Itt kezdődött, itt is ér véget

22. Nem tudok betelni vele

- Ühüm. És Dean miért nem hallotta, hogy folyik a víz? Ha csak nem.mm - néz rám mindent tudó pillantással. Visszaköpöm a kávémat.

- Én megyek és felöltözök. - mondom nekik és bemegyek a szobámba. Dean és az én ruháim a fürdőszobába, simán kivehető mi történt itt tegnap este. Gyorsan felveszek egy farmert, egy pólót és lófarokba fogom a hajam.

- Mehetünk? - kopog be az ajtón Dean.

- Igen egy perc. - mondom neki.

- Leah... - bejön és bezárja maga után az ajtót. - Kérdezhetek valamit?

- Te egyfolytában kérdezel valamit. - jegyzem meg.

- Megbántad a tegnap estét?

- Mi? Dehogy. Miért kérdezed Dean? - kérdezem és megfogom az arcát.

- Csak, mert. Olyan furán viselkedsz. - Dean zavarba van?

- Dean. - fordítom magam felé az arcát.

- Te megbántad? - kérdezek vissza.

- Nem. - válaszolja határozottan.

- Én sem. - mondom neki. - Dean, életem legcsodálatosabb éjszakája volt a tegnapi. - a derekamnál fogva átkarol.

- Nekem is az volt. - mondja és megcsókol. A derekamról a kezét a tarkómra teszi. Elkezd hátrafelé tolni egészen az ágyig. Sikerül úgy ráfektetnie úgy, hogy csókot nem szakította meg. Gyorsan megfordítom és ráülök. Először a nyakát csókolgatom, majd lehúzom a pólóját. Folytatom az utamat a hasáig. Felnyög, amikor a nadrágja derekához érek. Gyorsan kikapcsolom az övét és lehúzom a térdéig a nadrágot. Majd a boxere is követi. Megfogom a férfiasságát és a számba veszem. Először a felét, majd egyre mélyebbre és mélyebbre juttatom a számba. Le-fel mozgatom a fejem, közben Dean megmarkolja a lepedőt. Homályos tekintetét rám emeli.

- Leah... Mindjárt elmegyek. - mondja zihálva. Pár másodperc múlva a nevemet kezdi el kiáltozni, majd lüktetést érzek, ezt követően pedig meleg folyadék spriccel belém. Kiveszem a számból és adok néhány percet, hogy magához térjen.

- Most én jövök. - mondja és felkap majd letesz az ágyra. Lehúzza a pólóm és gyorsan kikapcsolja a melltartóm. A kezébe veszi a mellem majd elkezdi csókolgatni. Aztán áttér a hasamra és lehúzza a nadrágom. Két ujját belém csúsztatja és mellém könyököl. Csókokkal áraszt el és gyorsítja a körkörös mozdulatait. Két perc sem telik el, a hajába markolok és elélvezem. Mellém fekszik én pedig kábulásom ellenére a mellkasára fekszem. Percek telhettek el mire felállok.

- Hova mész? - kérdezi.

- Dolgozni. - mondom neki és a mosolyt nem lehet eltüntetni az arcomról.

- Szerintem így jobban festesz. - mondja, amikor a bugyit magamra húzom.

- Nekem is jobban tetszik ez a látvány. - mutatok rá. Könyököl az ágyon, miközben minden egyes mozdulatomat lesi. - De mennünk kell. - mondom neki. - Lehet ki kéne venni egy szabadnapot és akkor...

- Nem, nem. - mellé ugrom az ágyra és gyorsan a szájára szorítom az ujjam. - Kint megvárlak. - közlöm vele és kisétálok. Oliviáék már nincsenek itt. Gondolom lefeküdtek aludni. Készítek magamnak még egy kávét.

- Mehetünk? Nem hiszem el, hogy mindig rád kell várni. - mondja Dean somolyogva, mire elröhögöm magam.

- Nem vesz komolyan, ifjú hölgy? Akkor itt bajok lesznek. - mondja és nem bírja magába tartani a röhögést.

- Jól van, megyek már. - mondom neki és kimegyünk az ajtón.

Út közben Dean a kezét a combomon pihenteti. Mikor megérkezünk Charlie épp felénk sétál, de annyira bele van mélyülve egy telefon beszélgetésbe, hogy ki kell, hogy kerüljem, mert különben nekem jönne. Elveszi a telefonját egy pillanatra a fülétől és bocsánatot kér, majd tovább megy. Mi bemegyünk az irodába, ahol Ethan ül az íróasztalnál.