Lukan Sólyomvár urának középső gyermeke. Már egészen kiskora óta tisztában van vele, hogy egy napon majd a bátyja lép az édesapjuk helyébe. Elmondása szerint ez hidegen hagyja, de valójában zavarja, hogy Azor több figyelmet és megbecsülés kap, mint ő. Talán ez az oka annak, hogy gyakran keveredik zűrös dolgokba. Rettenetesen büszke, kiváló íjász, és azt hiszem, egész jó a humora. Általában jó véve jól kijön a testvéreivel, közülük is leginkább a húgát, Elanort érzi közel magához.
A rázós kezdet ellenére jó barátok lesznek a Sólyomvárba érkező vendéggel, Kazuval. Itt egy párbeszéd, ami szerintem egész jól jellemzi a kapcsolatukat:
"- Beleszerettem... - ismételte meg Kazu alig hallhatóan. - Mekkora marhaság! Az ilyesmi csak a puhányoknak való. Én Honou trónjának várományosa vagyok, a Tűz gyermekeinek egyenes ági leszárazottja, Kaito örökségének egyedüli birtokosa. Nem vagyok gyenge - csapott az asztalra dühösen.
- Most azt várod, hogy a lábad elé boruljunk? - húzta félre a száját Lukan. - Valóságos csoda, hogy eddig nem vizeltem össze magam a nagyságodtól."
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Felnőtté avatása alkalmából bátyjához hasonlóan ő is választhat magának egy sólymot a Fészektoronyból. Kíi megszelídítése azonban sokkal nehezebb lesz, mint gondolta.
"A nyár utolsó hónapja olyannyira forró és száraz volt, hogy az erdőszéli kispatak egészen kiapadt. A felhőtlen égen hétágra sütött a nap, Elanor pedig a réten üldögélt, az öreg cseresznyefa árnyékában, és színes virágokból font koszorút magának. Lukan eközben szitkozódva hívta magához a madarát, de az nem engedelmeskedett.
- Elegem van ebből az egészből! - kiáltotta, és indulatosan földhöz vágta a kezében levő húscafatot.
- Azor azt mesélte, hogy egyszer feldöntött, mert magad előtt tartottad a karod, amikor visszahívtad, Kíi pedig túllendült rajta - kuncogta a lány, de azonnal elkomolyodott, amint bátyja mérges arcára nézett. - Ugyan már, Lukan, csak össze kell még szoknotok.
- Már ősz óta megvan. Azor ilyenkor már rég solymászni járt Zumával - fakadt ki a fiú.
- Kitartónak kell lenned! A népünknek mindig is különleges kapcsolata volt a sólymokkal. Tudom, hogy te is képes leszel irányítani Kíit, ha eljön az ideje!
- Mi van, ha belőlem hiányzik valami, és ezért nem akarja követni az utasításaimat?
