Köszönöm!

-Nincs mit, ez a dolgom.

-És most melyik korteremben van?

-A 213-ban, de most nem mehet be hozzá, sajnálom. Pihenésre van most szüksége. Lassan 6 óra, menjen haza és pihenjen le Ön is mert hatalmas megrázkódtatáson ment keresztül és holnap már be mehet hozzá egy kicsit.

-Rendben, köszönök mindent még egyszer, viszlát!

-Viszlát.

Erőtlenül mentem vissza az autómhoz. Mikor beültem, akkor vettem csak észre, hogy az anyósülésen a fehér, bőr ülésből szinte nem látszódik semmi, mert Chris vére borítja be az egészet. Néhány percen keresztül csak ültem és az elmúlt néhány óra eseményei újra és újra lejátszódtak a fejemben.