Itt kezdődött, itt is ér véget

29. Még mindig szeretem?

- Még nem és szerintem holnapig nem is lehet bemenni. - mondja együtt érző mosollyal és aztán elsétál.

- Menjünk haza. Ninának nem kéne itt lennie. - mondja Charlie Lindának.

- De akkor ki marad itt? - kérdezi és Nina a kezét szorongatja.

- Itt maradok. - lépek melléjük.

- Biztos vagy benne? - kérdez tőlem Charlie.

- Itt maradok vele. - mondja Ethan.

- Mi is maradunk. - mondja Mason.

Folyamatosan kukucskálok, hátha látok valamit Deanből, de semmit sem látok. Vissza ülök Blake és Ethan közé.

- Amúgy itt van a pulcsid.

- Komolyan egy pulcsi miatt utaztatok 6 órát?

- Is.

- Akkor még mi miatt?

- Miattad. Plusz Los Angeles miatt. Mondjuk megmutathatnád hol laksz.

- Hát én most...

- Nálam lakik. - vág közbe Ethan.

- Igen. Átmenetileg. Amíg nem találok lakást.

- Értem. - nem kérdez többet.

Mikor az utolsó ápolónő is ki jön Deantől benyitok.

- Leah te meg mit csinálsz?

- Meg kell néznem őt, Ethan. - mondom neki.

- Jó menj. Figyelek. - mondja és feláll. Halkan kinyitom az ajtót és bemegyek. Dean mellé lépek, aki alszik. Nézem, ahogy lassan emelkedik a mellkasa. Az arca sebes, a keze be van kötve. A lábain lila zúzódások vannak. Bár mennyire is haragszok rá, nem jó így látni. Megcirógatom a kézfejét és érzem a testéből áradó hőt.

- Leah, gyere. - mondja Ethan és benyit. Dean homlokára nyomok egy puszit és kisietek. Gyorsan vissza ülünk Blake mellé.

- Na, hogy van? - kérdezi Mason felém fordulva.

- Rosszul. - mondom nekik

- Én bent maradok, de ti menjetek nyugodtan el. Dean a korházban, Olivia és Sam pedig nincsenek a városban, így ott aludhattok náluk. - mondom nekik mosolyogva. Ethannél volt Dean lakás kulcsa, ezért odatudta adni Blakenek. - Üzenetben megírom a címet, de nem várhatom el tőletek, hogy egy korházba éjszakázzatok. - mondom nekik. Blake megölel.

- Rendben leszel? - kérdezi.

- Igen. - mondom és elindulnak kifelé. Ethan kérdően fordul felém. - Ne, nincs kedvem most erről beszélni. - némítom el, még mielőtt bele kezdett volna.

Pár órával később Ethan vállán ébredek fel. A falnak támasztja a fejét és alszik. Felveszem a pulcsit, ami Deané és elmegyek kávéért. Út közben összetalálkozom Dean orvosával.

- Jó estét. - köszönök.

- Jó estét. Még mindig bent van?

- Igen. A szülei a pici húgával nem tudtak itt maradni. Így megígértem, hogy itt maradok. - mondom neki.

- A délután folyamán még elvégeztem pár vizsgálatot. Dean fel fog épülni, nem lesz semmilyen maradandó sérülése.

- Jaj, doktor úr. El se hiszi milyen jó ezt hallani. Köszönöm. - mondom neki mosolyogva.

- Beülhet a kortermébe. - mondja és elsétál.

- Köszönöm. - kiáltok halkan utána. A kávé jó meleg. Tudom, mivel sikerült megégetnem magam. Visszamegyek Ethanhez, aki még mindig alszik. A dzsekije a mellette lévő ülésen van, így megfogom és ráterítem. Utána bemegyek Deanhez. Leülök mellé és nézem, ahogy békésen szuszog.