Szerepcsere

22

| Harry

A Glasglowba tartó utam során végig gondolom az életem fontosabb eseményeit. Kezdve kiskoromtól ahol folyamatos lenézéseket kaptam. Kezdve az osztálytársaimtól a tanárokon keresztül egyenesen az idegen emberekig. Mivel házasságon kívüli gyerek voltam, vagyis egy zabi gyerek kevesen fogadták el. Az osztálytársaim folyamatos utálkozása, és gúnyolódása, lenézése miatt tanultam megvédeni magam.
Kezdetben nem mertem erről senkinek sem beszélni, féltem. Minden egyes nap emlékeztettek rá ha beszélek nagyon megbánom, fenyegettek.
Aztán egy nap mikor édesanyám nevét kezdték el ócsárolni végleg betelt a pohár, így felül kerekedtem rajtuk és majdnem a kicsapással kellett szembe néznem, mindössze azért, mert megvédtem magam.
Édesapám pedig ahol tudott bántott engem is és a családomat is. Édesanyám pedig rendíthetetlenül szerelmes volt belé. Mindent megtett volna azért hogy velünk maradjon és rendbe hozza az életét, na persze a férfi akit nem is nevezhetek férfinak sőt még apának sem. Végül magunkra hagyott, édesanyám nem volt otthon mikor végleg elment, talán jobb is volt így. Hisz mégjobban szenvedett volna, ő pedig azóta már túl lépett rajta. Egy olyan férfival aki tiszteli, megbecsüli és nőként kezelni. Manuelel egy közös ismerős által ismerték meg egymást, ahol kezdetleg csak találkozgattam majd a végén szerelmesek lettek. Mily nyálas és érzelmes kapcsolat, hogy lehet becézgetni egymást úgy hogy nyuszifül és medvebocsom?
Komolyan már a szívem könyörgött azért hol szúrjam meg az említett szervem. Mindennek ellenére jó boldognak látni.

Ezek után felnőttem, és a középiskolában rossz társaságba keveredtem, az emberek szerint. Ott megismertem Josht, aki a mai napig az egyetlen ember akiben megbízom. Rajta kívűl persze voltak rosszabbak, sokkal rosszabbak. Mint példaul Ethan, aki a javítóintézetből szökött meg és gyilkolt. Jeff drogfüggő volt így őt emiatt nézték le. Illetve a bandánk utolsó tagja Ryan. Ő pedig az anyja halála miatt csatlakozott hozzánk. Az első két hónapban a droghoz fordult aminek következtében szintén drogfüggő volt. Ezek után persze nekem is ki kellett próbálnom és egy percig sem bántam meg. Olyan kapukat nyitott meg előttem amelyekről álmodni sem mertem. Minden gondom és sérelmem egy perc alatt semmivé vált. Felszabadultságot adott és a problémákat mintha elfújta volna a szél. Ezek után kezdődtek az egy éjszakás kalandjaim.

Viszont Heather is egy lett volna a sok közül, nem tagadom. Bár igazán meglepődtem a mai viselkedésén. Illetva amiket neki mondtam nagyon ocsmány és férfihoz nem méltó dolgok voltak. Elismerem, hibáztam. Mindenki hibázik hol kicsit, hol pedig írtó nagyokat. Emberek vagyunk, mégsem tudom magam ezekkel nyugtatni. Olyasfajta vágyat ébresztett bennem amilyet talán még sosem éreztem. Azt akartam hogy alattam nyögjön és kérje hogy jutassam el a csúcsra, de nem tette. Vagyis kérte, de másnap nem tudtam volna a tükörbe nézni amiért kihasználtam.

Nem hazudok jól éreztem magam vele, kedves és csodálatos lány. Nem mellesleg gyönyörű és csinos, ha nem lennék az egyéjszakás kalandok híve, biztosan a barátnőmmé tenném. Az a férfi akivel egy párt fog alkotni és a szerelmük gyümölcsét várni mérhetetlenül boldog lesz.

Glaslowban hét ágra sütő napfény fogad, de még ez sem javít a kedélyállapotomon, az egész éjszakán át való vezetés kimerített. Így arra várok hogy találjak egy motelt ahol minimum tíz órát alszom aztán elvégzem a piszkos munkát. Mivel szándékozom ebben a városban maradni reményeim szerint találok olyan állást amelyhez elég egy rohadt érettségi papír. Bár tény hogy az érettségi tantárgyakból megvan a kettes, de a fontossága az hogy sikerült. A főutcàn emberek látszólag élvezik a jó idő minden egyes percèt amit nem is csodálok. Rettentően utálom a hideg nyirkos időt, és a Karácsonyt. Ha őszinte akarok lenni életemben talán egyszer volt egy igazi karácsonyom, ahol mézeskalácsot sütöttünk, fenyőfát díszítettünk és Szenteste együtt ültünk le az asztalhoz. Természetesen azok számára akiknek családjunk és szerettük van az örömünnep. Irígykedem Heather családjára, làtszik hogy összetartó család, amelyben nekem sosem volt részem. A húga Angel pedig boldog lehet hogy ilyen szerető családban fog felnőni.

