A maffia markában✔

6. Rész

Pont végeztem amikor nyílt az ajtó és belépett egy férfi jelezve hogy mennem kéne és erre gondolva újra görcsbe rándult a gyomrom.

Szép lassan felálltam és elindultam ki a szobából, ami nem volt valami zökkenő mentes, ugyanis nem szoktam magassarkút húzni ennek a cipőnek meg vagy 10 cm-es sarka volt, de igazából nem tudtam erre figyelni se, sokkal inkább az járt a fejembe, hogy nagy valószínűséggel soha nem leszek szabad! Sose fogom többet látni az apámat és Oliviát, sose fejezhetem be a sulit, nem lesz 1. munkahelyem, nem találkozhatok egy olyan férfival akit szeretek és majd egyszer megkérné a kezem, akitől lehetnének gyerekeim és megöregedhetek a férjem, a gyerekem és a két unokám mellett. Vagyis sose lehetek már boldog...

Ezekre gondolva könnybe lábadt a szemem, de nem engedtem, hogy kibuggyanjon, mert egyrészt megfogadtam magamnak, hogy ezek az emberek miatt nem fogok sírni, más részt nem akartam, hogy azt lássák, hogy félek és hogy nem kicsit megtörtek.

Mire végig futott az agyamon ez a néhány gondolat-foszlány már le is értem a lépcsőn. Be mentünk az étkezőbe ahol egy nagyobb asztalnál ült két férfi. Természetesen tudtam, hogy ki kicsoda. Dylenen egy szürke öltöny volt, alatta egy fehér ing és hozzá tökéletesen illő nyakkendő, a fián pedig csak egy egyszerű fekete ing és farmer.

Beszélgettek, de amint betoppantam mind a ketten rám emelték a tekintetüket. Dylen fülig érő mosollyal, Christian meg nagyon meglepetten bámult engem.

-Drága fiam, boldog születésnapot!-mondta és Christian egy pillanatig az apjára nézett, de egyből visszafordult hozzám.

-Köszönöm apa, ez az eddigi legjobb ajándék amit tőled kaptam.- fordult az apjához és felnevetett.

-Na de azért az a Porsche se volt annyira rossz, vagy nem?- mondta és erre mind a ketten felnevettek. Christian elkezdte jó tüzetesen végig nézni a testemet, majd egy perverz mosolyra húzta a száját. Válaszként erre a tettére csak megforgattam a szemem.

-Ne forgasd Cica, mert még a végén kiesik.

-Lehet az nem is lenne annyira rossz. Legalább nem látnám azt az egoista fejedet!-válaszoltam hirtelen, ezzel is próbálva leplezni a félelmem, mert szerintem a legjobb védekezés a támadás. Ezt mindig is így gondoltam

-Bátor vagy ez tetszik! Mi a neved?-mondta mosolyogva, de láttam, hogy megfeszült az állkapocs csontja, tehát mégsem tetszhetett neki az, hogy visszabeszéltem, mint ahogy azt mutatta.

-Olyan kibaszott nagy menő-manó vagy, derítsd ki!-oké, ezzel a válasszal még magamat is megleptem, de amint kimondtam láttam, hogy az asztal alatt ökölbe szorítja a kezét.

-Chris, ő Zoey Evans.-válaszolt helyettem is az apja majd meglepetten és egy kicsit kinyitott szájjal fordult az apja felé.

-Zoey Evans, úgy mint...-kérdezte döbbenten majd az apja büszkén mosolygott, vissza fordult felém és olyan szemmel nézett rám, ahogy a ragadozók a zsákmányukra, amitől még jobban megijedtem, de nem mutattam ki, legalábbis próbáltam. Léptem egyet hátra és egy őrnek ütköztem, aki csak megrázta lassan a fejét, úgy mintha azt mondaná ,,Ne merészelj sehová se menni!".

