BnHA Oneshots - Kérések: ZÁRVA!!!

Bakugou x Uraraka

A délutáni órák befejeztével a diákok lassan mind elindultak haza. Uraraka is úgy tett mint többi diáktársa, összepakolt és elindult kifelé a teremből, mikor egy ideges hangot hallott maga mögül.
- Oi, Lufi csaj! Haza kísérlek, és nincs kérdés. - morogta Bakugou bunkón. Táskája a jobb vállára dobva, nyakkendője, na az nem volt, és olyan mogorva fejet vágott, mint úgy általánosságban. Na jó, talán most kicsit nyugodtabb volt a szokásosnál. Szóval nem volt benne semmi különös.
- Ó, oké Bakugou-kun... - a lány kicsit megszeppent, mert a fiú még sose csinált ilyen ezelőtt. Ochako a fiú mellé szegődött. Egy darabig csendben mentek, miután kiértek a suli kapuján, mikor a szöszi megszólalt.
- Uraraka. - morogta csendesen. Az említett odakapta a fejét és úgy nézett a másikra mintha az éppen azt mondta volna hogy a lány két nap múlva tragikus halált fog halni vérengző kismacskák által.
- I-igen? - nyögte ki végül száraz torokkal, még mindig a másikat nézve.
- Kedvellek. - mondta még mindig közömbösen Bakugou.
- I-igen?! - visított most már sokkosan Ochako kerek szemeket meresztve a fiúra.
- Most mit vagy úgy oda? Tudom hogy úgyis azt a nyomorék Deku-t szereted. - a szőke elég lehangoltnak, meg persze idegesnek tűnt, szóval Uraraka gyorsan elkezdett magyarázkodni.
- Nem, nem dehogy! Ő csak egy barát! Deku-kun, nagyon rendes de vele soha... Érted! - kalimpált a kezeivel a barna hajú lány fülig pirulva.
- Értem... - mormogott Bakugou megint ránézve a lányra. - És?
- Mi? - pislogott Ochako, zavarodottan megrázva a fejét.
- Neked van valaki aki tetszik? - Katsuki érdeklődően nézett Urarakára és várta a másik válaszát.
- Én... Hát igazából van...
- Na és, ki az? - kérdezte a szőke fiú. Uraraka kissé meglepődött, hogy hogy nem kapta fel a vizet a mindig üvöltöző, idegbeteg szőke sündisznó.
- Te. - suttogta Ochako elpirulva.
- Hm? Tényleg? - Katsuki meglepődve meredt a lányra. Erre nem számított. Azt hitte, hogy majd azt fogja mondani hogy a fura hajú, vagy a felemás.
- Sajnálom, Bakugou-kun! - bújt el a haja mögé.
- Most miért kérsz bocsánatot? - hajolt lejjebb a fiú hogy egy vonalban legyen az arcuk. Megálltak az utca közepén. Csend volt, csak a szél zörgette a leveleket a fákon.
- Mert nem lenne szabad... - motyogta vöröslő arccal Ochako.
- De én is szeretlek. Hát akkor mi a probléma? - kérdezte Bakugou. Mintha nem is ő lett volna. Teljesen nyugodt volt, kedves. Nem lett dühös, nem kapott dührohamot, nem ordítozott, nem robbantgatott, csak... Szimplán nyugodt volt.
- Nem tudom... - mondta halkan, majd hajtotta le a fejét a lány szégyenlősen.
- Akkor leszel a barátnőm? - mosolygott Katsuki, és Uraraka álla alá nyúlva felemelte a fejét hogy a szemébe tudjon nézni. - Kérlek. - Ochako-nak könnyek szöktek a szemébe, és úgy nézett Bakugou-ra, mintha az egy mennyből leszállt angyal lenne.
- I-igen! Hát persze! - zokogott fel hangosan a lány és a fiú nyakába ugrott.
- Szeretlek. Tudom hogy még korai, de szeretlek, Ochako! - mondta boldogan mosolyogva Katsuki, miközben szorosan átölelte újdonsült barátnője derekát.
Másnap reggel kézenfogva sétáltak be a terembe, az osztály pedig olyan üdvrivalgásban tört ki hogy Aizawa futva érkezett a terembe. Azt hitte baj van. Hát úgy látszik nem volt.

Pfuh... Remélem tűrhető lett, és mélységesen szégyenlem magamat amiért ennyit késtem az első résszel. A következő rész egy Todoroki x Reader lesz, és ha minden jól megy akkor már holnap fel tudom tenni. Tudjátok, most hogy itt van ismét ez a kibebaszott(sorry, LANGUAGE) online oktatás, nincs idő szinte még enni se, pedig az valljuk be, elég nagy tragédia. Vigyázzatok magatokra ciculáim, most ebben a helyzetben főleg, nemsokára jelentkezem!!