A maffia markában✔

46. Rész

Reggel

Amikor felnyitottam a szemem, meglepetten tapasztaltam, hogy Chris még itthon van. Az igaz, hogy már csak az utolsó simításokat végzi el a kinézetén, de itt van. Nem akartam halogatni a dolgot és az időből sem akartam kifutni, ezért gyorsan szólásra nyitottam a szám.

-Szia, máris mész?-kérdeztem meg az első dolgot ami az eszembe jutott.

-Igen, muszáj.-mondta, de szinte rám sem nézett.

-Fél hétkor?-kérdeztem, miután a faliórára pillantottam.

-Igen, muszáj.-ismételte meg magát, csak most sokkal erélyesebben.

-Oké, mi bajod?-kérdeztem meg őszintén azt ami az elmúlt napokban megfogalmazódott bennem.

-Milyen bajom?-kérdezte értetlenül.

-Pontosan. Milyen bajod? Erre szeretnék rájönni.-mondtam ingerültebben.

-Nincs semmi baj.-mondta, de éreztem hogy próbálja visszatartani a kitörni készülő dühét. Beszívta a levegőt, majd feszülten kifújta.-Csak sok a munka, mert valamihez nem értenek egyesek és az helyett hogy felhívnának, elbasszák a dolgokat.-mondta, de mostmár a szemembe nézett.

-Megfogod tudni oldani.-mondtam biztatóan. Felkeltem az ágyból és oda léptem elé, hogy megcsókoljam, de hirtelen elfordította a fejét, így csak az arcát sikerült megpuszilnom.-Még hogy nincs bajod. Már a nászút utolsó három napjában is távolságtartó voltál és folyamat azon a kibaszott telefonon lógtál, amint hazaértünk és kaptál egy üzenetet, már azonnal el futottál. Este már nem ölelsz magadhoz és most se hagyod, hogy megcsókoljalak. Mi van veled Chris?-kérdeztem ingerülten és egy kicsit hangosabban.

-Te ezt nem értheted.-mondta és kiakart menni a szobából, de elkaptam a karját és visszafordult. Persze nem azért mert olyan erős lennék, hogy megállítsam, csak pusztán meglepődött.

-Akkor próbáld meg elmagyarázni, hátha tudok segíteni, ha máshogy nem is, de legalább támogatni tudnálak.-mondtam kedvesen.

-Ez most komoly?-kérdezte és visszasétált idegesen a szoba közepére.

-Mi?-kérdeztem, mert nem értettem, hogy mire gondol.

-Az előbb még kiabálsz velem és úgy viselkedsz mint egy hisztérikus ribanc, mostmeg már támogatni akarsz?!-mondta gúnnyal teli hangon.-Ne az érdekeljen, hogy velem mi van hanem az, hogy a Te kis agyacskádba mi folyik ilyenkor!-mondta és éreztem, hogy belül megtörtem, mert Ő lenne az utolsó akitől ilyen hangnemet és megjegyzéseket vártam.

-Te ilyenkor hallod magad, hogy mit mondasz? Most hülye-ribancoztad le a feleséged, akit elvileg szeretsz... Chris, mondd már el, hogy mi a fasz bajod van velem?-kérdeztem és próbáltam visszatartani a könnyeimet.

-Semmi.-mondta feszülten és beletúrt a hajába.

-Akkor miért vagy ilyen? Két hete még Te, magadtól szervezted meg azt az utazást és másfél hét alatt annak az embernek a tökéletes ellentéttévé váltál. Egy kérdés, miért?-kérdeztem és éreztem ahogy kicsordul egy könnycseppem. Mikor meglátta, hogy miatta kezdtem el sírni sóhajtott egyet, oda jött hozzám és a két keze közé vette az arcom és az ujjbegyével letörölte a könnycseppet.

-Nézd, nagyon sajnálom. Mindent! Ezt az előbbit és az elmúlt napokat is. A stressz hozta ki belőlem, de lassan sikerül megoldani a problémát és esküszöm, hogy a jövőben, ha egy újabb nehézségbe ütközök, akkor nem így fogom lereagálni.-mondta és megcsókolt.-Mi lenne, ha ma miután megreggeliztél beugranál hozzám. Abba a szórakozóhelyre, ahová előszőr mentünk.-ajánlotta fel kedvesen.