-Nos Chris, nem véletlenül őt adom neked ajándékba ugyanis azt szeretném, hogy egy nap őt vedd majd feleségül és ha eljön a te időd, amikor te irányítod majd ezt az egészet...-mutatott könnyedén körbe- akkor egy olyan nő álljon az oldaladon, mint amilyen ő!

-NEM! Biztos hogy nem! Ezt már most elfelejthetitek mind a ketten, ugyanis inkább most meghalok, mintsem vele éljek a jövőben!- mondtam és ezután megpróbáltam elfutni, de lehet a cipő hibájából, vagy lehet azért mert itt vagyok 20 éves fejjel és egyszerűen nem tudok futni az őr könnyedén utolért, felkapott a vállára, vissza sétált velem az ebédlőbe, miközben folyamat ütöttem a hátát és ordítoztam, de rendes volt ugyanis úgy fogta a combom, hogy hozzá fogta a szoknyát is és így megelőzte azt, hogy kirakatba kerüljön az a csipkebugyi ami rajtam van. Miután vissza mentünk ő csak lerakott és megfogta a karom, hogy ne próbálkozzak megint a szökéssel.

-Úgy hiszem, hogy a leendő menyasszonyod már szívesen indulna haza, hozzátok, úgyhogy én nem is marasztallak tovább, nyugodtan induljatok.-mondta Dylen miközben mind a ketten felálltak és kezet fogtak.

-Köszönök mindent apa!-mondta Christian majd meg is ölelték egymást.

Christian elől ment, én, mármint mi, Gorilla 2.0-val mögötte, akinek mióta visszavitt folyamat ütögetem a bal karját és próbálom kirántani a karom a kezéből, de meg se kottyan neki.

Ki érve egy gyönyörű szép matt fekete BMW, ha jól tudom M4 parkolt a bejárat előtt. Engem betuszkoltak az anyósülésre, míg Cristian komótosan beszállt a vezetőülésre.

Elindította a motort és már úton is voltunk. Amennyire tudtam elhúzódtam tőle, a kezemet az ajtónak támasztottam és annak neki döntöttem a fejem. Akaratom ellenére a szemem sarkából figyeltem ahogy vezet, ami más helyzetben irdatlanul szexi lett volna...

-Na mi az Cica? Mégis csak bejövövök neked?-mosolyodott el, de végig az utat figyelte. Egy kicsit elpirulhattam azért, mert észre vette, hogy őt nézem, de nem nagyon érdekelt.

-Csak szeretnéd...-mondtam, de a kezét felemelte a váltóról és először csak finoman rá tette a combom, inkább belső részére majd szorított a fogásán, mindezt pillanatok alatt. Én amint feleszméltem, hogy mi is történik egyből el löktem a kezét, ami tuti, hogy nem tetszett neki, ugyanis az állkapcsát megint összeszorította, a szabad kezét idegesen vissza tette a váltóra és a kormányt úgy szorította, hogy az ujjai már fehérek voltak. Féltem, hogy lesz-e bármilyen következménye ennek a cselekedetemnek, ekkora haragot váltott ki belőle.

Az út további része csendben és nyugodtan telt. Amúgy az út egy gyönyörű erdőn vágott keresztül, de ami még csodásabb volt az az ég. Egyszerre volt a színe sötét és világosrózsaszín és ezt a káprázatos vásznat több ezer, pompásan kivehető csillag töltötte meg.

Már 20 perce lehettünk úton, amikor befordult egy bejáróra. Amint észre vették hogy Christian megjött, azonnal nyitották is ki a fekete, kovácsoltvas kaput, majd a szemem elé tárult, az a ház ami az én személyes börtönöm lesz.

Sziasztook!

Itt is lenne a kövi rész remélem tetszik! :)

Ui.: köszönöm azt a néhány visszajelzést, tudom, hogy nem vagytok több ezren, de nagyon szeretném azt, hogy ennek a ,,pár" emberkének nagyon tetszen ez a kis történet! <3