Sosem késő (Adam Gontier)

A bárban

A Barry's tele van őrjöngő gólyákkal és őszintén megmondom, ez rohadt idegesítő. Holnap kezdődik a szemeszter első napja, ésannyira nagyon reméltem, hogy ez egy nyugis nap lesz, de nem. A bárahol dolgozom most olyan mintha a kampusz közepén lennék és minden egyetemista itt bulizna, pedig nem így van. A Barry's és a kampusz között legalább két kocsma található, szóval nem értem, hogy jutott el idáig ennyi ember. Körülnézve felmértem,hogy milyen emberekből áll a nép. Akadtak köztük nyomik akik menőnek érezték magukat attól, hogy a hamis személyivel piát tudtak venni, nagymenők akik látszólag úgy tervezték, hogy az egyetem alatt mást sem fognak csinálni csak inni meg dugni, és persze ott voltak a csajok akik ingyen piáért rebegtették a szempillájukat. Kiábrándító, de csak lehet azért mert csaposként én józan vagyok. Talán ha lehúznék vagy két felest már nem zavarna annyira a jelenlétük, de egyenlőre sajnos ez így marad.

-Kérhetnék egy korsó sört? - hallom meg a mély hangot a pult túloldaláról.

Egy férfi furakodott át a tömegen és próbálta túlharsongni az üvöltözéseket. Bólintottam és már vettem is elő a korsót. Amíg megtöltöttem, felpillantottam a tömegre egy pillanatra, hogy biztos legyek benne nem történik semmi. Amint tele lett felraktam a pultra a férfi elé, majd beütöttem a pénztárgépbe az összeget. A számlát a korsó mellé raktam és a férfira néztem.

- Öt dollár. - mondom unott hangon és amíg a férfi előszedi a tárcáját kicsit jobban megnézem.

Fekete haja és szakálla van. Széles vállain megfeszül a fekete pólója. Azonnal levágom, hogy nem idevalósi, ugyanis még soha nem láttam itt. Lerakja a pénzt a pultra én pedig elrakom és tovább figyelem a tömeget.

- Jó nagy felhajtás van. - szólal meg a férfi és mikor ránézek látom, hogy ő is a tömeget figyeli miközben a szájához emeli a korsót - Egy olyan kocsmát kerestem ami elég távol van a helyi egyetemtől, hogy nyugisan megihassak egy sört erre meg...Itt is ilyen nagy a felhajtás.

- Általában nem szoktak ennyien lenni. Nem tudom, hogy most, hogy találta meg mindenki ezt a bárt. Lehet mindenki úgy gondolkodott mint te. - mondom unottan és ekkor már ő is felém fordul.

- Igazad lehet. És pont emiatt lehet, hogy az első kocsma amit találtam épp üres. Oda kellett volna mennem.

- Hát mehettél volna, de akkor nem kóstolhattad volna meg ezt a remek sört. - mondom mosolyra húzva a számat

- Ezt csak azért mondod, mert a gondolkodásomnak hála itt költöm el a pénzem. - mondja összehúzott szemmel majd mosolyogva újra belekortyol a sörbe.

- De attól még jó a sör, nem? - kérdezem összefonva a karom.

- Attól még tényleg jó.

- Taylor, menj haza nyugodtan. - jön ki hirtelen a mellettem lévő ajtón Larry, a főnököm.

Larry jófej, úgy húsz éve nyitotta meg a bárt egy barátjával, Bobbal. Szóval ja, ezért Barry's a neve. Bob mostanában elég beteg így Larry az aki mindig itt van, de sosem vezeti le rajtam a fáradtságát és a dühét. Mindig azt mondja, hogy lassan hatvan éves, és ha folyamatosan kiabálna akkor nem csak öregnek, de zsémbes öregembernek is érezné magát.

- Kösz. - mondom mosolyogva és már kötözöm is ki a csípőre kötött fekete kötényt.

- És mit fogsz csinálni így, hogy már vége a műszakodnak? - kérdezi az ismeretlen férfi.

- Nos. Mivel már végeztem ezért úgy döntöttem, hogy lehúzok egy kis vodkát - mondom mosolyogva és már nyúlok is a vodkáért és egy feles pohárért - utána pedig haza megyek, ugyanis semmi kedvem még több időt eltölteni a kanos gólyák körében.