Csak ott álltunk. Semelyikünk nem szólt semmit. A folyosón megláttuk Rantarot és Bellát. Nevetgéltek, mind ketten mosolyogtak. Odajöttek hozzánk.
"Sziasztok! Hogy vagytok?" kérdezte Bella tőlünk.
"Sziasztok." köszöntünk egyszerre Nagitoval, majd egy kicsit elpirultunk. "Semmi érdekes. Veletek?" mondtam neki.
"Épp megyünk fagyizni. Láttuk a tetőről, hogy közelbe van egy fagyis stand és oda indulunk." mondta Rantaro.
"Nem is voltunk fenn a tetőn, Relaxa. Biztos szép a kilátás.." fordult hozzám Nagito.
"Nagyon gyönyörű, érdemes megnézni. Menjetek!" mondta Bella, majd megfogta Rantaro kezét, akit meglepte ez a mozdulat és elfutottak a lépcsőfelé.
"Nos akkor mehetünk..?" kérdezte Nagito és kinyújtotta a kezét. Én bólintottam eggyet, és megfogtam a kezét és indultunk fel. Amikor felértünk, körülnéztem egy szabad helyért.
"Üljünk le ide." mondtam neki, a kezemet még mindig fogta a másik kezével, majd leültem.
"Nagito..." néztem fel rá, aki csak előttem állt. A szívem nagyon gyorsan elkezdett dobogni, azt hittem kiugrik a helyéről. A fehér hajú egyenesen a szemembe nézett a szürkés-zöld szemével.. Kicsit elpirultam.. majd megráztam a fejem, hogy összekapjam a gondolataimat.
"Igen Relaxa?" kérdezte tőlem az előttem álló fiú.
"Nem akarsz...leülni?"
"Nem igazán, élvezem, hogy ülve még alacsonyabb vagy nálam, mint állva." kuncogott a fiú.
"H-hé! Nem vagyok annyira kicsi.. Himikonál magasabb vagyok!" mondtam pirult arccal. A srác elvette a kezét, és mosolyogni kezdett
"És Kokichinál?" hajolt közel hozzám, de az említett szinte a semmiből, odateremt mellénk, amire Nagito kicsit meglepetten hátrálni kezdett.
"A nevemet hallottam! Nos végre akartok akkor csatlakozni a bandámhoz? AHA! Gondoltam, itt töltsétek ki!" mondta a lila hajú, majd egy kicsi jegyzettömböt nyomott Nagito a kezébe.
"Kokichi, egyáltalán nem erről van szó." adta vissza neki a jegyzettömböt.
"Akkor?" kérdezte lepődten, elvéve azt.
"Magasabb vagyok tőled is szerintem." Jelentettem ki.
"Dehogy vagy! Kelj csak fel, nézzük meg!" kiáltott Kokichi, majd felálltam és Kokichival hátat forditottunk egymásnak, Nagito pedig mérni kezdte a magasságunkat.
"Relaxa, Kokichi magasabb nálad. 3 cm-el kb."
"Ez az! Végre lenézhetek rád~" kacsintott rám.
"Ez nem fair. 2 az egy ellen." mondtam elkeseredetten, de tudták hogy viccelődök.
"Na na na! Ezt figyeld." Majd Nagito felemelt mellkasomnál fogva amibe belepirultam. "Mostmár te is magasabb vagy Kokichinál." nevetett fel Nagito.
"Na ez a kettő az egy ellen. HÉ! Nincs kedvetek valami eszméletlen jót csinálni?" tett le Nagito óvatosan.
"NANÁ!" mondtam izgatottan. "Mi lenne az?"
(Bella szemszöge)
Rantaroval elmentünk a fagyizóba, közben mesélt nekem mennyi hülyeséget csináltak, animékről. A fagyizónál ott volt Fuyuhiko és Peko.
"Sziasztok!" köszöntünk, de Fuyuhiko csak végignézett rajtam.
"Milyen fura tehetséged van Bella." jelentette ki Fuyuhiko.
आप पढ़ रहे हैं
A Szerencse Párosai
फैनफिक्शनEzt unatkozásból csinálom, konkrétan csak pár dolog egyezik a eredeti történettel a többit én találtam ki. FANMADE Shipek vannak benne