Körülbelül fél óra vezetés után találok is egy olcsónak tűnő motelt. Amelynek a falai kissé kopottak, de aránylag ki is néz valahogy. Ha jól számolom négy vagy öt autó állhat a parkolóban, így reményeim szerint lesz hol aludnom, ha nem nos így jártam. Az ajtón belépve egy csengő szólal meg felettem amely az emberek jövetelét jelzi, nehogy engedély nélkül belépjenek ide, vagy lophassanak.
Egy fiatalabb lány néz a pult mögül, fekete vállig érő haja olyan akár a holló tolla, barna íriszei furcsán vizslatnak ajkait pedig halovány mosolyra húzza, mégis ami a legfőképp vonzó benne ajak piercingje .

- Hello! Szükségem lenne egy szobára sürgősen. Remélem tudsz valamivel szolgálni! - könyökölök a pultra amely talán korhadt fából készülhetett. A recepió körülményei nem a legrosszabbak, de láttam már ennél jelentősen jobb helyet is. A falak barackvirág színűek, illetve két világos fotel díszítí és egészíti ki a szisztémát.

- Szia! Természetesen van szabad szobánk, mennyi időre vennéd ki? - hangja vékony, mégsem remegnek ajkai mikor hozzám beszél. Tetszik.

- Nem tudom meddig maradok, de a biztonság kedvéért a hétre kiveszem. - a lány felveszi az adataimat s meghatározza a lefoglalt szoba árát, amely egyáltalán nem mondható drágának, sőt még a közepes besorolást sem határozza meg.

- 67. szoba! Legyen szép napod. - a kulcsokon az említett szám van feltüntetve így ha valamilyen oknál fogva részegen töprengnék azon vajon melyik szobát foglaltam gond nélkül megtalálom.

Mivel a hely nem illethető modern besorolásnak így a barna falépcső az egyetlen közlekedési útvonal. A harmadik emeleten meg is találom a szobát amelyben egy ágy, egy fürdőszoba, konyhai rész és egy kisebb nappali rész található. Gondolatban megveregetem a vállam amiért elsőre sikerült egy ilyen olcsó helyet kifognom. Bőven megérte kivennem ezt a szobát, a hűtőhöz sétálok amelyben néhány friss gyümölcs, és felvágottak vélek felfedezni. Egyre jobban kezd tetszeni ez a hely. Az asztal körül két fából készült szék tartózkodik. Habár nem nagy kedvencem az alma most mégis szinte rengeteg energiával lát el, mivel rostokat és vitaminokat tartalmaz így most egészségesnek érzem magam. Ha ezt látná Mr. Winston biztosan elájulna, hisz a biológia volt az egyetlen tantárgy amely mellett megmaradtam, viszont az almákról maradtak meg információim így meglepődne. Az evés után lehúztam magamról a felesleges ruhákat illetve a cipőm és körülbelül két perc alatt el is nyomott az álom.

Nem mondom hogy átaludtam az egész éjszakát, de hajnal van mikor kinyitom íriszeimet, a Nap sugarai most is erőteljesen szűrődnek be a függöny kis résein. A telefonomra pillantok amely hét óra negyvenhatot mutat. Gregg hét üzenetet küldött olyan címszóval hogy szüksége van a pénzére és hogy ne lazulni küldött ide. Rohadék.

Így a következő behajtandó ember nem más volt mint Charles Queen. A férfi ismételten késik a pénzzel Gregg felé, így pedig rajtam a sor hogy kikényszerítsem belőle. Nincs ínyemre Gregg kénye kedve szerint ugrálnom, de amíg nem találok egy olyan állást ami megfelelő a számomra. A wardrobeból a változatosság kedvéért egy fekete nadrágot, és egy fekete pólót halászok ki. A kulcsot elfordítom a zárban s a zsebembe süllyesztem. A recepciós lány ismételten a pult mögött áll. Fekete haja ismét keretezi arcát, s ajkai vörös rúzzsal emeli ki. Hmm. Tetszik.
Nyelvemmel benedvesítem ajkaim, s óvatosan beharapom alsó ajkam.

- Hello! Csodálatosan nézel ki! - könyökölök a pultra, a lánynak látszólag imponálnak kedves szavaim. Enyhe pír jelenik meg orcáin, szemeit mélyen enyéimbe mélyeszti.

- Köszönöm! Segíthetek valamiben?

- Mit szólnál ha visszajövök jobban megismerkednénk? - oldalas mosolyra húzom ajkaim, ezáltal próbálom elnyerni kegyeit amely nem fog sokáig tartani, magam ismerve.

- Benne vagyok!

|| hello babies! Megérkeztem egy következő résszel. Reményeim szerint elnyeri a tetszéseteket, nem volt egy izgalmas rész, de mégis betekintést nyerhettek Harry múltjába, amelynek korán sincs vége.

Mérhetetlenül boldog vagyok hogy végre nem kell a vizsgàra tanulni és van időm írni, olvasni és minden másra, köszönöm a bíztató szavakat, örömmel jelentem be hogy sikeres volt a vizsgám, mèg a végleges eredmény nincs meg, de néhány információ szerint jelesre vizsgátam.

Illetve köszönöm a türelmeteket, és a megértéseteket!
Hamarosan érkezik a másik történetemre a következő rész, név szerint az Over Again-re.

További csodás estét!❤