Elanor, Sólyomvár hercegnője és Rion, a várkapitány fia már gyerekkoruk óta elválaszthatatlan barátok. Bármilyen nehézség adódott, ők mindig ott voltak egymásnak. Arról nem is beszélve, hogy Elanor a határozottságával és örök optimizmusával milyen jól kiegészíette a bizonytalan, halk szavú fiút.
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
"A fiúnak minden bátorságát össze kellett szednie ahhoz, hogy abba a fénylő szempárba nézzen, és kimondja azt, ami mindig is ott motoszkált a fejében.
- Szerintem egyáltalán nem vagy csúnya! - szakadt ki belőle, és ahogy ajkát elhagyták a szavak úgy érezte, mintha mázsás súlyokat emeltek volna le szívéről.
- Jól van na, nem haragszom rád - válaszolta Elanor egy fintor kíséretében. - Nem kell ilyen hülyeségeket mondanod! Különben is tudom, hogy Lina meg a barátnői miket mondogatnak rólam.
- Csak azért mondja, mert féltékeny rád - válaszolta Rion elszántan, mire a lány keserűen felnevetett.
- Köszönöm, hogy meg akarsz vigasztalni.
- Lina igenis féltékeny, mert tudja, hogy te mennyivel okosabb, ügyesebb és különlegesebb vagy, mint amilyen ő valaha is lesz.
Elanor a füle mögé tűrte agyonázott tincseit, és az arca végre elkomolyodott. Úgy tűnt, már egyáltalán nem veszi félvállról Rion bókjait. A fiú karja a könnyű vászoning alatt libabőrös lett, ahogy a felismerés belehasított: ez a tökéletes alkalom.
- Tényleg így gondolod? - kérdezte Elanor csöndesen, és Rion immár készen állt, hogy bevallja neki.
Nagy levegőt vett, megragadta a lány kezét, aztán mélyen a szemébe nézett, és ekkor a túloldalon Lukan bújt be a pajta padlására, nyomában Kazuval. A meghitt pillanat azonnal szertefoszlott, és az elszalasztott alkalom keserű csüggedtséggel töltötte el Riont. Elanor még mindig várakozva nézett rá, de ő már nem tudta rávenni magát, hogy bármit is mondjon neki. Kedveszegetten elengedte a lány kezét, miközben Lukan fürgén a gerendára ugrott, és széttárt kezekkel átegyensúlyozott rajta."
***
"A réten tücskök ezrei ciripeltek, a várból pedig halkan lehallatszott a vidám zeneszó. Elanor Rion mellett feküdt a fűben és mindketten a csillagfényes égboltra meredtek. A fiú egy darabig csöndben hallgatta, miként szuszog a lány, majd lopva felé pillantott. Elanor arcát sápadt fénybe vonta a holdsugár, szeme élénken ragyogott a csillagok fényében.
- Ma éjjel nem megyek haza! - jelentette ki a fiú.
- Csípős a hajnal, meg fogsz fázni - fordult felé Elanor.
- Tudod, hogy az apám milyen állapotban fog hazatérni? Inkább a Rejtekhelyünkön alszok, és viszek fel még egy kis szalmát.
A lány óvatosan barátja arca felé nyúlt, eltűrte a haját, és ujjait végigfuttatta a homlokán húzódó, hosszú hegen. Szomorkás arca láttán Rion szíve fájdalmasan összeszorult. Még mindig szégyellte magát amiatt, hogy Elanor úgy látta őt aznap este.
- Fáj még? - suttogta a lány.
- Nem - rázta meg a fejét.
Elanor tenyere puhán az arcára simult.
- Ha szeretnéd, segítek elrendezni a Rejtekhelyet éjszakára - ajánlotta fel.
Rion bólintott, és tovább bámult abba a fénylő szempárba, ami már egészen kiskora óta úgy megbabonázta őt.
- Gyere velem táncolni! - mondta ki azt, ami már órák óta ott motoszkált fejében."
***
"Rion tudta, hogy nincs sok ideje, és ettől csak még idegesebb lett. Remegő kézzel húzta elő a nyakláncot, és az előtte álló lányra nézett.
- Elanor! - kezdte bátortalanul. - Ezt neked készítettem! Boldog születésnapot! - mondta, azzal átnyújtotta a madarat.
- Rion! - suttogta döbbenten a lány, miközben megigézve bámulta a sólymot. - Ezt te faragtad?
- Igen. Örülsz neki?
- Ez a leggyönyörűbb ajándék, amit valaha kaptam!
Elanor olyan erősen ölelte magához a fiút, ahogy csak a sérült karja engedte, majd hatalmas, cuppanós puszit nyomott az arcára.
- Segítenél a nyakamba fűzni?
Rion némán bólintott, és lélegzetvisszafojtva megkötötte a nyakláncot.
- Na, hogy nézek ki? - fordult felé.
A fiúnak földbe gyökerezett a lába, annyira elbűvölte őt Elanor boldogságtól sugárzó mosolya.
- Gyönyörű vagy! - lépett közelebb hozzá, majd esetlenül megfogta mindkét kezét. - Én... csak el szerettem volna mondani, hogy... hogy mennyire fontos vagy számomra!"
Szegény Rion, ő az egyik olyan szereplőm, aki jó sokat szív a történet során, egyrészt részeges, agresszív apja miatt, másrészt azért, mert gátlássága folyton megakadályozza abban, hogy bevallja Elanornak a valódi érzéseit. Ti mit gondoltok kettejük kapcsolatáról? :)
Ha tetszett a kép és az idézetek, ne felejtsetek el jelet hagyni magatok után. Csillagozzatok és kommenteljetek bátran! :)
