Sosem késő (Adam Gontier)

2. rész

- Larry. Mondtam már, hogy milyen királynak tartalak? - támaszkodok neki a pultnak Larryvel szemben.

- Mit akarsz? - kérdezi felhúzott szemöldökkel és közben rá-rá néz a mellettem álló férfira.

- Gáz napjaim voltak. Rám férne egy kis kikapcsolódás. Mintha az ég küldte volna őt - mutatok Adamra - inni szeretnénk egy kicsit, de nincs hova mennünk.

- Még jó, hogy egy bárban vagy. Itt aztán ihatsz. Csak mondd, hogy mit kérsz.

- Úgy értettem, hogy valami nyugis helyen. Mondjuk hátul...mint múltkor Scott meg a haverja.

- Jaa. Hogy te szeretnél hátra menni és inni? - kezd el hangosan nevetni én pedig vigyorral az arcomon bólogatok.

- Igen, igen. Csak egy kis időre

- Hát így máris más a helyzet.

- Tényleg? - kérdezem reménykedve mire hirtelen abba hagyja a nevetést és komoly hangnemre vált.

- Nem. Nem engedlek be.

Adamre pillantok aki zsebre dugott kézzel vár. Kicsit áthajolok a pulton és intek Larrynek, hogy hajoljon közelebb.

- Az igazat megvallva elég para ez a csávó. Nem szeretnék felmenni hozzá inni. Itt kint a bárban sem szeretnék mert olyan nagy a tömeg, de szeretnék a közelben maradni, hogy biztonságban érezhessem magam. Ott bent pedig jobban érezném magam mert tudom, hogy te is itt vagy. Nem lehetne, hogy esetleg mégis.... - mondom halkan mire összehúzott szemekkel néz vissza rám.

- Nem lenne egyszerűbb ha egyszerűen nem innál vele? - teszi fel a kérdést mire egy kicsit megrázom a fejem - Rendben. De ha bármit eltörtök bent részegen kihajítalak mindkettőtöket. És maximum tizenegyig lehettek itt.

Arcon csókolom, majd intek Adamnek, hogy jöjjön utánam. A pult mögé lépve a polcról leveszek egy üveget.

- Ezt elviszem, oké? Vond le a fizumból. - mondom mosolyogva és már megyek is az ajtóhoz, de hallom, hogy még utánam szól.

- Le is fogom vonni.

Hátra érve felugrok a falnál lévő asztalra és Adam felé nyújtom az üveget, hogy bontsa ki.

- Te tényleg azt mondtad, hogy para csávó vagyok és, hogy nem mersz velem eljönni? - kérdezi miközben elveszi az üveget.

- Huhh, de denevér füled van. - mondom nevetve.

Kibontja az üveget majd lerakja az asztalra és előveszi a tárcáját.

- Mennyivel jövök?

- Húsz - mondom ő pedig az asztalra rakja a pénzt.

Megfogom az üveget és a számhoz emelem. Megint elkövettem azt a hibát, hogy nem hoztam magammal kísérőt, de mivel már semmi kedvem elmenni üdítőért ezért csak nyugodtan kortyolok bele az italba. Marja a torkomat és köhögni is kezdek tőle úgyhogy a férfi felé nyújtom, hogy ő is ihasson.

- Nem bírod a piát? - kérdezi miközben elveszi az üveget majd egy jó nagyot kortyol bele.

- Tisztán sose iszom, de most már mindegy.

Adam felugrik mellém az asztalra és iszik még egy kortyot az üvegből majd ide adja. És ez így megy tovább, hogy egymásnak adogatjuk az üveget.

- Hány éves vagy amúgy? - kérdezi hirtelen.

- Huszonhárom. Te?

- Hát én már... Harmincegy